Döbbenetes és riasztó körülményekről számolt be a fogyatékos és szellemileg sérült embereket gondozó gödi Topház Speciális Otthonról a csütörtökön nyilvánosságra hozott ombudsmani jelentés. Eszerint az ellátottak közötti bántalmazás és agresszió a fejlesztés hiánya miatt mindennapos. Az ellátottaknak saját ruhái nincsenek, eseti jelleggel öltöztetik őket. Az adományba kapott ruhaneműkből pedig a gondozók korábban „turi-butik”-ot szerveztek maguknak. Több ellátott fogát pedig nem a saját, hanem az összesen két közös fogkefe egyikével mossák, mert bár névvel ellátott fogkefék és fogmosó poharak is vannak, azokat külön elzártan tárolták egy esetleges ellenőrzés esetére.
Az intézményvezetőtől a vizsgálat során megtudták azt is: a fürdetést korábban hajnali 5 órakor kezdték, és csoportosan (10-15 embert egyszerre) végezték úgy, hogy az ellátottakat levetkőztették, az állni nem tudó, mozgásában korlátozott gondozottakat a fürdetőhelyiségek padlójára helyezték, és távolról zuhanyozták le őket. Ha a 100 liter meleg víz elfogyott, egyes ellátottakat már hideg vízben zuhanyoztatták le.
A dokumentum szerint az egyik fiatal férfi ellátottat lábánál fogva kötözték ki az ágya lábához, így a földön tartózkodott a látogatáskor. A gondozók azzal érveltek, hogy súlyos dühkitörései vannak, amely a körülötte lévők testi épségét veszélyezteti.
A Topházról egy nemzetközi civil szervezet adott ki jelentést nemrég. Eszerint borzalmas higiéniai körülmények között, lekötözve, éheztetve és bántalmazva töltik a mindennapokat a fogyatékossággal élő gyerekek. Az előre be nem jelentett januári helyszíni vizsgálaton az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársai bár éheztetéssel nem találkoztak, így is borzalmas körülményekről számoltak be.
Például arról, hogy a szobák egybenyílnak, egyes szobák „fürdetőággyal” rendelkeznek, így a súlyos állapotban lévő ellátottakat ott helyben, szobatársaik „társaságában” fürdetik meg. A szobák túlzsúfoltak, számos helyen betört, beszakított ajtókat, omladozó falakat, megbontott villanykapcsolókat, csővezetékeket találtak. A vízvezeték- és csatornahálózat szintén rossz állapotban van, szinte mindennaposak a beázások, csőtörések; ez utóbbiak nyomai számos helyen látszanak. A fürdőhelyiségekben a legtöbb helyen nincs ajtó, és függöny, és szinte valamennyi WC takarófedő nélküli. Az ellátottaknak pedig nincs körzetes, az egészségügyi alapellátást biztosító háziorvosa sem.
Az ombudsman munkatársai láttak egy súlyos állkapocs-deformitással, nagyon elhanyagolt szájhigiénével rendelkező fiatal lányt is, aki arcának feldagadása miatt alig kivehető módon próbálta jelezni, hogy nagyon fáj az arca. Egy ápoló-gondozó arról beszélt a vizsgálat során: saját autista gyermekét nem hozná ebbe az intézménybe, de az új intézményvezető mentalitása nagyon tetszik neki.
Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy kiderült az is, az intézmény gondozói személyzete is az ombudsmanhoz fordult, mivel sérelmezték a közelmúltban (2016. november) történt intézményvezető-váltást, mely szerintük az ellátottak lakó- és életkörülményeit is hátrányosan befolyásolja.
Az egyik beadvány szerint az új – mára egyébként a Topház körül kialakult botrány miatt leváltott – intézményvezető a változtatási igényeit erőszakos, agresszív stílusban jelentette be, nem hallgatta meg a tapasztalt, régi szakembereket. Fenyegetőzött, és állandó terrorban tartotta a dolgozókat.
A Topházban uralkodó elrettentő körülményekre egyébként beadványukban a dolgozók is felhívták az ombudsman figyelmét. A dolgozói beadványban szerepelt többek között az is, hogy sokszor maradnak a gondozottak egy vagy két gondozóval, ami azt jelenti, hogy 45 emberre 1 éjszakás és 2 nappalos személyzet jut.
Székely László ombudsman a jelentés végén arra kérte az intézmény vezetőjét, hogy biztosítsa az ellátottak háziorvosi ellátását, szüntessék meg az említett fiatal férfi állandó kikötözését, és gondoskodjanak a megfelelő szakszerű, méltó és biztonságos ellátásáról. Emellett felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy fontolja meg – a szükséges költségek hozzárendelésével – egy olyan központi stratégia kidolgozását, amely a szociális intézmények személyi, tárgyi, működési, szakmai feltételeit hosszú távon biztosítja.
