„Ti is ezt csináljátok, és az bezzeg nem baj, csak az, ha mi” – ez a módfelett érett megközelítés került legtöbbször felszínre azon a másfél órás kávézáson, amelyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hirdetett meg, és amelyre meginvitálták Bayer Zsoltot, a Magyar Idők publicistáját, tisztázandó azon közelmúltbeli kijelentését, miszerint „a taknyukon és a vérükön” kellene kirángatni az Országházból az olyan tüntetőket, mint akik nemrégiben a civiltörvény ellen tiltakozva némán, táblákat feltartva demonstráltak egy országgyűlési bizottsági ülésen.
A kormánypárti véleményvezér azzal a feltétellel fogadta el a meghívást, hogy eljön a Sándor-palotára vízfestékkel támadó Gulyás Márton és Varga Gergő, akik az április 15-ei, Szabadság téri tüntetésen arról beszéltek, hogy „ez a kormány vagy lemond, vagy a dicsőséges pesti nép kirángatja őket a parlamentből”. Szintén hívta a 24.hu két szerzőjét, Kerner Zsoltot és Medvegy Gábort, akik Ómolnár Miklós Ripost-főszerkesztő és Bayer lámpavasra akasztásáról írtak a Facebookon. Továbbá elvárta az asztalhoz feljelentőjét, Szél Bernadett LMP-s társelnököt, valamint a Pesti Srácoktól Jurák Katát, akit kormányellenes tüntetéseken több atrocitás ért. Utóbbiak ott is ültek hétfőn az asztalnál, ám előbbi két újságírót, valamint a Délmagyarország főszerkesztőjét és Dopemant hívta hiába Bayer Zsolt.
Az összejövetelt az Attila úton, egy hangulatos, de az ilyesfajta rendezvényekre teljességgel alkalmatlan étteremben tartották, a tömeg miatt kis híján szaunahőmérsékleten. Mivel a nagy számú kamera és sajtós sorfalat állt a meghívottak körül, a civil (értsd: szabadidejüket erre fordító) érdeklődők szinte semmit sem hallottak, és még kevesebbet láttak az eseményből. Sokan a telefonjukon, az internetes élő közvetítéseken követték, hogy mi történik tőlük két-három méterre.
Bayer közölte, a tiltakozók, akikre az idézett megjegyzést tette, megakadályozták a parlamenti munkát, ami miatt ő igazából csak azt akarta mondani, hogy ki kellett volna őket vezetni, de elragadták az indulatok – szavait már megbánta, sajnálja. Szél Bernadett elárulta, hogy a tüntetőket ő segítette bejutni a bizottság üléstermébe, mivel korábban regisztrációjukat helyhiányra hivatkozva elutasították, holott volt hely, a bizottsági ülések pedig nyilvánosak. Hozzátette, a demonstráció csendes volt, az ülés folyt tovább. Az ellenzéki politikus kijelentette, amit Bayer mondott, az uszítás, ráadásul a Büntető törvénykönyvbe ütközik, ezért tett feljelentést.
De miért nem tesz feljelentést Szél akkor, amikor ellenzékiek részéről hangzik el erőszakra szólító kijelentés, és miért nem ajánlja fel jogi segítségét a TASZ, mikor Jurák Katát támadják meg egy tüntetésen – érdeklődött többször Bayer Zsolt az őt ért kritikákra való érdemi reakció helyett, és e kérdéseire maga sem kapott határozott választ, inkább csak további kritikát. A TASZ-os Dojcsák Dalma mindenesetre kifejezetten kérte, hogy a jövőben minden újságíró, akit inzultálnak, tegyen feljelentést, és hívja fel szervezetüket, Szél Bernadett pedig egy sajtósokat védő törvényjavaslatukat ajánlotta beszélgetőpartnerei figyelmébe.
Abban is nézeteltérés volt, hogy a CEU-tüntetések erőszakosak és törvénytelenek-e. Bayer szerint azok, felidézte, hogy az egyiken a rendőrök megölésére szólítottak valakik. Dojcsák szerint viszont amíg békés egy tüntetés, addig törvényesen nem oszlatható fel.
A beszélgetés egyébként végig abban a gondolatban tobzódott, hogy „igen, a mi oldalunkról is voltak sajnálatos túlzások, de azoknak okuk volt, ti viszont ”. Ez a fajta relativizálás csúcsosodott ki, miután Gulyás Márton felhozta, hogy a Fidesz kizárólag „a saját szavazóinak játszik”, mikor minden lényeges kérdésben elzárkózik a társadalmi egyeztetéstől, az ellenzéki érvek meghallgatásától, noha 2010-es győzelmekor megígérte, minden magyar kormánya is lesz. „Mondj egy kormányt az elmúlt huszonhét évből, amelyik nem csak a saját szavazóinak játszott!” – dobta vissza a labdát Bayer. Gulyás felhívta a figyelmet, hogy ezzel
Bayer most ismerte el, hogy a Fidesz semmivel sem jobb, mint az elmúlt huszonhét év bármelyik kormánya.
Az sem derült ki, hogy egyes közszereplők miért tartják jobbnak magukat azoknál az őket leférgező közszereplőknél, akiket ők ugyancsak leférgeztek. Előkerültek e körben Bayer dehumanizáló jelzői és a tüntetők Áderrel kapcsolatban használt „bajszos szar” kifejezése.
Abban mindenesetre látszólag konszenzus volt, hogy az erőszak minden formája rossz, és legalábbis hiba olyan mondatokat leírni, elmondani, amelyek tettleges agresszióra sarkallhatnak bárkit.
