2017-ben nemcsak azt ünnepelhetjük, hogy 26 éve ismerjük a gyermekjogokat, hanem az 1997-ben elfogadott, tehát 20 éves gyermekvédelmi törvényt is. De vajon tényleg van okunk ünnepelni? Milyen most, két, két és fél évtizeddel a gyermekjogok megjelenése után gyereknek lenni Magyarországon? – teszik fel a kérdést a jelentés készítői a dokumentum bevezetőjében. A válasz nem megnyugtató. A negyvenoldalas beszámoló szerint 2016-ban több mint 15 ezer gyerek vált erőszakos cselekmény áldozatává, a gyerekek 23,4 százaléka súlyosan nélkülözött, csak minden harmadik súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerek fért hozzá fejlesztő neveléshez, oktatáshoz, és 4500 gyereknek nem volt érvényes lakcíme.
A 2016. év egyik meghatározó gyermekjogi eseménye a gyermekvédelmi törvény módosítása volt. Az intézkedés hátterében többek között két tragikus eset állt. 2013-ban Agárdon egy másfél éves kisfiút éheztettek halálra a szülei. A gyermeket nem vitték orvoshoz, és a védőnőt sem engedték be a házba. Hasonló okok miatt halt éhen tavaly tavasszal Gyöngyösön egy másfél éves kislány. A gyermekorvos és a védőnő hiába jelezte a gyámhatóságnak, hogy a szülők nem működnek együtt velük, a jelzések rendszeresen elakadtak a bürokrácia útvesztőjében. A 2016 decemberében megszavazott módosítás értelmében a jövőben nem lehet lemondani a védőnői, gyermekorvosi ellátásról, valamint súlyos veszélyeztető oknak minősül, ha a szülő a bölcsődei ellátást nyújtó szolgáltatóval, intézménnyel vagy a köznevelési intézménnyel tagadja meg az együttműködést. Bár a tervezet a gyerek mindenekfelett álló érdekére (legjobb érdek) hivatkozott, a szakmai szervezetek és szakértők tiltakoztak ellene. Megítélésük szerint a módosítási javaslat valójában nem alkalmas a tragédiák megelőzésére, ugyanis azzal a kockázattal jár, hogy azoktól a szülőktől is elszakíthatják a gyerekeiket, akik nem veszélyeztetik őket, csak nem tudnak együttműködni az egészségügyi vagy oktatási intézmény munkatársaival. A tragédiák hátterében pedig az együttműködés problémáin túl a késedelmes vagy nem megfelelő beavatkozás húzódik.
A bicskei gyermekotthon vezetőjét tavaly októberben tartóztatták le azért, mert a hatóságok szerint megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy több alkalommal szexuálisan molesztálta a rá bízott gyermekeket. Az eset után hívta fel az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) a figyelmet arra, hogy a gyerekek jelzéseit a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem veszi komolyan. A biztos utóvizsgálatot rendelt el, mert már korábban számos probléma merült fel: a gyerekekkel foglalkozók közül többen tudtak a szexuális bántalmazás gyanújáról, azonban a fiatalok nem kaptak valódi segítséget.
Az ombudsman azt is hangsúlyozta, hogy nem beszélhetünk a gyerekek véleménynyilvánításhoz való jogának valódi érvényesüléséről, ha az általuk elmondottaknak nincs következménye, ha azt senki nem veszi komolyan. A családjukon kívül, állami gondoskodásban élő gyerekek véleményének figyelembevételére és jogaik érvényesülésére a gyermekjogi képviselők rendszere az egyik biztosíték.
2016 nyarán egy dömsödi általános iskolában a felnőttek lehúzták a gyerekek bugyiját, hogy ellenőrizhessék, ki piszkított a WC mellé. Kaskantyú óvodájának vezető óvónője pedig egy három és fél éves kisfiú kezét kötözte meg, mert a gyerek „rosszalkodott”.
A testi fenyítés és a gyerekekkel szembeni megalázó bánásmód 2005 óta tiltott Magyarországon. Az alapvető jogok biztosa szerint jogsértést követett el a gyermek kezét összekötöző óvónő. A biztos szerint a megalázó, rossz bánásmód semmilyen szituációban nem lehet válasz a gyerek viselkedésére – az óvónő visszás lépését kiváltó helyzet kialakulása megelőzhető lett volna, ha az óvoda még időben kezdeményezte volna a gyerek szakértői vizsgálatát.
Hogy hány ilyen eset történt, történik azóta is, nem tudni. Az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika szerint évente több mint 15 ezer gyerek válik erőszakos cselekmény áldozatává, azonban a súlyos gyermekbántalmazási ügyek jó része nem jut el odáig, hogy eljárás induljon, ezért a hivatalos statisztikában sem jelenik meg. Problémát jelent az is, hogy amíg a testi fenyítés egyre jobban visszaszorul, a lelki bántalmazás néhány formáját sokan nem is tekintik erőszaknak.
Horváth Leon tizenévesen éveken át pereskedett a gyámhivatallal, amiért speciális gyerekotthonba dugták. Leon azt mondta, azért készültek róla súlyos mentális problémákra utaló szakvélemények, és azért küldték speciális otthonba, mert fel mert lépni a nevelőotthonban élő gyerekek érdekében. A pert megnyerte.
Sokat olvashattunk, hallhattunk tavaly a kalocsai speciális gyermekotthonban történt fizikai bántalmazásokról is: a nevelők pofozták és kulcscsomóval ütötték a gyerekeket.
2016-ban a családi környezettől megfosztott gyerekek szempontjából fontos vizsgálatokat végzett a gyermekotthonok működési problémáiról az alapvető jogok biztosa. Az ombudsmannak a kalocsai speciális gyermekotthon működésével kapcsolatos jelentése többek között kimondja: a gyermekotthonban élő gyerekek jogismeretének hiányosságát jelzi, hogy nem bántalmazásnak, hanem egyszerűen nevelési eszköznek tekintik a fizikai erőszakot. 2016-ban 24 ezer gyerek és fiatal élt gyermekvédelmi szakellátásban: körülbelül kétharmaduk nevelőszülőknél, a többiek pedig nevelőotthonokban. A gyermekotthonokból a törvényi kötelezettség szerint a 2015. év végéig nevelőszülőknél kellett volna elhelyezni valamennyi családjából kiemelt, hat év alatti gyereket. Azonban az Emmi adatai szerint 2015. december 31-én az érintett hat éven aluli gyerekek 88,3 százalékát helyezték el nevelőszülőknél, vagyis a törvényi kötelezettség ellenére csaknem 12 százalékuk élt gyermekotthonban a végrehajtás határnapján.
Amikor a jelentés készült, még nem robbant ki a gödi speciális otthonban uralkodó – a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) nevű nemzetközi civil szervezet beszámolója szerint – embertelen körülmények miatt a botrány. Ám több eset is kitudódott, amelyből az derült ki, hogy Magyarországon a fogyatékossággal élő gyerekekkel szemben a speciális otthonokban gyakori a bántalmazás vagy a megalázó bánásmód. 2016-ban a nyilvánosságra jutó esetek közül a legkirívóbb talán az volt, amikor egy intézményben párnákkal bélelt, zárt szekrényben „pihentettek” egy gyereket.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága és a fogyatékossággal élő személyekről szóló ENSZ-egyezmény végrehajtását vizsgáló bizottság már tavaly is lépéseket sürgetett a fogyatékossággal élő gyerekek intézményi elhelyezésének megelőzése, illetve a családon és közösségen alapuló gondozásának biztosítása céljából. A 2014. január 1-jén bevezetett intézményi kitagolás (miszerint a 12 éven aluli gyerekeket befogadó szülőknél kell elhelyezni) nem érintette a speciális intézményeket, de 2016-ban elkezdődött az intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló, hosszú távú kormányzati stratégia kidolgozása, amelyet számos kritika ért azért, mert nem írja elő a teljes intézet kiváltását, és engedélyezi a 25 fős lakócentrumok megépülését.
Tavaly a fogyatékossággal élő gyerekek minőségi oktatásának javításáért több szervezet és szakértő is felemelte a szavát, ugyanis a felmérések szerint Magyarországon csak minden harmadik súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermek fér hozzá a (törvényileg előírt) fejlesztő neveléshez, oktatáshoz. 3200 tanköteles korú, halmozottan sérült gyerekre pedig csupán 715 államilag finanszírozott, fejlesztő neveléssel, oktatással foglalkozó férőhely van az országban.
A jelentésben szó esik még többek között a roma kisebbséghez tartozó gyerekekkel szembeni szegregációról, a kísérő nélküli kiskorúak helyzetéről, a lakcím nélküli kiskorúakat érő joghátrányokról, a gyermekszegénységről, az államosított tankönyvpiac okozta joghátrányokról, valamint a köznevelési intézmények digitális eszközökkel való felszereltségének hiányosságáról is.
– Ne merüljenek feledésbe a viták, a problémák, de az elért eredmények se! Ez volt az alapvető célunk a jelentéssel. Mert amíg évről évre egyik botránytól haladunk a másikig, és minden vitát újra elölről kezdünk, addig nem fog változni semmi – mondta a Magyar Nemzetnek Németh Barbara, a Hintalovon alapítvány gyermekjogi projektvezetője. A válasz tehát a kérdésre, hogy vajon milyen is volt 2016-ban gyereknek lenni Magyarországon: vitákkal teljes. Nagyon kevés gyermekjogi ügyben volt egyetértés a társadalomban, a szakmában vagy a politikai döntéshozók között. Pedig a gyerek érdeke sérül, ha olyan alapvető kérdésekben sem születik egyértelmű megegyezés, hogy mi az iskola feladata, hány gyerek él szegénységben, vagy bántalmazásnak számít-e a gyerekverés, és ha igen, mit kell tenni, ha előfordul. A jövőben minden évben elkészül majd a Hintalovon alapítvány problémákat és pozitív eredményeket egyaránt számba vevő jelentése.
