A futsalcsapattól egész biztosan megválnának

A Jobbik országgyűlési képviselője tönkretett diplomáciai karról, elszigetelt Magyarországról beszélt.

– Ha már említette Soros Györgyöt, önhöz hasonlóan az üzletember is nagy hangsúlyt fektet az átláthatóságra. Talán a nyílt társadalom eszméjével is szimpatizál?
– Ettől a lehető legélesebben elhatárolódom. Az átláthatóság kérdése nemzeti, illetve az Európai Unió működésének szintjén is fontos. Akiket a magyar választók felhatalmaztak a törvényalkotásra, azoknak törekedniük kell a rendszer átlátható működésére. Ez a demokrácia egyik alappillére. Orbán Viktor és kormánya semmit nem tehetne ennek betartása nélkül. Tevékenységükkel ezért a politika hitelessége, az embereknek a képviselőkbe vetett bizalma roncsolódik. Amit Soros György csinál, az globális, nemzeteken és országhatárokon, sőt civilizációkon átnyúló machináció. Ő spekuláns, aki abból él, hogy a különböző nemzeteken, kultúrákon keresi a rést az anyagi haszon érdekében. Nála nem az átláthatóságon van a hangsúly, hanem azoknak az akadályoknak a lebontásán, ami a haszonszerzéstől távol tartja őt. Ennek érdekében a saját arcára formálná a világot, ráadásul azt a részét is, amelyik ebben nem partner. Ez pedig kifejezetten ártalmas.

– Korábban sok évet élt külföldön, többek között Írországban is. Mit szól ahhoz, hogy az ír miniszterelnök, Leo Varadkar egy indiai bevándorló családból származik és nyíltan vállalja homoszexualitását?
– Az ír aktuálpolitikai folyamatokat nem követem napi szinten, emiatt Varadkar politikáját sem ismerem. Kilenc évet éltem Írországban. Az eltöltött időszaknak a tükrében a miniszterelnök személye valóban szokatlan. Az az ír társadalom, amit még a 90-es évek derekán ismertem meg, hagyományosan zárkózott, mélyen katolikus társadalom, ahol a 80-as évekig tilos volt a válás, az abortusz pedig a mai napig az. Érezhető volt már akkor is a változás szele, a multikulturalizmus megjelenésével rohamtempóban változott a társadalom képe. Félek, hogy a hirtelen jött változás miatt a büszke ír nép identitása is gyengülni fog.

– Mennyiben tér el a Vona Gábor által korábban kitűzött külpolitikától? A Jobbik pártelnöke egy előadásában Oroszországot, Törökországot és Németországot nevezte meg hármas prioritásként.
– Vona Gábor koncepciója reálpolitikai helyzetértékelésen alapszik. Annak felismerésén, hogy Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan e három nagyhatalom érdekszférájának metszéspontjában található, a magyar politikának ebben a háromszögben kell megteremtenie az egyensúlyt. Ez napjainkban, a többpólusú világrend kialakulása idején sem változott, azon kívül, hogy van egy negyedik pólus is, az Egyesült Államok. Ebből a geopolitikai helyzetből komoly és felelősségteljes diplomáciai feladatok adódnak. Az orosz–magyar viszonyt kihasználva Budapest például közvetíthetne Moszkva és Washington, Moszkva és Brüsszel között a nemzeti érdekeinkkel tökéletesen ellentétes szankciós politika oldására. Ugyanilyen lehetőség rejlik a kiváló török kapcsolatokban is, ahol Budapest a Törökország és az Európai Unió közötti párbeszéd állandó helyszíne lehetne a migrációs válság kezelésében.

– Nem említette az Európai Uniót. Ezt úgy értelmezzük, hogy a Jobbik euroszkeptikus párt maradt?
– Az említett prioritásokon túl nemcsak az uniót, de Kelet-Közép-Európát is meghatározó egységként kezeljük. A nagyhatalmi háromszögből kiinduló politikától függetlenül a Jobbikon belül van törekvés térségünk összefogására, ezért dolgoztuk ki közép-európai koncepciónkat. Fontosnak tartjuk a térség országainak kooperálva a független egység létrehozását, ami a visegrádi államok együttműködésének kiszélesítését is jelenti; ezt legújabb kezdeményezésünkkel, a bérunióval is próbáljuk megjeleníteni. Célunk, hogy a közép-európai országok egységesen lépjenek fel a bérek felzárkóztatása mellett az EU-ban. Az unióval kapcsolatos szkepszisünk valójában az elmúlt évtizedekben követett föderális Európát célzó politikájára irányul, amelyet máig elutasítunk. Ezen a ponton jól megragadható a különbség a Jobbik és a Fidesz szemlélete között. Mindkét politikai erő konfrontálódik az EU-val, de amíg a Fidesz mára teljesen elszigetelődött ebben a vitában, és olyan kép alakult ki, hogy kivezetné az országot az EU-ból, addig a Jobbik konstruktív javaslatokkal az EU átalakításáról beszél. Szemben a duzzogó, Brüsszelt démonizáló politikával, mi szeretnénk beleszólni az unió jövőjéről zajló vitába. Erre most adott a lehetőség, a brexit miatt, gondoljunk csak az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által kidolgozott öt alternatívára. Itt az alkalom, hogy a közép- és kelet-európai szövetségeseinkkel közösen fellépő vitában érvényesítsük érdekeinket.

– Programjuk több ponton is egyezik Orbán Viktor uniós politikájával. A Fidesz-kormány is egységes kelet-közép-európai álláspontra törekszik, ami például a migrációs kérdésben részben meg is valósult.
– Mit csinált valójában Orbán Viktor Brüsszelben? Aláírta a kvótákról szóló határozatot, majd elszaladt a bíróságra megtámadni azt a dokumentumot, amelyen ott virít az ő aláírása is. Közben belekezdett egy Brüsszel-ellenes kampányba, hergelte a magyar társadalmat az EU ellen. Ezzel – kizárólag a belpolitikai haszonszerzés érdekében – Orbán vállalta, hogy Magyarország az európai közösségben teljesen elszigetelődjön. Ilyet csak egy rövidlátó politikus tesz, akinek nem számít országa sorsa, kizárólag a hatalma megtartása. Ezzel szemben a Jobbik olyan Európai Unió kialakítására törekedne, amilyen a magyar ember számára is elfogadható, szerethető és az ő érdekeit védi. Ezért kezdeményeztük a béruniót. Ha megvalósulna, a magyarok végre a saját bőrükön érezhetnék, nemcsak áldozatokat hoztak, hanem kapnak is valamit az EU-tól: felzárkóztatást, magasabb életszínvonalat; nemcsak EU-konform játszótereket és viacolor burkolatot az elnéptelenedő falvainkban. Ehhez kitartóan küzdeni kell a meggyőzés, a párbeszéd eszközeivel. Ellenzéki képviselőként magam is számos nyugat-európai politikussal elfogadtattam már az álláspontomat, annak ellenére, hogy teljesen más politikai platformokon álltunk. Orbán Viktor azonban nem veszi a fáradságot, hogy érdemi vitát folytasson. A lényegi vitákban sorra hunyászkodik meg, majd itthon a magyar emberek felbujtásában éli ki a dühét.

– A magyar kormány érvényesítheti akaratát Brüsszelben, ha nem áll mögötte dühös társadalom?
– Magyarország kis ország. Ha a tízmilliós társadalom felsorakozik Orbán Viktor mögött, akkor sem veszi fel egyedül a versenyt a 27 másik tagállammal. Ez nem így működik. A migrációs vitát a kormány megnyerhette volna, ha – mielőtt hadat üzen Brüsszelnek – a térség összes vezetőjével külön egyeztet, és közösen lépnek fel. Témák, ügyek mentén kell szövetségeseket találni, majd kitartani a közös álláspontok mellett. Persze ehhez kell egy használható külügyminiszter és diplomáciai stáb, ami hazánkban ma nem létezik. A kormány állandó ajtócsapkodásával még a korábban kiépített csatornákat is lezárta, teljesen elszigetelődött.

– Ha a Jobbik 2018-ban átvenné a kormányzást, külügyminiszterként mit kezdene a diplomáciai stábbal?
– Ez nehéz feladat, hiszen a káderállomány tekintetében a külügyminisztérium esett át a legnagyobb megrázkódtatáson. A rendszerváltást szinte sértetlenül vészelte át az egykori államszocialista gárda, majd az elmúlt hét évben bármiféle koncepció nélkül nyúltak bele a rendszerbe. A Martonyi–Navracsics-, majd a Navracsics–Szijjártó-váltáskor olyan folyamatok történtek, hogy maguk az érintettek sem értették, mi zajlik körülöttük. Mostanra eljutottunk odáig, hogy gyakorlatilag nem létezik diplomácia. Igaz, nem is cél. A külügyminisztérium kommunikációs, propagandafeladatokat lát el. Sok olyan ember érkezett, akinek vajmi kevés a köze a diplomáciához, így háttérmunka sem létezik. Az egyébként rohamtempóban változó világ folyamatait a kormány nem követi nyomon, ezért lépéshátrányban vagyunk, kullogunk a világpolitikai események után. Nincsenek nyelveket beszélő emberek. Többpárti delegációval külföldre utazni gyakran kínszenvedés, a kormánypárti képviselők nagy része nem képes még konyhanyelven sem kulturáltan kommunikálni idegen nyelveken. Mind megszólalásában, mind megjelenésében visszaköszön a kormány hozzáállása a diplomácia világához. A Jobbik felismerte a tarthatatlan állapotokat, ezért hét éve gőzerővel zajlik a párt utánpótlásának toborzása. Egyetemistákat, frissdiplomásokat veszünk fel mentorprogramjainkba, közben a munkaerőpiacról is próbáljuk bevonzani a tehetséges szimpatizánsokat. Ilyen körülmények között különösen meg kell becsülni a külügyminisztériumban dolgozó jó képességű embereket. Attól, hogy valaki fiatal, még lehet tehetséges diplomata, ahogyan az sem kizáró ok, ha valaki a Fidesz, vagy más korábbi kormányok politikai kinevezettjeként került a rendszerbe. A szaktudás, a nyelvtudás és a nemzeti elkötelezettség, illetve a kormánnyal való együttműködési hajlandóság elvárás lesz.

– Értsük úgy, hogy hatalomra kerülése esetén a Jobbik lefejezné a külügyminisztérium állományát?
– Nagy átalakítások lennének. A futsalcsapattól egész biztosan megszabadulnánk.

– A külügyminisztérium nagy hangsúlyt fektet a kínai kapcsolatokra. A Jobbik hogyan kezelné az ázsiai országot?
– Kínáról is szélsőséges elképzelések élnek a magyar köztudatban, egyrészről káros fóbiáról beszélhetünk, másrészről pedig irreális csodavárásról. Le kell számolnunk az ilyen hozzáállással. Reális képet kell kialakítani minden országról. Bár Kína gazdasági és más tekintetben is vezető világhatalmi tényezővé vált, valószínűtlen elvárásokat nem támaszthatunk. Az, hogy a Magyarországra áramló kínai tőke segítségével hazánk függetleníti magát a nyugati tőkétől, és a nyugati gazdasági függéstől, nem reális és nem is kívánatos.

– Mit terveznek tenni az orosz kapcsolatokkal? A Fideszhez hasonlóan a Jobbiknak is erős a kötődése.
– Oroszországról ijesztően szélsőséges kép alakult ki a magyar társadalomban. Ez annak a következménye, amiről már beszéltünk: Orbán Viktor, ahogyan korábban Gyurcsány Ferenc is, belpolitikai célokra használta fel a külpolitikát. Hatalomra kerülésünk esetén reális képet alakítanánk ki Oroszországról, és ennek megfelelően törekednénk a jó kapcsolatokra. Számolunk azzal, hogy Oroszország katonai, gazdasági és energetikai nagyhatalom, és geopolitikai érdekek mentén gondolkodik. Ahhoz, hogy Magyarország megtalálja a kapcsolatokban a modus vivendit, nincs helye a Moszkvával szembeni értékalapú nyomásgyakorlásnak. A liberális demokrácia vívmányairól kioktatni Oroszországot teljesen felesleges küzdelem, még ha ez nyugati országok számára geopolitikai érdek is. Károsnak tartom a szankciós politikát is. Azzal, hogy ezt Orbán Viktor az unión belül támogatja, a magyar érdekek ellen cselekszik.

Gyöngyösi Márton 1977-ben született Kecskeméten. Édesapja külkereskedőként dolgozott, ezért gyermekkorát külföldön, Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte. 2000-ben diplomázott a dublini Trinity College-ban, egy évet a nürnbergi Friedrich Alexander Universitäten tanult. Politikai karrierje 2006-ban a Jobbik Magyarországért Mozgalomban kezdődött. A 2010-es választások előtt a párt őt jelölte külügyi és külgazdasági miniszternek. Jelenleg a Jobbik frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke.