A magyar értelmiség krémje gyűlt össze tegnap este a Kossuth Klubban a Hegymenet című tanulmánykötet bemutatójára. Az Osiris Kiadó által gondozott könyvben Magyarország vezető társadalomtudósai veszik számba az ország előtt álló legnagyobb problémákat. A kiadó vezetője, Gyurgyák János egy dolgot kért az est résztvevőitől: hagyják hátra érzelmeiket és sértődöttségeiket. Ennek jegyében el is mesélte, hogy a kötetet eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia adta volna ki, de az utolsó pillanatban át kellett vennie az Osirisnak: Gyurgyák elmondása alapján ez a hirtelen változás nem volt mentes a politikai nyomásgyakorlástól.
Az egyik szerkesztő, Jakab András, az MTA Jogtudományi Intézetének vezetője elmondta: a cél az volt, hogy közérthető problémafeltárással újradefiniálják a közbeszéd kereteit, erősítsék a racionális párbeszéd lehetőségeit; a remény pedig az, hogy a kötet közös ügyeink racionális megtárgyalásának szimbóluma lehet az oktatáspolitikától a cigánykérdésen és a közgazdasági témákon át a múltfeldolgozásig. Tölgyessy Péter politológus bevezető előadásában sokszor kifejtett elemzéseit foglalta össze. A rendszerváltáskor ígéretesnek tűnő felzárkózás az egész térségben, de Magyarországon kifejezetten sikertelen volt. Ennek egyik oka a Kádár-rendszer zsákutcás „diadala”, amely az állami források lenyúlásából, kikerüléséből biztosította a viszonylagos jólétet – innen nehezebb volt a piaci logikára áttérni. A másik ok pedig az, hogy itthon a rendszerváltáskor az első pillanattól kezdve egyáltalán nem volt politikai egységmozgalom: a szűkös polgári erők háromfelé bomlottak. A magyar átmenetet a kényszer mozgatta, és nem a szakpolitikai belátás.
Szerinte erre a sikertelenségre adott válaszként született meg 2010-ben az Orbán-rendszer. Demokratikusnak látszik, de a hatalom szerkezete piramisszerű; nem a piac, az emberek autonóm mozgása határozza meg a történéseket, hanem a hatalom. A rendszer a magántulajdont meghagyja, de erős állami kontroll alatt tartja a piacot. Mindent centralizál az oktatástól az egészségügyig, mégis megőrzi a pluralizmust, nem válik diktatúrává. Tölgyessy szerint a rendszernek vannak számottevő eredményei a foglalkoztatottságtól kezdve a külső finanszírozás leépítéséig. Fontosnak nevezte, hogy ebben a közegben életben tartsuk a racionális beszédet a közügyekről, és fontos az is, hogy az értelmiség megőrizze a reményt, hiszen bármikor változhat a helyzet. A megoldást pedig nem lehet külföldről lemásolni: elsősorban érdekegyesítésre van szükség.
Balázs Zoltán politológus, közgazdász szerint ez a könyv nem feltétlenül megoldásokat nyújt, hanem arra hívja fel a szakemberek figyelmét, hogy keressék meg saját területeiken a problémákat. Stefano Bottoni történész úgy látja, ez a könyv súlyos látlelet és tetemre hívás a lesajnált értelmiség részéről. A politológus Tóth Csaba úgy véli: a kötet megmutatja: az általában csak akadémiai közegben mozgó emberek, tudósok tudnak közérthetően írni. Tapasztalata szerint az adatolt, szűk közegnek szóló tudományosság nagyon elkülönült a közbeszédtől, ami pedig ezzel párhuzamosan elbutult; ez a kötet viszont érthető érveket szolgáltat.
Jakab András úgy foglalta össze a kötet szerzőinek irányultságát, hogy mind nyugatos, intézményekben hívő szakemberek. Tóth szerint ez a meghatározás bárhol máshol alapvetően semleges pozíciót jelölne, itthon azonban már ezzel ellenzékiként jelölik meg a szerzőket. Balázs Zoltán rögtön tiltakozott: ő nem tartja magát nyugatosnak, szerinte az ilyen meghatározással tesszük magunkat igazán keletre. Stefano Bottoni szerint a mai Nyugat már nem az az egységes, fejlődő Nyugat, amiről a nyolcvanas években képet alkotott a magyarság: Dél-Olaszországnak például egy az egyben vége. Tóth Csaba erre reagálva elmondta: a mai középiskolások azért szerinte pontosan tudják, hogy mi az a Nyugat, amire ők vágynak.
A vita második részében Chikán Attila közgazdász arról beszélt, hogy a legtöbb fontos gazdasági mutató vonatkozásában le vagyunk maradva, leszámítva pár makromutatót, amelyek a kormány cselekvési terét növelték. Csaba László akadémikus szerint a könyv tanulsága az, hogy kiderül: nincs olyan, hogy gazdaság, meg politika, hanem részterületek vannak, amelyekben a terület szakértői kórképet adnak. Ami pedig meglepő, hogy a problémák rendkívül hasonlók mindegyik területen: a vezetés „sámánista” politikát követ, olyan vezetőket nevez ki, akik alig tudnak valamit az adott szakágról.
Az MTA közleménye
Nem igaz az az állítás, hogy a „Hegymenet. Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon” című, Jakab András és Urbán László szerkesztésében megjelent kötetet eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia adta volna ki, illetve finanszírozta volna. Így nem helytállóak a sajtóban megjelent azon állítások, melyek szerint az MTA kihátrált volna a kötet kiadásából, ugyanis nem is vett részt a folyamatban.
Az MTA Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottsághoz nem érkezett olyan pályázat, amely támogatást igényelt volna a kötet kiadásához. Éppen ezért a kötet tudományos megmérettetése ezen a módon nem történt meg, annak tartalma nem került az MTA látókörébe.
Ugyancsak ezért nem született akadémiai döntés a kiadvány támogatásáról és kiadásáról, ezért ebben az MTA főtitkára sem vehetett részt. Az MTA főtitkára semmilyen utasítást nem adott senkinek a könyv kiadására vagy támogatására vonatkozóan.
Az MTA és annak minden vezetője fontosnak tartja a magyar társadalommal kapcsolatos tudományos kutatások támogatását, ezt rendszeresen végzi, és az eredményekről a nyilvánosságot is folyamatosan tájékoztatja.
