Már nem kell Ázsiába mennünk, ha riksába akarunk ülni

Tuk-tuktól a Segwayig: a magyar főváros útjait is ellepték az új típusú városnéző túrák.

Ugyan a sörbiciklik ideje leáldozóban van Budapest belvárosában, továbbra is rengeteg hasonló, főleg turisták által használt jármű rója a fővárosi utcákat. Egzotikus, tőlünk keletre teljesen bevett járműveken, azaz riksákon, tuk-tuk motorokon, valamint a nyugatról érkező Segwayeken kínálnak városnéző túrákat budapesti cégek. De vajon gurulhatunk-e az úttesten a kétkerekű, elektromos alkalmatosságokkal?

Az első Segwayt 2001-ben mutatták be New Yorkban, az árusítása pedig 2002-ben kezdődött világszerte. Ez az a kétkerekű, kissé még mindig futurisztikusnak ható eszköz, amellyel általában falkában közlekednek a rajta álló városnézők. A testsúly előre-, illetve hátrahelyezésével, valamint a kormány segítségével lehet irányítani a mozgását. A járműfajta hivatalos magyar neve egyébként „testsúlyáthelyezéssel irányítható elektromos robogó”. Az egyensúlyban tartásáért két számítógép felel, amelyek a szenzorok és giroszkópok adatai alapján másodpercenként akár száz korrekciót is elvégeznek. A jármű végsebessége óránként 20 kilométer körül van.

Magyarországra 2002-ben került az első néhány darab, amelyeket az ezzel foglalkozó cég be is mutatott a Központi Közlekedési Felügyeletnek: a kérdés az volt, hogy hova lesz besorolható az eszköz a magyar közlekedési szabályok szerint. A hatóság végül úgy döntött, hogy a Segway nem minősül járműnek, emellett azt is megállapította, hogy „rendkívül környezetbarát és felhasználócentrikus” eszköz. „Emberbarát kialakítása és mérete folytán – folytatódik az irat – természetes közlekedési területe lehet a kerékpárút vagy a gyalogosok által használt járdák vagy sétautak megfelelő szilárd burkolattal ellátott területe.” A Segway tehát nem jármű, a vele közlekedő egyén pedig a szabályok szerint gyalogosnak minősül.

Manapság nem számít már újdonságnak a Segway, olyannyira nem, hogy idén májusban a budavári rendőrséget is felszerelték két testsúlyáthelyezéssel irányítható elektromos robogóval: tíz járőrt képeztek ki a használatára. Prágában azonban úgy jártak a segwayesek, mint itthon a sörbiciklisták: a főváros egyes frekventált pontjain betiltották a hasonló járművek használatát.

Az elmúlt években hasonlóan népszerű turistajármű lett a riksa, illetve motoros rokona, a tuk-tuk. Az angolból kölcsönvett szó eredetét kutatva Japánig kell mennünk: a dzsinrikisa szó ember által hajtott járművet jelent. Bár nem tűnik nagy találmánynak, a tizenkilencedik század hetvenes éveinek Japánját forradalmasította az új közlekedési eszköz. Csak egy ember kellett a működtetéséhez, az utazás pedig sokkal kényelmesebb volt, mint a kerék nélküli gyaloghintókban.

A riksa egész Ázsiában, illetve Dél-Afrikában is népszerű lett, a harmincas évekre azonban elavulttá vált, Japánban például csak a kiotói és tokiói gésanegyedekben maradtak fenn. Szingapúrban azonban nem csökkent a népszerűsége: 1929-ben itt fejlesztették ki a biciklis riksát. A második világháború után sok helyen betiltották a gyalogos által hajtott riksa működését, mivel a modernizálást szorgalmazó városi elitek a feudalizmus szimbólumát látták benne, a biciklis verzió azonban továbbra is népszerű maradt keleten.

Budapest utcáin is hasonló járművekkel találkozhatunk. A magyar szabályozás szerint ezek a sörbiciklihez hasonlóan kerékpárnak számítanak, és ennek megfelelően közlekedhetnek, semmiféle különleges engedélyeztetési eljáráshoz, szabályhoz nem kötik a működésüket. Persze itthon nem is személyszállító eszközként működnek, főleg turisták veszik igénybe őket a belvárosi szakaszokon, illetve szervezett városnézések alkalmával.

A riksák mellett Budapesten is feltűntek a motoros riksák, illetve thai elnevezés szerint tuk-tukok, amelyek szintén teljesen bevett közlekedési eszköznek számítanak a Távol-Keleten. A motoros háromkerekű, járművek neve az általuk kiadott hangból jön. A magyar szabályozás szerint motoros triciklinek számítanak, tehát a közúton is haladhatnak.

A múlt század elején népszerűek voltak azok a képeslapok, amelyek egy-egy város utcarészletébe zsúfolták bele a jövő megálmodott szállítóeszközeit: az egyik ilyenen az Országház körül magasvasút-pálya húzódik, az égen zeppelinek, repülők és egyszemélyes hőlégballonok cikáznak, az úton pedig autók, villamosok és motorkerékpárok kerülgetik egymást. Az elképzelt jelenet mai szemmel nem tűnik fantasztikusnak, de a lovas kocsik korában még elképzelhetetlennek tűnt.

Mi szoríthatja ki tehát a belváros utcáiról az egzotikus távol-keleti járműveket és a Segwayeket? Az egyik versenyző a már itthon is elterjedt mini-segway, amely gyakorlatilag ugyanazon az elven működik, mint a Segway, csak nincs kormánya. A legfuturisztikusabb megoldás pedig a valódi légdeszka lehet, egyenesen a Vissza a jövőbe című moziból: az elmúlt években egyre több cég kísérletezik azzal, hogy elkészítse a lebegő gördeszkát. Az eddigi kísérletek nem vezettek költséghatékony, minden környezetben jól működő eredményre. De ki tudja, mit hoz a jövő?