A CEU a diákjaiból nemcsak kiváló szakembereket, hanem jó állampolgárokat is nevel, akik képessé válnak a kritikai gondolkodásra – jelentette ki egy csütörtöki, a Közép-európai Egyetemen rendezett konferencián Mario Vargas Llosa Nobel-díjas perui író. – A magyar kormány pedig épp ettől a kritikai látásmódtól fél, ezért igyekszik minden eszközzel ellehetetleníteni az egyetemet. De aligha számítottak ekkora nemzetközi visszhangra. Ami Budapesten történik, arról mindenkinek tudnia kell szerte a világon. A CEU ügye ugyanis a szabadságért és a demokráciáért folytatott harc része, az egyetem megvédése az európai értékek védelmét jelenti a populizmussal szemben – hangsúlyozta Vargas Llosa. Hozzátette, sokan félnek a globalizmustól, a sokszínűségtől, és szeretnék visszaforgatni az idő kerekét a törzsi társadalmakhoz, de a globalizmus nem eltünteti a nemzeteket, hanem összebékíti azokat egymással. – Európában hetvenkét éve béke van – emlékeztetett az író.
– Magyarország eleget szenvedett a fasizmus és a kommunizmus elnyomása alatt, nem hiszem, hogy az emberek újra vissza szeretnének térni a szabadság hiányához, a totalitárius rendszerekhez – mondta Vargas Llosa. Soros György kapcsán hozzátette, tudja, hogy sokan utálják őt, ám nem szabad elfelejteni, hogy mennyi mindent tett a demokratikus rendszerekért világszerte.
Az esemény ugyanaz a konferencia volt egyébként, amelyen még délelőtt bejelentette Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, hogy a magyar kormány végül is beadta a derekát, és New York állam kormányzójával kezd tárgyalásokat, mégpedig már péntektől. (Tehát lemond arról, hogy a szövetségi kormánnyal állapodjon meg. Kénytelen egyébként, mert Washington oktatási ügyekben senkivel sem tárgyal, ez állami hatáskör – a szerk.) Ha sikerrel is zárulnak a tárgyalások, akkor sem tűnik el minden felleg az egyetem felett, ugyanis a magyar kormány még mindig nem határozta meg, hogy milyen oktatási tevékenységet kell végezzen a CEU New York államban, hogy megkaphassa a működési engedélyt.
Az eseményen azt igyekeztek körüljárni, hogy mi állhat a tudományos szabadság nemzetközi visszaszorulásának hátterében, ami leginkább Törökországban, Lengyelországban, Magyarországon, illetve napjainkban az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Joan W. Scott, a Princeton professzora felelevenítette, hogy az akadémiai szabadság az úgynevezett nemzeti egyetemek kialakulásakor is korlátozódott. Míg akadémiai körökben megkérdőjelezhetetlen, hogy a haladó tudomány teljesen nemzetközi, addig ezek a „nemzeti egyetemek” kisebb-nagyobb mértékben nemzeti érdekek alá rendelt intézmények. Függési viszonyba kerülnek az állammal, például legtöbbször a támogatásuk is az állam által kijelölt célok megvalósulása mentén történhet, nem pedig az intézmény céljai és mérhető nemzetközi eredményei mentén. A függési viszony az aktuális kormányoknak kedvez, ugyanis nemcsak nemzeti, hanem politikai érdekek mentén is élhetnek a hatalommal. Egy ilyen rendszer elnyomhatja vagy igyekezhet minimalizálni a kritikát, ami gátja az eredményes kutatásnak, a tudományos haladásnak. A CEU helyzetére is reagálva Scott arra utalt, hogy a magánegyetemeket egyes országokban a nacionalisták ellenfélnek tekintik, ugyanis nincsenek szoros függési viszonyban, szabadabban fogalmaznak meg kritikát az általuk helyeselt iránnyal, elmélettel szemben.
