Pálmafák a bányatónál – Kipróbáltuk Gerendai egy hete nyílt luxusstrandját

A minőségnek ára van, számlát viszont nem adnak az új strandon. Vigyázat, a bányató gyorsan mélyül!

Gerendai Károly vállalkozó új beruházása (mint ahogyan februárban megírtuk, a Sziget Fesztivál volt tulajdonosa az egykori kavicsbánya helyén lévő Lupa-tó egy részét 118 millió forintért vette meg a budakalászi önkormányzatól úgy, hogy az üzlet részleteit zárt ülésen tárgyalták) közel van Budapesthez, szerencsés forgalmi körülmények között húsz perc alatt ott lehetünk a belvárosból. Ha GPS alapján megyünk, a VIP-bejárthoz visz a szoftver – a biztonsági őr angyali türelemmel magyarázza el nekünk és az utánunk érkező féltucatnyi autónak is, hogy ötszáz méterrel tovább kell mennünk és csak utána kanyarodjunk le a tó felé.

Valóban hatalmas parkoló van a jelzett helyen, a bejáratnál csinos, gyönyörűen lebarnult hölgy ad egy üres noteszlapot, amelyre kézzel írja fel az érkezés pontos idejét. A parkolás ugyanis nincs ingyen, száznyolcvan forintot kell fizetni óránként. Maximum ezer lesz, nyugtat meg, nyugodtan lehet időzni.

A kasszáknál hosszú sor – majd fél órát várunk, amíg megvehetjük a jegyet –, így legalább van időnk merengeni, hogy ezer forintért fapados belépőt váltunk, vagy háromszor annyiért a prémium kategóriát választjuk. Átböngészem a hatalmas plakátra kifeszített betűtengert is (magyar és angol nyelvű működési szabályzatot), amelyből kiderült, hogy személyenként két és fél liter üdítőt vihetünk be a strand területére, de annak elfogyasztásával nem zavarhatjuk a többi vendéget. Mielőtt végiggondolnám, hogy hogy lehet mások zavarásával húgymeleg vizet inni, sorra kerülünk, és fejenként háromezer forintért megveszem a prémium belépőket. A hölgy hosszan pötyög a számítógépbe, de nyomtató nincs a láthatáron, így csak a karszalagokat kapjuk meg, nyugtát nem is tud adni.  

Már a belépés után megcsap a prémium életérzés: a drágább jegyek birtokosait elektromos golfkocsival viszik le a strandra. Későn jöttünk, a baldachinos-párnás napágyakat (amelyek engem valamiért egy pornóforgatás franciaágyaira emlékeztetnek) már elfoglalták az előttünk érkezők – később kiderül, hogy egy ilyen ágyért naponta ötezer forintot kell fizetni. Jut viszont még a sima nyugágyakból, és alig telepedünk le, máris jön egy ember kezében bankkártyás mobilterminállal, hogy beszedje az ezer forintos napidíjat. Látszik egyébként, hogy Gerendai-területen vagyunk: készpénzfizetés sehol nincs, így vagy előre töltünk pénzt egy, a pénztárnál kiváltható chipkártyára, vagy paypassos bankkártyát használunk. 

Aki járt vandkempingezni vagy illegális strandolni a Lupán, az ámulhat: szürke homok, a karibi beach hangulat érdekében jó néhány pálmafa várja a vendéget, sőt civilizált zuhanyzók, öltözők és mosdók is vannak – utóbbiban egyelőre nem fogyott ki a papír és büdös sincs, ami a magyar fesztiválkultúrán szocializálódott ember számára különösen nagy csoda. Rengeteg dolgot lehet bérelni, vannak homokos és műfüves pályák, és ha valaki nagyon VIP, akkor a külön parkoló mellett elkerített standszakaszt is kaphat a pénzéért vagy celebségéért cserébe.

Állítólag itt van az ország legnagyobb vízi kalandparkja, lehet majd búvárkodni is, és napi kétezer forintért kipróbálható az úgynevezett blob, amely páros műfaj: valaki egy toronyból leugrik egy hatalmas, felfújt párnára, majd kimászik annak vízparti szélére, így ha egy újabb ember ráugrik, akkor ő több méter magasra felrepülve a vízben fog landolni.

A gourmet-fesztivál tulajdonosától minimum elvárható, hogy más vállalkozásainál is odafigyeljen a minőségre, és e tekintetben nem is okozott csalódást a prémium beach: nem olcsón, de minőségi a kajakínálat. Mi egészen tisztességes burgereket ettünk, igaz, fél órát kellett várni rá (mi lesz akkor, ha ezrével rohanják meg a strandot az emberek?), és a majd tízezer forintos számla után sem kaptunk nyugtát, csak a banki tranzakciót igazoló cetlit.

A víz egyébként zseniális, már ha átküzdöttük magunkat a tó iszapos szélén. A Lupa tipikus bányató, amely döbbenetesen gyorsan mélyül – néhány lépés után jön a szakadék. Kellemesen hűvös vize van, amely most még tisztának is mondható – ha sokan kavarják fel a part menti iszapot, ez később változhat. Ha valaki kisgyerekkel menne, nem kell aggódnia: a mély víztől biztonságosan elkerített gyerekstrand is van, és a parton is külön játszótért áll a kicsik rendelkezésére. Kora délutánig maradtunk, a parkolóból való kihajtáskor hétszázhúsz forintot kellett fizetnünk. Mondanom sem kell, itt sem kaptunk nyugtát.

Összességében azt lehet mondani: a Lupa egy nem olcsó, de jó hely lett, ahol ha sikerül egy kicsit több árnyékot létrehozni, akkor egészen kellemesen eltöltheti a nyarat az, aki a munkája miatt nem tud messzire menni Budapesttől.