Aki járt vandkempingezni vagy illegális strandolni a Lupán, az ámulhat: szürke homok, a karibi beach hangulat érdekében jó néhány pálmafa várja a vendéget, sőt civilizált zuhanyzók, öltözők és mosdók is vannak – utóbbiban egyelőre nem fogyott ki a papír és büdös sincs, ami a magyar fesztiválkultúrán szocializálódott ember számára különösen nagy csoda. Rengeteg dolgot lehet bérelni, vannak homokos és műfüves pályák, és ha valaki nagyon VIP, akkor a külön parkoló mellett elkerített standszakaszt is kaphat a pénzéért vagy celebségéért cserébe.
Állítólag itt van az ország legnagyobb vízi kalandparkja, lehet majd búvárkodni is, és napi kétezer forintért kipróbálható az úgynevezett blob, amely páros műfaj: valaki egy toronyból leugrik egy hatalmas, felfújt párnára, majd kimászik annak vízparti szélére, így ha egy újabb ember ráugrik, akkor ő több méter magasra felrepülve a vízben fog landolni.
A gourmet-fesztivál tulajdonosától minimum elvárható, hogy más vállalkozásainál is odafigyeljen a minőségre, és e tekintetben nem is okozott csalódást a prémium beach: nem olcsón, de minőségi a kajakínálat. Mi egészen tisztességes burgereket ettünk, igaz, fél órát kellett várni rá (mi lesz akkor, ha ezrével rohanják meg a strandot az emberek?), és a majd tízezer forintos számla után sem kaptunk nyugtát, csak a banki tranzakciót igazoló cetlit.
A víz egyébként zseniális, már ha átküzdöttük magunkat a tó iszapos szélén. A Lupa tipikus bányató, amely döbbenetesen gyorsan mélyül – néhány lépés után jön a szakadék. Kellemesen hűvös vize van, amely most még tisztának is mondható – ha sokan kavarják fel a part menti iszapot, ez később változhat. Ha valaki kisgyerekkel menne, nem kell aggódnia: a mély víztől biztonságosan elkerített gyerekstrand is van, és a parton is külön játszótért áll a kicsik rendelkezésére. Kora délutánig maradtunk, a parkolóból való kihajtáskor hétszázhúsz forintot kellett fizetnünk. Mondanom sem kell, itt sem kaptunk nyugtát.
