Hétfőn írta meg a HVG.hu, hogy Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvaron a jegypénztárak és a peronok övezte részhez. Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő, de már amúgy is késésben lévő vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót. A köztársasági elnök váratlan gesztusa azonban a cikk szerint nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek, amikor meglátták Ádert, aki – ahogy a portál forrása fogalmazott – „a sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt”.
A köztársasági elnök nyilatkozatban reagált a cikkre, a „Derűs történet” című közleményt teljes terjedelmében közöljük:
Nyári hír: a valóság
Nyári hír:
„Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvar peronjára. [ ]
Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő [ ] vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót. [ ]
A köztársasági elnök váratlan gesztusa nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek. [ ]
Áder [ ] sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt.”
A valóság:
A vonat nem indult, hanem érkezett.
Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.
Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.
Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.
Az édesanyák emlegetésének sem szem-, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.
A történet minden további elemében igaz.
Nem csak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.
„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az »öreg úr« jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, amikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
„A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam Egyéb részleteiben az egész történet való – végezte alig észrevehető mosolygással.”
Áder János
