Ismét kánikulai napok elé nézünk: a múlt heti hidegfront után pénteken a 40 fokot is megközelítheti a hőmérséklet. Bár a kutatók óva intenek attól, hogy napjaink szélsőséges időjárási jelenségeit eltúlozzuk, de az elmúlt hetek hőhullámai sem a semmiből érkeztek: a megelőző 110 évben egyértelműen növekedett környezetünk átlaghőmérséklete és a szélsőségesen meleg napok száma. Nemcsak mérhető, de laikusként is érzékelhető változáson fog átesni a Kárpát-medence éghajlata a következő nyolcvan évben – derül ki a lapunk által vizsgált kutatásokból. A most élő középkorú népesség nagy valószínűséggel még érzékelni fogja, miként alakulnak át az eddig tapasztalt jelenségek: a hőhullámok látványosan megszaporodnak, csakúgy, mint az egyre erősödő viharok, fokozatosan kiszorulnak az őshonos növényfajok, az emelkedő árak miatt nő a szegénység.
Négy regionális klímamodellt alkalmaznak a magyar klímakutatók az éghajlatváltozás hazai jellemzőinek vizsgálatára, melyeken belül több prognózist tudnak elemezni. Abban az összes előrejelzés egyetért, hogy meghatározó lesz a Kárpát-medence átlaghőmérsékletének emelkedése. Ám az évszakok nem egyforma mértékű melegedést mutatnak. Optimistább becslések szerint a nyári nappali hőmérsékletek átlaga 2050-ig 2 Celsius-fokkal emelkedik (27 fokig), ez az évszázad végére további 3 fokkal növekedhet. Némely előrejelzések az évszázad végéig nyáron 8 fokos emelkedést várnak. Emelkedik a téli hőmérsékletek átlaga is: mérsékeltebb becslések szerint az éjszakai átlagok 0 fok körül várhatók az évszázad végén. Az éves csapadék mennyisége nem mutat meghatározó változást 2050-ig, de arra lehet számítani, hogy ritkábban fog esni, viszont sokkal nagyobb mennyiségben. 2100-ig a prognózisok 17–48 százalékos éves csapadékmennyiség-csökkenést várnak, ami már komoly hatásokkal járhat.
A Kárpát-medence klímájának változása nem csupán a melegedésben lesz igazán érzékelhető, hanem a szélsőséges időjárási körülményekben: a heves esőzések és az azok következtében kialakuló villámárvizekben, az erősödő szélviharokban, a hőhullámokban és a forró napok számában. Utóbbi kettőt fogjuk talán leginkább a bőrünkön érezni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológiai tanszékének 2012-es kutatása szerint a 25 Celsius-fokot meghaladó nyári nappali maximum-hőmérsékletek száma 110 éve növekszik. Kutatásaik visszaköszönnek a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaság- és regionális tudományi kutatóközpontjának két éve kiadott elemző tanulmánykötetében, melyben a hőségriadós napok (amikor három egymást követő napon a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 25 fokot) gyakoriságának 20–70 százalékos növekedésére számítanak 2050-ig. A napi átlaghőmérséklet 5 Celsius-fokos növekedése 6 százalékkal növeli az összes halálozás kockázatát, a legnagyobb mértékben pedig – mintegy 10 százalékkal – a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázatát emeli – szerepel az MTA tanulmánykötetében. A kapcsolatot vizsgáló korábbi kutatások szerint az évszázad közepére évente közel 150 úgynevezett többlethaláleset várható hazánkban a hőhullámos napokon.
Télen is a szélsőségek erősödése várható: míg a fagyos napok száma összesen tíz nappal kevesebb, mint az előző évszázad elején, addig a szélsőségesen hideg időjárási jelenségek száma nő. A kontinensünk fölött télen és a tavasz első felében is gyakrabban alakul ki anticiklon, mely együtt jár a tavaszi fagyok megszaporodásával – tudtuk meg Mika Jánostól, a Debreceni Egyetem oktatójától.
Elsőre furcsának tűnhet: az erdőterületek országos bővülése várható, ám ez inkább az Országos területrendezési tervben vállalt fásításnak köszönhető. A Kárpát-medence fajgazdagságát ugyanakkor veszélyezteti az évszázad közepére becsült, 1,4–2,6 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés. A Mátra erdeiben például az erdőgazdaságok már nem tervezik az egyébként őshonos fenyők ültetését, mert a hosszabb száraz időszakok miatt a fák kevésbé ellenállók a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, pusztulásuk folyamatos – számolt be az Index tavalyi riportja. Várhatóan a bükkösök a század végéig megmaradhatnak a hegységekben, de föl kell készülni a tölgyesek egyre nagyobb elterjedésére.
Mika János arra is fölhívta a figyelmet, hogy a változásokkal a társadalomnak és a gazdaságnak is meg kell küzdenie. A globális gazdasági változásokban kutatók által gyakran idézett Stern-jelentés szerint ha a világ országai együttes GDP-jének 1 százalékát a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésére fordítjuk, megelőzhető az a legrosszabb eset, hogy a globális GDP akár 20 százalékkal is csökkenjen az évszázad hátralévő részében. Természetesen a veszteség nem egyenletes, a fejlettebb gazdaságokat csak kismértékben érinti, a legszegényebb országok és emberek fogják legjobban érzékelni a visszaesést. Bár várhatóan Magyarország gazdaságára közvetlenül csak kisebb mértékben gyakorol hatást a klímaváltozás, de az olyan leszakadó régiókban, ahol napjainkban is magasabb a munkanélküliség, alacsonyabbak a bérek, komoly szegényedési kockázattal kell szembenézniük az ott élőknek. Nógrád megyétől az északkeleti országrészen, az alföldi megyéken át a déli országrészig szinte egybefüggő kedvezőtlen szociális jellemzőkkel bíró térség rajzolódik ki a kutatások szerint.
Az Alföldön folyamatosan számolni kell a tanyavilág (komplex mezőgazdasági területek) visszaszorulásával, ami nagyban átrajzolja a tájképet. A területek főleg szántókká alakulnak, ennek ellenére a szántók esetében enyhe csökkenésre kell számítani 2050-ig.
Mivel a klímaváltozás kikényszeríti a termelési költségek, így az energiaárak növekedését, ezért ez visszaköszön a fogyasztási költségekben, hátrányosan érintve a szegényeket, ugyanakkor nagy társadalmi csoportokat szoríthat a szegénységi küszöb alá. A változásoknak leginkább kitett területeken a lakások leértékelődésére is számítani kell. Nem elhanyagolható, hogy Magyarországon eddig csak nagyon ritkán látott trópusi betegségek jelenhetnek meg, amelyek ellen éppen a szegény rétegek tudnak kevésbé védekezni.
