Az értekezést 2001 októberében védte meg, és 2002 júniusában újabb phd fokozatot szerzett a CEU-n, szintén történelemből. Hogy miért is volt szüksége két történelem szakos doktori címre, már önmagában felvet néhány kérdést – jegyzi meg a portál –, az is kimagasló eredménynek tűnik, hogy két egymást követő félévben két disszertációt adott le.
Az Alfahír megszerezte és elemezte a dokumentumokat. A cikk szerint a CEU-ra készített disszertáció címe nem más, mint a Debrecenbe írt értekezése címének második fele: The political image of the Habsburg Monarchy in mid-eighteenth-century England – ráadásul a két anyag nagymértékben megegyezik.
Kovács Zoltán nem pontosan ugyanazt a szöveget adta le, ám a mondanivaló tulajdonképpen ugyanaz, sok helyütt mondatról mondatra is. Előfordul például, hogy a Debrecenben leadott értekezésben az „általában nem egyértelmű” kifejezés szerepel, a CEU-s disszertációban ugyanezen a helyen „általában kétértelmű”-t ír.
A két értekezés szinte ugyanakkora terjedelmű, a debreceni 211, a CEU-s 204 oldalas. Már a szó szerint megegyező tartalomjegyzékekből is sejthető, hogy nagy különbség nincs a két dokumentum között. A CEU-ra leadott értekezés összesen 575 lábjegyzetéből egyetlen kivételével az összes levéltári forrást – és a szakirodalmi hivatkozások nagy részét is – megtalálták a fél évvel korábbi debreceni disszertációban.
Egy-egy résztémát a CEU-s értekezésben bővebben vagy szűkszavúbban fejt ki, mint az egy évvel korábbi debreceniben, de az igen nagy valószínűséggel elmondható, hogy a CEU-n benyújtott dokumentumban új kutatási eredmény nem szerepel – írja az Alfahír
A végére marad a kérdés: egyáltalán miért volt szüksége Kovács Zoltánnak arra, hogy két intézményben is doktori fokozatot szerezzen? Hiszen a debreceni már egyértelműen feljogosította arra, hogy a magyar phd fokozatot viselje, még egy további disszertáció megírása és megvédése pedig nem ad további tudományos fokozatot – legalábbis magyart biztosan nem.
