A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jéke honlapján felháborodottan kérdi – név említése nélkül – egy helyi lakos, van-e arra remény, hogy a település csatlakozik valamelyik szennyvízprogramhoz. Egy fórumozó hangot is ad azon véleményének, hogy ha a beruházás elmarad, akkor 10 éven belül „szennyvízlencse” alakul ki a falu alatt.
Aggodalma érthetetlennek tűnik, ha azt vesszük, hogy jékei lakos az a Bogáti János is, aki a térség felzárkóztatásáért felelős miniszteri biztosként tevékenykedett korábban a közeli Kisvárdáról származó Seszták Miklós Nemzeti Fejlesztési Minisztériumában. Nem mellesleg korábban Jéke polgármestere volt Bogáti, aki a Pesti Srácoknak adott interjújában többek között „őrületes tempóban” megvalósuló fejlesztésekről, elhivatottságról és erős lokálpatriotizmusról is beszámolt.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Bogáti bünteti faluját. Több jel utal ugyanis arra, hogy Seszták bizalmi embere egyszerűen nem engedi, hogy kiépülhessen a közös rendszer Jéke és a szomszédos Pap település részvételével. Pedig Bogátinak miniszteri biztosként éppen az volt a feladata, hogy „biztosítsa a hazai fejlesztési források felhasználásának átfogó kormányzati stratégiákkal való összhangját, kapcsolatot tartson a kormányzati és civil szervezetekkel, önkormányzatokkal; valamint hogy szervezze és koordinálja a térségi beruházásokhoz kapcsolódó feladatokat”.
Mégis, Jéke esetében információink szerint mindent bevetett, hogy megakadályozza a szakmai szempontból legkedvezőbb megoldást, melyre már évekkel ezelőtt elkészültek a tervdokumentációk. Információink szerint ugyanis a település hiába írna levelet a Felső-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanácshoz, ahol esetleg megfogalmaznák, hogy szakmailag az lenne a legelőnyösebb megoldás, ha Jéke Pappal, illetve más településekkel közösen építené ki a hálózatot. „A polgármesterek felmérték az erőviszonyokat”, és inkább nem kockáztatják saját beruházásuk sikerét azzal, hogy egy körön kívüli – azaz ellenzéki – kollégájuk által vezetett településsel közösködjenek, és agglomerációs társulásban összeálljanak Jékével.
Mindebben komoly szerepe van Bogátinak, Seszták bizalmi emberének, akiről úgy tudjuk, hogy informálisan nemcsak a polgármesterekre tud nyomást gyakorolni, hanem a tanács tagjaira is. (A tanácsban több kormányhivatalnok is ül, Bogátit pedig épp a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatalból buktatták felfelé.) Információink szerint az is megesett, hogy Bogáti a Közműterv Kft. tervezőirodával barátian közölte, hogy „mindenkinek jobb lenne”, ha Jéke később vezetné be a szennyvizet, és hogy „majd térjenek vissza később erre a kérdésre”. De azért kellő nyomatékkal, hogy a tervezőirodánál úgy érezzék: jobb nem kérdezni. Az iroda vezetője lapunknak tagadta mindezt, és csak annyit mondott, hogy Jéke jelenlegi polgármesterének azt tanácsolta, hogy kérjen állásfoglalást a Felső-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanácstól. Majd beszélgetésünk után üzenetben jelezte, hogy beszélgetésünket csak „privátként értékeli”, nem szeretne nyilatkozni.
Az állásfoglalás kérése egyébként megtörtént, a Felső-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács ebben le is írta, hogy Jéke számára a Pap központú agglomerációhoz való csatlakozás a legkedvezőbb. Sőt, egyenesen úgy fogalmaz a birtokunkba jutott állásfoglalás készítője, hogy „más, gazdaságosan kivitelezhető megoldás nem lehetséges Jéke település szennyvízelvezetésének megoldására”. Mégis úgy tudjuk, hogy ismét jött egy telefon és egy ukáz, de ezúttal már a Jéke környéki települések polgármestereinek, akik információink szerint a „kérésnek” megfelelően úgy határoztak, hogy mégis kimaradnak az ellenzéki vezetésű faluval való közös együttműködésből.
Bogáti feltehetően azért jár el így, mert a település vezetéséért vívott küzdelemben nem az ő embere lett a polgármester, hanem Kovács József, a voksolások idején még független, ma már jobbikos településvezető. Szúrhatja Bogáti szemét az is, hogy a helyben kialakult sajátos protokolltól eltérően Jéke nem veszi igénybe azt a „segítséget”, hogy a pályázatait azzal az irodával írassa meg, amelyet Bogáti János testvére vezet.
Úgy tudjuk, hogy Pap község polgármesteréhez, Czérna Gáborhoz is „jött fentről egy ukáz, hogy Jékével nem valósíthat meg semmit”, ráadásul a település hiába költött információink szerint több millió forintot arra, hogy náluk is kiépüljön a szennyvízcsatorna, még náluk sem vezették be, és a munkálatok sem kezdődtek meg. Hasonlóan egyébként a két települést összekötő úthoz, amely nagy álma mindkét település lakosságának. Korábban is jött ugyanis egy informális, de határozott ukáz fentről, amely tartalmazta, hogy azért nem támogatják az út megvalósítását, mert az Jékével közös. Többször kerestük kérdéseinkkel Pap polgármesterét is, de nem értük el.
Kovács József szerint azért lehet fontos Bogátinak, hogy ne valósuljon meg a fejlesztés, hogy embere tudjon azzal kampányolni, hogy a jobbikos településvezető semmit nem tesz a faluért, semmilyen forrást nem tud lehívni.
Bogáti szerint azonban még a kérdésünk is nonszensz, a felvetést pedig – miszerint ő bármilyen fejlesztést, korszerűsítést letiltott volna – kikérte magának, és noha többször is szabadkozott, hogy a szennyvízberuházás jelenleg nem tartozik a portfóliójába, de lapunknak elmondta, hogy maximálisan támogatja, hogy a jékei korszerűsítés végbemenjen, akár Pappal közösen is.
– Hát be kell adni a pályázatot! – közölte a Magyar Nemzet kérdésére, miközben úgy tudjuk, hogy épp ő akadályozza az agglomerációs társulás létrejöttét, ami alapfeltétele lenne a beruházásnak.
Az ország keleti csücskében egyébként nemcsak a névtelen jékei fórumozó és Bogáti János tartja rendkívül fontosnak a szennyvízcsatornák építését. Három évvel ezelőtt maga Seszták Miklós a Nyírbogátot Kislétával összekötő hálózat ünnepélyes alapcsőletételén a vízre célozva úgy fogalmazott, hogy „a világ két legértékesebb dolga közül az egyik megmentéséért végzik el a projektet”. Az avatáson eldicsekedett azzal is, hogy „jó, ha van a megyének egy minisztere”, mert akkor gördülékenyebben tudja intézni ezeket a beruházásokat. Nyírbogát és Kisléta akkori polgármestereit, Simon Miklóst és Madácsi Imrét a felelősen gondolkodó jó gazdákhoz hasonlította, ami azért furcsa, mert a gyanú szerint mintegy százötven-kétszáz millió forintot „megspóroltak” a projektre lehívott uniós forrásból, ezért az ügyben a Csalás Elleni Európai Hivatal, az OLAF is vizsgálatot indított. A „jó gazdák” egyike, Madácsi Imre – ugyan más ügyei következtében – jelenleg házi őrizetben van, Simon Miklósnak pedig a mentelmi joga miatt nem kell a bíróság elé állnia egy költségvetési csalási ügyben.
