– Hogyan lett egy kistelepülési polgármester egy új, országos párt alelnöke?
– A cél minimum az, hogy meghatározó erővé váljunk. Csak úgy érdemes odaállnunk, hogy nyerni fogunk. Minden azon múlik, meg tudjuk-e mutatni magunkból az erőt és a jó szándékot.
– Mi mást is mondhatna? Ezzel a kötelező elemen túl vagyunk. De hogyan lett egy ezer lakost sem számláló baranyai falu polgármesteréből az Új Kezdet alelnöke?
– Fölszólaltam a Magyar Önkormányzatok Szövetségének egyik tavalyi konferenciáján. A szövetség elnöke, Gémesi György utána félrehívott, és azt mondta, szeretne velem beszélni.
– Miről volt szó a fölszólalásában?
– A kétezer fő alatti kistelepülésekről beszéltem. Van egy olyan, kiszivárgott tervezet, hogy akár már 2019-ben sem lenne választás ezeken a településeken. Engem nem azért választottak meg a mánfaiak, hogy szó nélkül hagyjam, amint tönkreteszik a kistelepüléseket.
– Attól tart, hogy így történne?
– Igen. Mi tudjuk, milyen, ha nincs önállóság. Mánfa a rendszerváltás előtt, szűk négy évtizeden át Komlóhoz tartozott. Egy kistelepülésen sokkal hatékonyabb a munka helyi képviselettel. Mindenkit ismerünk, ami például a segélyezésnél fontos. Nemcsak az adatokat látjuk, hanem minden más lényeges, valós körülményt is.
– Mi értelme volna a kistelepülési önkormányzati rendszer átalakításának, amikor a Fidesz vidéken elvileg kifejezetten erős?
– Mintegy 3200 település van Magyarországon, ebből nagyjából kétezer kistelepülés. Ezekben a polgármesterek zöme független. Nehezebben irányítható 3200, nagyrészt független ember, mint ezer, jórészt függő fideszes polgármester. A takarékosságra talán hivatkoznak majd, ha tényleg végigviszik ezt az elképzelést, de valójában ettől olcsóbb nem lesz az önkormányzatiság, cserébe viszont kevésbé lesz hatékony. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy a járási hivatalok működtetése sem olcsóbb.
– Mit mondott önnek Gémesi György, amikor beszéltek?
– Hogy becsületes, hiteles, nem korrupt embereket keres. Olyanokat, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, s ki mernek állni a jó célokért.
– Ön ilyen ember?
– Igen.
– Hány álmatlan éjszakát okozott önnek ez a fölkérés?
– Egyet sem. Azonnal tudtam, hogy vállalom, csak azért kértem pár napot, hogy a családommal megbeszéljem.
– Miért vállalta végül?
– Úgy éreztem, ha nem teszek valamit, abba a végén beleőrülök. Már dübörögtek a lovak bennem. Tetszett a nyugodt, józan, reális hozzáállás. És, ha manapság valaki értékként kezeli a becsületet és a hitelességet, a közösségért végzett munkát, illetve elveti a korrupciót, akkor itt vagyok, jövök. De leginkább azért döntöttem így, mert elegem van.
– Miből?
– A szegénységből. Abból, hogy az önkormányzati rendszer kiüresedik. Hogy a kistelepüléseken élőkkel láthatóan már alig törődnek. Beszűkültek a pályázati és egyéb lehetőségeink is, egyre jobban el vagyunk felejtve. Egy kistelepülésen is jogunkban áll élni, ott is szükség van a fejlődésre. Elegem van abból, hogy minden afelé mutat: az önkormányzatiságot csorbítanák, akár el is törölnék az ilyen kistelepüléseken.
– Mindenben egyetért az Új Kezdettel?
– Akkor még nem volt Új Kezdet. Egy jó szándékkal, becsülettel kitalált, de még alakítható kezdeményezéshez csatlakoztam. A népjóléti és szociális programunk alakításában vállalok részt.
– Mánfán hogyan vélekedtek a döntéséről? Aggódtak a faluért?
– Igen, néhányan, de azért többen biztattak. Az aggódóknak azt mondtam, annál többet nem tudok tenni jelenleg a faluért, mint hogy ezt vállalom.
– Mi volt a célja, amikor 2006-ban elindult a polgármesterségért?
– Azt akartam, hogy a településem élhetőbb legyen.
– Végig független volt?
– Igen, soha nem voltam pártnak a tagja idáig. Mindig civilként tevékenykedtem, hittem benne, ma is hiszek, de ahhoz, hogy változás legyen, lépnem kellett.
– Az ön választókerületéből két képviselő is tagja az Országgyűlésnek. A fideszes kulturális államtitkár, Hoppál Péter, illetve a volt komlói alpolgármester, az MSZP-s Szakács László. Kevesebbet jönnek önhöz, amióta már az Új Kezdetnél van?
– Nem jöttek eddig sem, szinte csak a választási időszakban. Szerintem az országgyűlési képviselőknek az a dolguk, hogy foglalkozzanak a területükön lévő településekkel. Persze senki sem szól nekik, ha nem így történik. Félnek a polgármesterek is, féltik a településeket. Én is ilyen voltam, de egy ideje ott tartunk, hogy rosszabb már tényleg nem lehet. Ami viszont igazán lényeges: felmérni, hogy mi az emberek számára a legfontosabb, és elérni, hogy álljanak majd föl a fotelből, és menjenek el szavazni. Önmagukért.
