Önellentmondásokkal, szakmai bukfencekkel tarkított felmérésének bemutatására tartott konferenciát a kormányközeli Századvég és a Schmidt Mária birtokába került Figyelő hetilap péntek délelőtt Budapesten. A Project28 elnevezésű közvélemény-kutatást minden évben elvégző intézet az Európai Unió 28 tagállamában kérdezte az állampolgároktól, hogy mennyire aggódnak egyes – vélt vagy valós – társadalmi jelenségek miatt, hogyan gondolkodnak az Európai Unió állapotáról és jövőjéről.
A meghívott előadók közül Szijjártó Péter külügyminiszternek a kutatás eredménye komoly muníciót jelenthetett, az ugyanis – talán kevéssé meglepő módon – az elmúlt években a többek között Szijjártó által is a közhelyességig ismételt EU-kritikus paneleket támasztotta alá, például a migrációs válság szerintük hibás kezeléséről, a lassú bürokráciáról.
A minisztert követő Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója megragadott minden elemet, ami az európai lakosság aggodalmairól és elégedetlenségéről szolgáltatott információkat. „Tudják, de legalábbis érzik, hogy útelágazáshoz érkeztek” – mondta Schmidt a brüsszeli lakosságról szerzett tapasztalatairól, majd pontosította is, hogy szerinte mit éreznek a belgák: beletörődést, reményvesztettséget.
El akarják venni a nyelvünket, hogy ne legyen alkalmas a valóság, a tapasztalatok leírására
– mondta a nyugati társadalmi, politikai trendekkel szembeni félelmeire alapozva Schmidt Mária. Másra nem alapozhatta, ugyanis nincs ismert uniós törekvés nyelvek, kultúrák eltörlésére. (A beszéd később teljes egészében elérhetővé vált az igazgató Látószög blogján.)
A Századvég felmérésének adatait egyébként nagyon nehéz komolyan venni, mert a kérdések tények helyett az emberek érzelmeire, aggodalmaira és félelemérzetére irányultak – hasonlóan a nemzeti konzultációhoz. A kutatás és a valóság viszonyáról talán elég csak annyit megemlíteni, hogy a tanulmányt bemutató Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég igazgatója az euroszkeptikusok előretöréséről beszélve a Hollandiában sokáig sztárolt, majd a választásokon tavasszal nagyot bukó nacionalista Geert Wilderst hozta fel valamiképpen mégis pozitív, követendő, sikeres példaként.
A Századvég szerint az uniós lakosság 76 százaléka hibásnak tartja a migráció kezelésére meghozott döntéseket, míg Magyarországon ugyanez az arány 75 százalék. Egyúttal kiderült, hogy a lengyelek után a magyarok örülnek leginkább uniós tagságuknak, ami némileg ellentmond a Schmidt Mária által felvázoltakkal. A kutatók azt a kérdést is feltették a válaszadóknak, hogy egyetértenek-e azzal, hogy külföldi politikai vagy gazdasági erők civil szervezeteken keresztül nyomást gyakoroljanak az országára. Erre józan ember értelemszerűen nem tud egyetértő választ adni. A terrorizmus és a biztonságérzet kérdésében volt látványosan félelemre játszó a kérdéssor, például megkérdezték azt is, hogy mennyire komoly veszélyként gondolnak az EU-ban élő muszlimok lélekszámának növekedésére. A kérdésre 88 százalék válaszolta, hogy valamilyen szinten veszélyes a demográfiai folyamat. Egy korrekt felmérés ugyanakkor tényeket gyűjtött volna össze például arról, hogy egy állampolgárt a környezetében ért-e már atrocitás a bevándorlók részéről, de tényekre a Századvégnél nem volt kereslet; helyette maguk fabrikáltak politikusok számára hivatkozható adatokat az emberek érzelmeiből.
Különös fénytörést kapnak a felmérés eredményei attól, hogy a kormányzati véleményekkel általában egyetértő meghívott szakértők, többek között Maróth Miklós akadémikus, Gallai Sándor, a Migrációkutató Intézet elnöke, valamint Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója is többször elmondta: az adatok annyira bizonytalan forrásból származnak, hogy azok alapján nem kívánnak egyes kérdésekben állást foglalni, helyette inkább a magánvéleményüket fejtenék ki. Ilyen körülmények között Maróth Miklós elemében is volt: megoszthatta, hogy szerinte Európa elvesztette identitását a multikulturalizmusban, ezért a beáramló migránsok is érvényesíteni fogják kultúrájukat a befogadó lakossággal szemben. „Mit tud ajánlani Európa? Melegházasságot?” – tette fel költőinek szánt kérdéseit Maróth.
„[Európában] ahol létrejött egy mecset, és körülötte egy hívő közösség, amely a szabályait megtartja, az tulajdonképpen az Iszlám Állam területét jelenti”
– festett disztópikus képet arról, hogy merre tart szerinte Európa.
Érdemes azonban visszatérni Schmidt Máriára, aki a szovjet kommunisták központi iránymutatását idézte, miszerint a párt fasisztának bélyegezte ellenzékét, aminek ismételgetése hozzájárult ahhoz, hogy azt a közvélemény tényként kezelje – szerinte a módszert politikai ellenfeleik ellenük használják. Érdekes: a Századvégéhez hasonló felmérések, amelyek tényadattá próbálják formálni az emberi érzelmeket, pont ugyanilyen eszközként használhatók.
Menekülőre fogta a CÖF szóvivője
A civilek politikai szerepvállalása is téma volt a konferencián. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Fidesz pártalapítványa által anyagilag támogatott Civil Összefogás Fórum korábbi szóvivője a vonatkozó kerekasztal-beszélgetés meghívottjaként kifejtette például, hogy szerinte az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság nem talált súlyos kifogásokat a civiltörvény kapcsán. (Ez nem igaz.) A rendezvényt követően meg szerettük volna kérdezni Lomnicit, hogy a CÖF – kormánypárt melletti – politikai véleménynyilvánítási tevékenységét miért tartja helyénvalónak, ha más civil szervezeteknek pedig felrója, hogy politikai tevékenységet folytatnak. Érdeklődni szerettünk volna a CÖF erősen hiányos, így átláthatatlan éves beszámolóiról is, azonban Lomnici kérdéseinket hárítva az autójához sietett. „Ne hozzuk egymást méltatlan helyzetbe” – javasolta a szóvivő.
