Nem jó ötlet nyilvánosságra hozni a rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatok hálózati nyilvántartását – mondta a Magyar Idők csütörtöki számában megjelent interjúban Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgató-helyettese.
Kónyánét azért kérdezték, mert az Országgyűlés a tavaszi ülésszak végén elfogadott egy törvénymódosítást, amellyel a levéltárba kerülhetnek azok a mágnesszalagok, amelyeken a Kádár-rendszer utolsó éveinek állambiztonsági információit tárolták. Ha megkapják a mágnesszalagokat, akkor várhatóan azonosíthatók lesznek egyes, eddig csak fedőnéven ismert ügynökök.
A papíralapú hálózati nyilvántartásban viszont nem csak ügynökök szerepelnek – hívta fel a figyelmet a főigazgató-helyettes. Ott tartották ugyanis nyilván a sikertelen beszervezéseket, a figyelőkartonosokat, azaz azokat, akiknek csak tervezték a beszervezését, és ott szerepelnek azok is, akik egy ügynök valamilyen szempontból érdekes kapcsolatai. A tényleges tevékenységről a karton nem sokat árul el. Van, aki nem jelentett, van, aki jelentett, de érdemi információt nem adott, és van, akinek a jelentése miatt valaki állását vesztette, bebörtönözték vagy felakasztották. Egy nyilvános listán viszont mindegyikük egyenlő lenne, ez történelemhamisítás. Ugyanakkor nem szerepelnének a listán azok, akik nincsenek benne a hálózati nyilvántartásban, de a megfigyeltek dossziéiból megállapítható, hogy káros ügynökök voltak.
Az Alkotmányvédelmi Hivatalban háromfajta adattárat tartalmazó mágnesszalag van, amelyek hamarosan a levéltárba kerülnek. A H jelű a hálózati adattár, amely ugyanúgy, mint a papíralapú hálózati nyilvántartás, nemcsak az ügynökök adatait tartalmazza, hanem a figyelőztetett és az úgynevezett 6a kartonos személyeket is. A G jelű adattár a megfigyeltek adatait tartalmazza, továbbá van a K jelű, azaz a kémelhárítási adattár. A nyilvántartások nem teljesek, rendszeresen töröltek belőlük adatokat – tette hozzá Kónyáné.
