„Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, a gond ott kezdődik, hogy 100 forintot kapok az ötperces és az egyórás foghúzásért is. Vagy hogy 2009-ben 950 forintba került egy csomag kesztyű, az idén pedig már 1500 forintba – és ez alatt a nyolc év alatt összesen százezer forinttal nőtt a körzeti rendelőm állami támogatása” – mondta a Magyar Nemzetnek Péter, a negyvenes éveiben járó fogorvos.
Ő az egyike annak a hétszáz szakmabelinek, aki aláírta a „foghúzó napok” petícióját – a kezdeményezést, hogy szeptember 4–6. között csak sürgősségi ellátást (foghúzást, vérzéscsillapítást, töröttállcsont-rögzítést) vállalnak, és munkalassítással tiltakoznak a körzeti rendelők szűkös állami támogatása miatt.
Az akcióban várhatóan a hazai aktív fogorvosok harminc százaléka vesz részt. Köztük olyan vidéki szakemberek is, akiknek mindennapos sziszifuszi küzdelmet jelent a körzeti rendelő fenntartása: az OEP-finanszírozás átlagosan 800 ezer forintot jelent havonta, ebből kell legalább két fizetést, rezsit, takarítási és anyagköltséget kigazdálkodniuk – ha sikerül, ugyanis csak az anyagbeszerzés elérheti a havi 200-300 ezres tételt.
Sok fogorvos ezért saját rendelője bevételéből pótolja a hiányzó összegeket – már ha körzete képes fenntartani egy magánpraxist –, esetleg a helyi településvezetéstől kér forrást.
Péter mondhatni szerencsés helyzetben van, mivel csak ritkán „fizet rá” a körzeti rendelőre: egy város lakosságát látja el, és az önkormányzat átvállalja tőle a bérleti és a rezsiköltséget. „Így működünk nullszaldósan, miután az asszisztensem és én egyforma összegű fizetést veszünk fel, és ha semmi nem jön közbe, rendezni tudunk minden számlát. Ha viszont elromlik egy turbina, az alaphangon háromszázezres szerviztételt jelent, és ilyenkor külső bevétellel szállok be a javításba” – részletezte a szakember.
A helyzet romlását jelzi, hogy a 2700 meglévő körzeti fogorvosi rendelőből már csak 2400 működik üzemszerűen. A megüresedő posztokon helyettesek dolgoznak be – mondta a foghúzó napok szervezője, Nagy Ákos keszthelyi fogorvos.
Szerinte a kormány eddig nem kezelte súlyának megfelelően a problémáikat, ami az állami támogatás mindjobban szétnyíló ollójában is látszik. Míg a háziorvosok 2015 óta 17 milliárdos pluszforrást kaptak, addig a fogorvosoknak tavaly kétmilliárd jutott, egy háziorvos rendelője pedig most dupla annyiból gazdálkodik, mint egy körzeti fogorvosé.
Összegzése – és a szakmai kamarai számítások – szerint 28 milliárd forint hiányzik az ágazatból. Ezt pedig nem lehet saját zsebből pótolni.
„Általános tévhit, hogy nekünk nem kell forrás, mert tele vagyunk pénzzel – mondja Nagy –, mintha azért, mert magánvállalkozóként jobban keresünk, nem kellene kifizetni az állami rendszerben végzett munkánkat.”
A tiltakozó akció szervezője szerint egy háromnapos demonstráció éppen megfelelő időtartam arra, hogy kiderüljön, az egészségpolitika számára valóban fontos-e a szakma helyzete. Ha erre is csak vállat ránt, ha még a választás előtti időszakban sem ígér segítséget, az a fiataloknak is üzenetértékű lehet: az állami rendszerben nincs igazi jövőkép, észszerűbb eleve magánvállalkozásba kezdeni vagy egyből külföldön próbálkozni.
Ha továbbra sincs emelés, jönnek a drasztikus megoldások is: a vidéki fogorvos a polgármester, az önkormányzat segítségét kéri a rendelő megmentéséhez, és ha nem kap pénzt, kiszáll a praxisból – Nagy Ákos szerint ez már több Somogy megyei településen megtörtént. Opció lehet az is, hogy a pénzhiány miatt a felére csökkentik a körzeti rendelők ügyeleti idejét, ekkor viszont a fogmegtartó kezelések várólistája a mostani három-négy hét helyett akár két hónapra is nőhet.
Nagy augusztus elején többször is megkereste a petíció ügyével az egészségügyi államtitkárságot, azonban elmondása szerint még a tárgyalás ígéretéig sem jutott.
Valami azonban mégis megmozdulhatott, mert Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár augusztus 25-án egyeztetni kezdett a fogorvosok problémáiról a Magyar Orvosi Kamarával és annak fogorvosi tagozatával.
Mint az MTI beszámolt róla, Éger István, a MOK elnöke és Hermann Péter, a MOK fogorvosi tagozatának elnöke végül annyiban állapodott meg az egészségügyért felelős államtitkárral, hogy „mindkét fél áttekinti, milyen közös teendők lehetnek a jövőben a fogorvosi alap- és szakellátás fejlesztésében, és ezekről a közeljövőben részletesebben egyeztetnek”.
Az újabb eredményekről azóta sincs hír, a foghúzó napok pedig vészesen közelednek.
