„Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, a gond ott kezdődik, hogy 100 forintot kapok az ötperces és az egyórás foghúzásért is. Vagy hogy 2009-ben 950 forintba került egy csomag kesztyű, az idén pedig már 1500 forintba – és ez alatt a nyolc év alatt összesen százezer forinttal nőtt a körzeti rendelőm állami támogatása” – mondta a Magyar Nemzetnek Péter, a negyvenes éveiben járó fogorvos.
Ő az egyike annak a hétszáz szakmabelinek, aki aláírta a „foghúzó napok” petícióját – a kezdeményezést, hogy szeptember 4–6. között csak sürgősségi ellátást (foghúzást, vérzéscsillapítást, töröttállcsont-rögzítést) vállalnak, és munkalassítással tiltakoznak a körzeti rendelők szűkös állami támogatása miatt.
Az akcióban várhatóan a hazai aktív fogorvosok harminc százaléka vesz részt. Köztük olyan vidéki szakemberek is, akiknek mindennapos sziszifuszi küzdelmet jelent a körzeti rendelő fenntartása: az OEP-finanszírozás átlagosan 800 ezer forintot jelent havonta, ebből kell legalább két fizetést, rezsit, takarítási és anyagköltséget kigazdálkodniuk – ha sikerül, ugyanis csak az anyagbeszerzés elérheti a havi 200-300 ezres tételt.
Sok fogorvos ezért saját rendelője bevételéből pótolja a hiányzó összegeket – már ha körzete képes fenntartani egy magánpraxist –, esetleg a helyi településvezetéstől kér forrást.
Péter mondhatni szerencsés helyzetben van, mivel csak ritkán „fizet rá” a körzeti rendelőre: egy város lakosságát látja el, és az önkormányzat átvállalja tőle a bérleti és a rezsiköltséget. „Így működünk nullszaldósan, miután az asszisztensem és én egyforma összegű fizetést veszünk fel, és ha semmi nem jön közbe, rendezni tudunk minden számlát. Ha viszont elromlik egy turbina, az alaphangon háromszázezres szerviztételt jelent, és ilyenkor külső bevétellel szállok be a javításba” – részletezte a szakember.
A helyzet romlását jelzi, hogy a 2700 meglévő körzeti fogorvosi rendelőből már csak 2400 működik üzemszerűen. A megüresedő posztokon helyettesek dolgoznak be – mondta a foghúzó napok szervezője, Nagy Ákos keszthelyi fogorvos.