Azonosításhoz adja meg édesanyja nevét, születési helyét és idejét! – a pénzintézetek gyakran kérik ezt telefonon ügyfeleiktől, lapunkhoz azonban többen is azzal fordultak, hogy az Erste Bank diszpécserei akkor is kérnek ilyet, amikor nem az ügyfél hívja a pénzintézetet, hanem fordítva. Olvasóink arra mutattak rá, a hívó úgy kér tőlük személyes információkat, hogy az ő személyazonosságáról nem lehet nyomban megbizonyosodni. Nem lehetnek tehát biztosak afelől, hogy valóban a banktól keresik őket, és nem egy adathalász próbál információt szerezni róluk. Belátható, ha a jelzett gyakorlat valóban bevettnek számít, táptalaja lehet annak, hogy adattolvajok bankok nevében telefonálgassanak adataikat önként kiszolgáltató hiszékenyeket fürkészve.
Tény, az ügyfélnek ilyenkor jogában áll visszautasítani a személyes adatok megadását, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a fogyasztó és a szolgáltató közötti kiegyenlítetlen erőviszonyokat. Míg egy pénzintézet apparátusa szükségszerűen tájékozott, az ügyfelek között nyilván akad jó néhány, akik kevésbé tudatosak, így talán nem is látják be, hogy az adatok megadása kockázatot rejthet. Ráadásul a fenti telefonos azonosítást kérik olyankor is – mondták olvasóink –, amikor az ügyfelet személyre szóló, kedvezményes ajánlattal keresik meg. Ilyenkor azok, akiknek szükségük van jutányos pénzügyi termékre, esetleg akkor is megadják a kért adatokat, ha egyébként belátják, a telefonáló netán nem is az, akinek mondja magát.
Megkerestük az Erste Bankot, amely kiemelte, hívásaikat sosem indítják rejtett számról, az operátor pedig mindig bemutatkozik – így ellenőrizhető, hogy a hívás valóban a banktól jött-e. De csak utólag. Megkérdeztük, az ügyfél miként bizonyosodhat meg a hívás pillanatában arról, hogy valóban a pénzintézettel osztja meg adatait; elmondták, hogy az operátor már bejelentkezéskor beolvassa az ügyfél bankkártyájának utolsó négy számjegyét. Bár az Erste szerint ez az önazonosítási rendszer már régebb óta működik, az általunk megkérdezettek közül ketten is állítják, augusztus végén, illetve szeptember elején úgy hívták fel őket, hogy ez elmaradt. Egyiküket nem is bank, hanem annak megbízásából egy másik cég kereste. A hitelintézet illetékesei megerősítették, valóban dolgoznak partnerekkel, ám elvileg nekik is követniük kellene az önazonosítási protokollt. „Ahol emberek dolgoznak, ott hibáznak is” – tette hozzá lapunknak az Erste kommunikációs munkatársa. Felhívta a figyelmet, a hibát akkor tudnák kivizsgálni, ha klienseik az ügyfélszolgálatnál tennének panaszt.
Egyik olvasónk a bankkártyaszámos azonosítással is elégedetlen, mondván, az említett négy számjegy még a kártyás fizetés bizonylatain is olvasható, tehát például egy futár vagy egy szállodai recepciós is ismerheti, ahogy a kártyatulajdonos telefonszámát is. Az Ersténél erre felvetésre úgy reagáltak, tudomásuk szerint minden bank ilyen azonosítási eljárást alkalmaz. Hangsúlyozták, hogy csak azokat az ügyfeleiket hívják fel, akik hozzájárultak, PIN-kódot, jelszót, egyedi azonosítót sohasem kérnek telefonon. A születési adatok és az ügyfél édesanyja nevének esetleges megszerzésével egy adathalász nem tud banki műveletet indítani az érintett nevében – szögezték le.
Csakhogy a bűnözők nem feltétlenül banki visszaélés érdekében gyűjthetnek adatot. Úgy tűnik, biztos védelmet csak az nyújt, ha telefonon senkinek sem adunk meg személyes adatot – legalábbis amíg a bankok e téren ki nem dolgoznak egy megbízhatóbb rendszert.
