Jelentős probléma Magyarországon az elhunyt személyek adataihoz való kutatási célú hozzáférés biztosítása – állapította meg az alapvető jogok biztosa az 1956-os eseményekben részt vevő személyek adatainak megismerhetősége kapcsán. Székely László lapunk által megismert jelentésében egy kutatásában akadályozott történész különös esetét írja le, amely jól illeszkedik a kommunista rendszer bűneinek bemutathatóságával kapcsolatos, huszonhét éve tartó vitába.
A magyar jogszabályok ugyanis – általában az elhunytak személyes adatainak védelmére hivatkozva – nem biztosítanak teljes adatnyilvánosságot a történészek számára, ez pedig közvetetten kihat a negyvenévnyi szovjet uralom társadalom általi feldolgozására. A Kenedi-bizottság 2007-ben készült jelentése például több ezer dokumentum zárolásának feleslegességét állapította meg, ám érdemi változás azóta sem történt.
A jelentésben nem nevesített történész az 1956-os forradalmi eseményekben részt vevő egyik csoport tagjai után kutatott, hogy kötetbe rendezze életútjukat. Ezért egy 16 évesen elhunyt fiú személyi adatait és a hozzá kapcsolódó fényképet kérte ki kutatási céllal a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától (KEKKH).
A napjainkra a Belügyminisztériumba olvadó hivatal megtagadta az adatszolgáltatást, mert indoklása szerint a személyi adatok védelméről szóló rendelkezések nem teszik lehetővé a kért információk kiadását.
A történész később a Nemzeti Emlékezet Bizottságán (NEB) keresztül próbálta kikérni az adatokat, amely szintén az adatgazda KEKKH-hoz fordult. Végül a NEB – külön jogosítványai miatt – másolatban meg is kapta és át is adta a kért adatok egy részét, azonban a KEKKH megtiltotta azok nyilvánosságra hozatalát.
A történész mindenképpen meg szerette volna tekinteni a fiúról készült eredeti fotót, ugyanis a másolat gyengébb minősége nem tette lehetővé a beazonosítást, azonban erre sem adott lehetőséget a KEKKH. Székely László számos jogi ellentmondásra, illetve hiányosságra is rámutatott. Többek között arra, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény nem rendelkezik az elhunytak adatainak védelméről, így egy elhunyt személyi adatát nem illeti olyan szintű védelem – jelen esetben tudományos kutatás terén sem –, mint egy élő személyét.
Az elhunyt fiú egyetlen élő hozzátartozója is – aki birtokolja a kegyeleti jogokat – engedélyt adott a hatóságoknak az adatok kiadására, azonban a KEKKH a rá vonatkozó jogszabályok szerint nem adhatott ki fényképet, csak néhány adatot. Az ombudsman megállapította, hogy a hatályos jogszabályok alapján helyesen utasította el a KEKKH a megkeresést, azonban rávilágított arra is, hogy a jogszabályok „visszásságokat okoznak”, és korlátozó hatással vannak a tudományos kutatás szabadságára.
Ennek kapcsán felmerült a NEB szerepe is, miszerint az állam nem monopolizálhatja egy tudományterület kutathatóságát. Az ombudsman ezért kezdeményezte a Belügyminisztériumnál és a NEB-nél, vizsgálják felül döntésüket, és tegyék meg a tudomány szabadságával összhangban álló adatszolgáltatást. Emellett arra kérte az illetékes minisztériumokat, hogy törvénymódosítással tegyék lehetővé a tudományos kutatáshoz az adatokhoz való hozzáférhetőséget.
– Állandó, egyre súlyosabb probléma – így írta le lapunk kérdésére Ungváry Krisztián történész, hogy milyen gondot jelent a kommunista múltat kutató történészeknek az adatok hozzáférhetősége. A jelentésben olvasható esetről úgy látja, hogy a KEKKH, illetve a Belügyminisztérium a hatalmát fitogtatta az adatkéréskor. Úgy véli, hogy az elmúlt években inkább a nyilvánossággal ellentétes döntéseket hozott a magyar állam.
Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is korlátozta a kommunista rendszerben fontosabb szerepet betöltők nevének levéltári megismerhetőségét, ez megnehezíti az egykori vezetők felelősségének megállapítását. A múltfeltárási problémák egyik példájaként említette, hogy nem hozzáférhetők a magyar hírszerzés és a KGB ötéves megállapodásai sem, amelyek alapján többek között az is kiderülhetne, hogy részt vettek-e magyarok politikai gyilkosságokban.
