Az elhunyt fiú egyetlen élő hozzátartozója is – aki birtokolja a kegyeleti jogokat – engedélyt adott a hatóságoknak az adatok kiadására, azonban a KEKKH a rá vonatkozó jogszabályok szerint nem adhatott ki fényképet, csak néhány adatot. Az ombudsman megállapította, hogy a hatályos jogszabályok alapján helyesen utasította el a KEKKH a megkeresést, azonban rávilágított arra is, hogy a jogszabályok „visszásságokat okoznak”, és korlátozó hatással vannak a tudományos kutatás szabadságára.
Ennek kapcsán felmerült a NEB szerepe is, miszerint az állam nem monopolizálhatja egy tudományterület kutathatóságát. Az ombudsman ezért kezdeményezte a Belügyminisztériumnál és a NEB-nél, vizsgálják felül döntésüket, és tegyék meg a tudomány szabadságával összhangban álló adatszolgáltatást. Emellett arra kérte az illetékes minisztériumokat, hogy törvénymódosítással tegyék lehetővé a tudományos kutatáshoz az adatokhoz való hozzáférhetőséget.
– Állandó, egyre súlyosabb probléma – így írta le lapunk kérdésére Ungváry Krisztián történész, hogy milyen gondot jelent a kommunista múltat kutató történészeknek az adatok hozzáférhetősége. A jelentésben olvasható esetről úgy látja, hogy a KEKKH, illetve a Belügyminisztérium a hatalmát fitogtatta az adatkéréskor. Úgy véli, hogy az elmúlt években inkább a nyilvánossággal ellentétes döntéseket hozott a magyar állam.
Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is korlátozta a kommunista rendszerben fontosabb szerepet betöltők nevének levéltári megismerhetőségét, ez megnehezíti az egykori vezetők felelősségének megállapítását. A múltfeltárási problémák egyik példájaként említette, hogy nem hozzáférhetők a magyar hírszerzés és a KGB ötéves megállapodásai sem, amelyek alapján többek között az is kiderülhetne, hogy részt vettek-e magyarok politikai gyilkosságokban.
