A tűzesetnél az jelentette a legnagyobb problémát a jelentés szerint, hogy a távolság és a félreeső elhelyezkedés miatt a többi épületben tartózkodók nem vették észre időben a tüzet, és nem hallották meg a segélykérést. Ugyancsak az intézmény területének rossz beláthatósága miatt juthatott ki az egyik lakó – az otthon kerítésén átmászva – az utcára; neki később már csak a holttestét fedezték fel az intézménytől nem messze.
A tűz miatt megrongálódott épület használhatatlanná vált, ezért az egyik ideiglenes lakórészben elkülönítés nélkül helyezték el a férfiakat, a nőket és a párokat. Ez pedig a jelentés szerint szembemegy a jogszabályban előírtakkal, és még azt sem teszi lehetővé, hogy a gondozottak minimális személyes teret alakítsanak ki maguknak. A helyhiány miatt a beépített szekrények szomszédságába vagy közvetlenül a kézmosó elé tették a gondozottak ágyait. Ráadásul a lakók folyamatos ki-be járása miatt az ott élők nem tudnak nyugodtan pihenni. A biztos azt is kifogásolta, hogy a lakók értéktárgyaiért – a házirend szabályai szerint – nem vállal felelősséget az intézmény.
Székely László szerint Táplánypuszán sürgető feladat lenne a férőhelyek kiváltása modernebb intézményi kapacitással, mivel konfliktusos, frusztrációkkal teli légkörben, a személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt a fogyatékos személyek esélye a méltó emberi létre napról napra sérül.
Az ombudsman felhívta a figyelmet arra is, hogy a szociális otthon mellett húzódó 81-es főút is állandóan balesetveszélyes helyzeteket teremt. Székely László jelezte, hogy a balesetek elkerülése jelenleg nem vagy nehezen megoldható, vagy csak a gondozottak szabad mozgásához, magánéletéhez, privát szférájához való jogainak korlátozásával lehetséges, ez pedig sérti az otthon lakóinak emberi méltósághoz való alapjogát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!