Tavaly 1481 multirezisztens, vagyis a legtöbb antibiotikumnak ellenálló kórokozóval (MRK) is megfertőződött beteg halt meg a kórházakban, az elhunytak közül 174 esetben a fertőzés a halál oka volt, vagy közrejátszott abban – derült ki az Országos Epidemiológiai Központ lapunk által megismert legfrissebb jelentéséből. Eszerint a bejelentett multirezisztens kórokozók miatti esetek közül emelkedés tapasztalható egyebek között a multirezisztens Klebsiella (húgyúti fertőzés) és az E. coli okozta fertőzések (bélbetegség) esetében, de a rezisztens Staphylococcus aureus, vagyis az MRSA okozta súlyos kórházi bőrfertőzés is többeket érintett, tavaly 1104-en betegedtek meg miatta. A multirezisztens kórokozóval fertőzött betegek 17,2 százalékát át is helyezték más intézménybe, év végén a betegek 4,5 százaléka még benn feküdt a kórházban.
A fekvőbeteg-ellátó intézményeknek 2006 szeptembere óta kell jelenteni a jogszabályban meghatározott multirezisztens kórokozók által előidézett, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket. Tavaly a rendszerbe 92 fekvőbeteg-ellátó intézmény 164 telephelye küldött adatokat a fertőzésekről, miközben egyébként 167 kórházat listáz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő.
A mutatók szerint 4830 MRK-fertőzést jelentettek, ez emelkedést mutat a 2015. évihez képest, akkor ugyanis ez a szám 4187 volt, míg 2014-ben 3998. Érdekesség, hogy a fekvőbeteg-ellátó intézmények egyharmada 10 vagy annál kevesebb fertőzést jelentett, egyharmaduk (32) viszont az átlagos esetszámnál több fertőzést listázott. Arról azonban, hogy pontosan mely intézményekben fordul elő a magasabb fertőzésszám, nincs információ, ezt ugyanis nem hozzák nyilvánosságra. Ennek egyik oka az egészségügyi szakértők szerint az: a döntéshozók nem akarják, hogy a lakosság rosszul értelmezze a számokat, és megrendüljön a bizalom az esetleg rosszul teljesítő intézményekben. Ezt a jogvédő szervezetek, például a Társaság a Szabadságjogokért vitatja, évek óta küzdenek az adatok nyilvánosságra hozásáért. Ez idáig hiába.
A számok alapján kiderült az is, hogy ha figyelembe vesszük a jelentő intézmények betegforgalmát, akkor tavaly országosan tízezer betegre 23,4 MRK-fertőzés jutott. A leggyakrabban a húgyúti fertőzések fordultak elő, amelyek az összes bejelentett fertőzések 28 százalékát tették ki. Az MRK okozta sebfertőzések az előző évhez hasonlóan második helyre kerültek, ezt követi a véráramfertőzés és a kórházi kezeléssel összefüggő tüdőgyulladás.
A fertőzések által érintett betegek többsége továbbra is a 60 év feletti korosztályba tartozik, míg az ápoltak másfél százaléka az egy év alatti korosztályba. Az ellátott betegek ápolási ideje 226 220 nap volt, az ápoltak átlagosan 49,5 napot töltöttek a fekvőbeteg-ellátó intézetekben.
A jelentésben a szakértők azzal magyarázták az MRK esetszámának növekedését, hogy tavaly jelentősen emelkedett (38 százalék) a mikrobiológiai vizsgálatok száma, ezáltal több eset azonosítására kerül sor, valamint hogy helytelenül alkalmazták az antibiotikumokat.
Kiderült az is: tavaly 31 esettel kevesebb véráramfertőzésről érkezett bejelentés, mint 2015-ben, így ez 2016-ban 3368 beteget érintett. Az összes jelentett véráramfertőzés 46 százaléka a 40–69 közötti korosztályban fordult elő. 1324 beteg hunyt el a kórházi tartózkodás időtartama alatt, 461 esetben a halál nem volt összefüggésben a véráramfertőzéssel, 581 esetben az összefüggés ismeretlen volt, 218 esetben a fertőzés összefüggött a halállal, 64 esetben pedig ez volt a halál oka.
A kórházi fertőzésekkel kapcsolatban a múlt héten Szentes Tamás, az országos tiszti főorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkár egyébként úgy nyilatkozott: több területen is csökkenő tendenciát mutat a kórházi fertőzések száma. Arról beszélt: javult a helyzet a vastagbélgyulladással járó clostridium difficile (CDI) baktérium okozta fertőzések vonatkozásában. Ez egyébként valóban így van, bár az MRK-s esetek növekedéséről már nem szólt a helyettes államtitkár. Egészségügyi ellátással összefüggően egyébként 4966 új clostridium difficile baktérium okozta fertőzést jelentettek, és 278 visszatérő eset volt. Bentlakásos szociális intézménnyel összefüggően 73 új fertőzés és hat visszatérő eset volt. Összesen 1545 esetben jelentették, hogy a beteg meghalt, 795 alkalommal nem volt összefüggés a fertőzés és a halálozás között, 575 esetben ismeretlen volt az összefüggés, míg 175 betegnél a CDI hozzájárult a halálhoz, vagy annak oka volt.
Szentes Tamás azt is elmondta, hogy a kézhigiénére vonatkozó értékelési rendszerben az elmúlt években egyre több intézmény került jó, illetve kiváló kategóriába. (Mindez egyébként nem változtat azon a tényen, hogy sok intézményben továbbra sincs szappan, sem kézfertőtlenítő a mosdóban, ez ugyanis a szülészeti-nőgyógyászati osztályokon is ritkaság.) Szentes Tamás azonban megjegyezte azt is: az orvostudomány már ott tart, hogy olyan csecsemőket is életben tudnak tartani, akiket korábban elvesztettek volna. Az ilyen esetekben pedig nagyobb a kockázata egy-egy kórházi fertőzésnek, annak lefolyása súlyosabb, akár fatális is lehet.
Az, hogy valójában hazánknak nemzetközi szinten milyen egészségügyi mutatói vannak, jól jellemzi, hogy az európai egészségügyi fogyasztói index (Europe Health Consumer Index, EHCI) 2016-ra vonatkozó jelentése szerint hazánkat már azok az országok is megelőzik, amelyek egy évvel korábban még a legrosszabbak közé tartoztak. Ilyen például Szerbia. Az egészségügyi rendszer a jelentés szerint nem számít különösebben eredményesnek, 300 pontból hazánk mindössze 163-at kapott. A kilenc indikátorból öt nem volt megfelelő, egyebek között a kórházi fertőzések között a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések számával nem voltak elégedettek a szakemberek.
