Valami bűzlik Ráckeresztúron

Orrfacsaró szagok, hiányos önszerveződés a fővároshoz közeli településen. Avagy így futamodnak meg a hangadók.

Az érvrendszer lényegéhez érkeztünk. Senki sem vitatja, hogy Ráckeresztúron elviselhetetlen a bűz, ugyanakkor a forrását nem tekintik egyértelműen beazonosíthatónak. Mármint nem tartja annak a legnagyobb sertéstelep, a Szeminator 96 Kft. vezetője, ifj. Cserpekál István, aki egyben önkormányzati képviselő is a településen, továbbá Szentes-Mabda Katalin polgármester asszony, aki készségesen állt rendelkezésünkre. Érezzük, nem veszi félvállról a problémát, ugyanakkor a helyzet összetettsége némileg gúzsba köti.

A helybéliek egyértelműen a Szeminátor 96 telepét teszik felelőssé a koncentráltan támadó bűz miatt, amiről még a polgármester asszony is úgy fogalmazott, hogy a minap ő maga sem tudott a saját gyerekeivel kiülni a cukrászda teraszára, és tudja, nem lehet normálisan kiteregetni sem.

A falubeliek egyetlen talpon maradt szóvivője autóval elvisz a telephez, amelynek környékén valóban erősek a szagok akkor is, ha egyébként a faluban „béke van”. A kiterjedt épületegyüttes tetején kéményszerű kürtők sorakoznak, vezetőnk állítja, itt engedik ki a szagokat szellőztetéskor. Autóval körbevisz a településen, hogy megmutassa, mekkora területet takar be a szag. Kilométereken át autózunk az M6-os felől északi irányba, Martonvásár felé.

Útközben beszélgetünk is. „Elhiszem, hogy ezt a disznóhodályt, vagy mit, csilliós uniós pénzből építették, falig ki van csempézve, és az ANTSZ nem talál egy morzsát sem, de teljesen mindegy, mert a falu kapja a bűzt, a kéményen tolják ki a disznótrágya szagát. Ha déli-délkeleti szél fúj, végünk van. Nem az, hogy egy kicsit büdös van. Nem tudom végigkövetni a szag útját, de minden jel oda mutat, messze ez egyébként a legnagyobb telep. Úgy vesszük észre, teljesen felesleges bárminemű bejelentést tenni, mert úgysem történik semmi.”

Telefonon felvettük a kapcsolatot ifj. Cserpekál Istvánnal, aki kezdetben készségesnek mutatkozott a személyes beszélgetésre, de az interjú napján lemondta a találkozót. Nem mással érvelt, mint hogy nem lenne igazságos, ha nyilatkozna, hiszen a faluban több állattartó telep is üzemel. Arra a kérdésre, hogy határozottan állítja-e, nem tőlük jönnek a szagok, azt feleli:

– Ezt így nem mondanám.

Szentes-Mabda Katalin polgármester asszonynak azzal érvelek, képtelenség, hogy ne lehessen meghatározni a bűz forrását, már csak azért is, mert ha támadnak a szagok, bármely telepről is legyen szó, az ott dolgozók, annak vezetői tudják, hogy éppen valamilyen munkafolyamat zajlott náluk, ami a kellemetlenséget előidézte. Azaz legfeljebb lapíthatnak, de azt nem mondhatják, nem tudják, honnan jön a szag. A polgármester nem ért velem egyet, szerinte mindenhonnan jön a bűzhatás, és ezek felerősítik egymást. 2015 nyarán érzékelte először a problémát, ekkor elmondása szerint fel-alá „rohangált” a faluban, hogy kiderítse a forrást. De ős is azt erősíti, hogy Ráckeresztúron nem csak egy telep üzemel, vannak kisebb-nagyobb állattartók is. Szerinte az összhatás az, ami elviselhetetlenné teszi a szagokat. Hozzáteszi: a mai, EU-s technológiai előírások sokkal nagyobb bűzzel járnak, mint a régi technikák. A tenyésztőknek zárt hígtrágyatárolót kell építeniük, úgynevezett lefejtéses módszert kell alkalmazniuk. Így működik ma egy korszerű telep. A polgármester hangsúlyozza, hogy a helyzet nekik is nagyon rossz, de az önkormányzat nem szabályozhatja az állattartást. Hozzáteszi, ha ezt a jogot az önkormányzatok kezében hagyták volna, ma már alig lenne állattartás a településeken, mert a legkényelmesebb az lenne, hogy mindenütt betiltsák azt. Ha bejelentés érkezik, és a magánszemélyre vonatkozik, akkor a Járási Hivatal illetékes, ha telepre, akkor a Környezetvédelmi Hatóság. Ezeknek a hatóságoknak küldi tovább a bejelentéseket a polgármester hivatal, ha nem érkezik válasz, megkeresést is szoktak küldeni nekik. Reménykedik, hogy műszerrel is mérhető a szag ereje, amivel a forrást megtalálják, legalábbis hallott már ilyen lehetőségről.

Azt már mi tesszük hozzá, érdemes lenne pusztán annyit átgondolni, melyik telep esett át uniós fejlesztésen 2015 környékén, ha már az EU-s szabályok szigorúbb betartása, a telepfejlesztés és a helyzet két évvel ezelőtti romlása többek szerint is összefüggésben áll egymással.

Külön szívfájdalma Szentes-Mabda Katalinnak, hogy amíg a probléma nem oldódik meg, azokat a fontos fejlesztéseket sem lehet megkezdeni, amelyeket korábban megálmodott. És hát a hírekben is szívesen szerepelne mással.

A feladvány tehát megoldásra vár Ráckeresztúron. A régóta mezőgazdasággal foglalkozó faluban a kialakult helyzet mindenkinek rossz, felelős nincs, törvénysértést senki sem követ el, miközben a település belefullad a szagokba. A vita még odáig sem jutott el, mi okozza a problémát, a helyiek pedig nem tanulták meg a tiltakozás és véleménynyilvánítás eredményes módját. Ebben a történetben senkinek sincs szerencséje. Malaca annál inkább.