– Vannak miniszterelnöki ambíciói?
– Nincsenek.
– Pedig a balliberális értelmiségi holdudvarban felmerült a neve. Ön kikkel beszélgetett erről?
– Rengeteg emberrel beszélgettem, hosszú lenne a sor. Arra tippelek, hogy ezekből az eszmecserékből születhetett az ötlet, amely végül megjelent egy blogon. Engem egyébként meg sem kérdeztek a közlés előtt. Ezt az egészet nem én kezdtem, de meglepő módon úgy tűnik, nagy érdeklődést keltett az elképzelés, bizonyos politikusok között is. Azt mondom, hogyha összeállna a demokratikus ellenzéki oldalon egy kritikus tömeg, abban szerepet vállalnék.
– Kit takar ez a kritikus tömeg? A DK-t például már nem, ahogyan az Együttet, a Párbeszédet vagy az LMP-t sem
– A kormányoldalon ma egyetlen potenciális miniszterelnök-jelölt van, az ellenzéki oldalon pedig lassan egy tucat. A kritikus tömeg ennek a tucatnak a többsége.
Szemezgettünk az interjúból, nézze meg videón:
– De konkrétan mely pártokra gondol?
– Végig kell nézni a demokratikus oldal pártjait, ott van az MSZP, a DK, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd, a Momentum, a MoMa, az Új Kezdet, a Magyar Liberális Párt, a Polgári Világ párt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, és még lehetne folytatni a sort. Ezeknek a formációknak a súlybéli többségére gondolok.
– A DK már nem akar az MSZP-vel közös miniszterelnök-jelöltet, az LMP és a Momentum kezdetektől különutas politikát hirdet
– Nem tudok most belemenni egy olyan kirakós játékba, hogy kinek kell benne lennie egy együttműködésben, kinek nem. A helyzet még sokat fog változni. Egyértelmű, hogy a választási körzetekben egyetlen erős ellenzéki jelöltre van szükség, listán pedig a kormányképes koalíció hitelesebb a sok pártnál.
– Mi a helyzet a Jobbikkal?
– A Jobbik teljesen más pályán jár. A választók akaratát tiszteletben kell tartani, Németországban is leültek a jobboldali radikális, migrációellenes AfD-vel vitatkozni a demokratikus pártok azért, hogy elmondhassák a véleményüket. Az együttműködéshez azonban kellenek közös pontok, és a Jobbikkal több megosztó témát látok, mint közöset.
– Azt mondta a Hír TV-ben, hogy kiváló embereket lát a baloldalon, akikből az új kormány is felállhatna. Nevesítené, hogy kikre gondol?
– Bőven tudnék említeni neveket, csak példaként Gőgös Zoltán, Kunhalmi Ágnes, Szél Bernadett, Szabó Tímea, Hajdu Nóra. Minden ellenzéki pártban vannak olyan frontemberek, akik elkötelezetten visznek valamilyen témát, ki a szegénységgel foglalkozik, ki a külpolitikával, ki a korrupcióval. Az ilyen emberekből kiváló váltókormányt lehetne összeállítani.
– Valakinek az élére is kell állnia.
– Erre válaszoltam, hogy amennyiben összejönne egy ideális helyzet, amitől ma egyébként még elég távol vagyunk, akkor mérlegelnék valamilyen szerepvállalást.
– Felvetette már a kapcsolatot ennek érdekében bármelyik párttal?
– Nem, és nem is áll szándékomban. Inkább megfordítanám a dolgot: most van egy helyzet, én kiálltam egy javaslat mellett, ha pedig ez érdekel valakit, akkor megtalál. A telefonszámom széles körben ismert.
– Vagyis most arra vár, hogy az egyre látványosabb széttartás ellenére önt keressék meg a pártok?
– Így van.
– Reálisnak látja, hogy össze tud állni ez a bizonyos kritikus tömeg?
– Ma azt látom, hogy az ellenzéki pártok önmagukat népszerűsítik, ezzel pedig tulajdonképpen egymástól vesznek el szavazatokat. A közvélemény-kutatásokból is úgy tűnik, hogy nem tudták mozgósítani azt a háttérben lévő bizonytalan tömeget, amelyre mindenki spekulál. Ezen túl kellene lépni. Úgy lehet továbbmenni, ha valamilyen ernyőszervezet, mozgalom vagy kezdeményezés keretbe foglalná az ügyet, persze ez csak olyan lehet, amit a pártok elfogadnak.
– A pártoknak viszont egészen eltérők az érdekeik, nincs egy ilyen elképzelés már a startvonalnál kudarcra ítélve?
– Ez valóban igen nagy horderejű politikai állásfoglalás lenne. De ha nem tudnak a pártok kitörni a mostani körbeforgásból, akkor saját magukat rombolják le. Nézzük meg, mennyien juthatnak be a parlamentbe. Erről az oldalról legföljebb hárman, a többi elenyészik.
– Fél év van hátra nagyjából a választásig, ez elég lehet bármire?
– Most még igen. Ám sok potenciális vezér van, ha bárki közülük kizárólagosságra tör, vagy arra, hogy ő csak egyedül hajlandó bármire is, akkor az egység ellen cselekszik. Kérdés, hogy ezen túl tudnak-e lépni. Francia barátaim mondták, hogy Magyarország az az ország, ahol az ikerház két részét különböző színűre festik. Ebben van igazság.
– A régi baloldal, vagyis az MSZP és a DK esetében nem merülnek fel önben hitelességi kérdések? Nem írják ki magukat a politikai térből?
– Kiírni nem fogják magukat teljesen, mert van egy hűséges, stabil bázisuk, amely kitart mellettük. De ha nem tudják ezt a helyzetet kezelni, annak kudarc a vége, azzal valóban kicsúszhatnak a politikai életből.
– Hogy látja, a jelenlegi baloldal mindent megtett, hogy az Orbán-rendszert lebontsa? Elég hangosak voltak például a letelepedési kötvények ügyében?
– Ilyen parlamenti körülmények között minden akció hőstett. Egy nagyon erős, nagyon erőszakos, automatára kapcsolt kormánytöbbséggel kell vitatkozni, bár ők nem is vitáznak, inkább csak gépiesen bólogatnak a vezérnek. Nagyon sokat tettek az ellenzéki oldalon, de nem eleget.
– Elhangzott mostanában többször, hogy fideszes ügynökök lehetnek a baloldalon. Léteznek fideszes ügynökök?
– Úgy gondolom, hogy a Fidesztől nem idegen az ilyen típusú mesterkedés. De én eddig ennek bizonyítható nyomát nem tapasztaltam.
– Látható, hogy a Fidesznek még mindig stabil és népes tábora van. Ön szerint megbontható ez a közösség, képes erre bárki?
– Ez a tömeg csökkent az elmúlt időszakban, láthatjuk, hogy egyre nehezebb összeverbuválni egy közönséget például Orbán Viktor ’56-os megemlékezéséhez. Az emberek ha lassan is, de ébredeznek, és rájönnek, hogy az országot nem jól kormányozzák. Nagy rendszerek mondanak csődöt, nő az agresszivitás a társadalomban, sokan elvándorolnak az országból. Magyarországon az ellenállás általában úgy szokott működni, hogy nagyon sokáig tűrnek az emberek, egyfajta „rajtunk ülő átoknak” tekintik a helyzetet, majd egyszer csak kinyílik a bicska a zsebben, és megfordul a helyzet. Ilyen volt az ’56-os forradalom is.
– Ön híve a személyi központú politikának, vagy inkább az alulról építkezőt tartja jobbnak?
– Inkább egy kölcsönhatásban hiszek, ahol a szervezet kitermeli a maga vezetőit. Ezek a vezetők pedig visszahatnak a pártra. Ilyen Macron példája: jön valahonnan középről, csinál egy pártot, azután mindent letarol vele. Az Európai Parlamentben pedig még csak most próbál valamilyen pártcsaládot kitalálni maga mögé.
– A külpolitikánál maradva, Orbán Viktor miniszterelnök egyszerű, de markáns víziót kínál: a világot a globalizáció és a nemzetállamok híveire bontja. Másnak van bármilyen víziója?
– A világ ennél sokkal bonyolultabb, ez a vízió egy belpolitikai fogyasztásra szánt hamisítvány. Az az euroatlanti egység, amely a kétpólusú világban kialakult, és kiegyensúlyozta a szovjet fenyegetést, most megbomlott. Elég a Trump-effektusra gondolni, a brexitre, vagy éppen arra, hogy Európa most újrafogalmazza önmagát. Ez viszont még mindig csak egy része a világnak. Jön fel Kína, India, a fejlődő világban néhol szédületes előrelépés mutatkozik, másutt zuhannak le a nyomorba, háborúkba. Ez van a migráció mögött is, nem Soros György. Az Európai Unió hajlamos arra, hogy minden energiáját a belső diplomáciára fordítja, és nem marad gőz a külső érdekek kezelésére.
– Hazánk és az EU viszonyában milyen komolyabb változások következhetnek be néhány éven belül? Kell számítani változásra?
– Amennyiben marad ez a kormány, akkor az elszigetelődés folytatódhat. Lehet, hogy Orbán Viktor abban bízik, hogy Sebastian Kurz Ausztriában vagy Andrej Babis Csehországban majd az ő vonalát követi, ugyanakkor a szlovákok épp most erősítették meg, hogy az euróövezethez kívánnak felzárkózni. Magyarország sorsa megfordulhat, ez részben az aktuális kormány választásán múlik, részben abból következik, hogy Európa éppen egy nagy kanyarban van, és gyorsít. A kettő egyszerre igaz: az EU ráfordul egy új pályára, amikor már nem a jólét kiterjesztése a fő célja, hanem a biztonság és a centrum versenyképességének erősítése.
– Csak az elszigetelődés folytatódhat? Baloldali pártvezetők arról beszélnek, hogy a kormány az unióból való kilépést készíti elő. Van erre bármi bizonyíték?
– Én nem hiszem, hogy ezt Orbán Viktor ezt megkockáztatná, még akkor sem, ha esetleg erről álmodik. Hatalmas ellenállással találná magát szemben az országon belül, hiszen a társadalom túlnyomó többsége a Nyugathoz szeretne tartozni. Több százezer honfitársunk él és dolgozik nyugaton, ők sem kelet felé mentek, nem Türkmenisztánban kezdtek munkát keresni, hanem Németországban, Svédországban, Angliában. Geopolitikailag sem tartozhatunk máshová, számunkra a jólét útja Ausztrián keresztül vezet a Nyugat felé.
– Reális az a veszély, hogy az uniós költségvetési ciklusban kevesebb támogatás érkezik majd?
– Ez reális perspektíva, a körvonalait az Európai Bizottság egy úgynevezett reflexiós papírban is közreadta. A két nagy pénznyelőt, az agrárpolitika és a kohéziós politika támogatását valószínűleg lényegesen csökkentik, a helyébe pedig a biztonság és a leginkább versenyképes iparágak és országok további erősítése kerül. Ebből rendszerszerűen jön ki, hogy akik eddig sok pénzt kaptak, de azt nagyrészt elpocsékolták vagy eltüntették, nem számíthatnak további lényeges támogatásra.
– A kormány azt kommunikálja, hogy Magyarország büszke és erős ország. Legutóbb az ukrán oktatási törvény kapcsán kellett megmutatnia, hogyan tudja az érdekeit érvényesíteni. Milyennek látja fellépésünket?
– Magyarország legyen öntudatos, és álljon ki az érdekeiért. De azt hiszem, tanítani fogják, hogy a mai kormány a konfliktusok eszkalálásával hogyan tud egy problémából rögtön hármat csinálni. Egyébként ami most történik Ukrajnában, az már nem az első próbálkozás. Született egy törvény, de még hátravan a végrehajtás. Sokszor elmondtam már, hogy emlékezzünk az ijesztően hangzó szlovák nyelvtörvényre, ott kiderült, hogy végül a töredékét sem valósították meg. Látni kell, hogy az ukrán lépés nem a magyarok ellen szól, akik nagyjából 0,3 százalékát teszik ki Ukrajna lakosságának, hanem az ottani oroszok ellen. Nem a magyarokat akarják ukránra szoktatni elsősorban, hanem az oroszokat. Tárgyalni kell, és nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy majd Oroszország minket megsegít. Az vörös posztó Kijevben is.
– Orbán Viktor régi vágya, hogy találkozhasson Donald Trumppal, javuljanak a magyar–amerikai kapcsolatok
– Trump személye és stílusa mindenkit meglepett, még Amerikát is. Ott főként a kockázatot látják benne, hiszen önálló Twitter-üzeneteket küld igen fontos partnereknek, nagyhatalmaknak, aminek következményei lehetnek. A magyar kormány elfogadást vagy bátorítást várt volna a Trumptól, ez Orbán Viktor testbeszédéből is kitűnően látszott, amikor a NATO-csúcson megpróbált az elnök közelébe kerülni.
– Ezzel együtt a két ország közötti viszonyban lehet változás? Az új elnök személye megváltoztatja annyira a washingtoni intézményrendszert, hogy az tényleg ne kérje számon Magyarországon például a sajtószabadság helyzetét?
– Látni kell, hogy az Egyesült Államokban van egy erős folyamatosság, ami nem változik attól, hogy ki az elnök. Ezek amerikai normák, egyértelmű például az amerikai intézmények melletti kiállás. Amerika nincs kérő pozícióban velünk szemben, még akkor sem, ha a CEU-t túszul ejtette a magyar kormány. Magyarország van kérő pozícióban Amerikával szemben, elsősorban biztonságpolitikai tekintetben. Az adott világhelyzetben az nem fog működni, hogy mi támasztunk akadályokat, és ezeket csak akkor bontjuk le, ha maga Trump szépen kéri.
###HIRDETES###
