Nem kell Nyugatra mennünk égbe nyúló épületekért, elég átnézni a visegrádi szomszédságba. Varsóban immár több mint hatvan éve nyújtózik az ég felé a szovjet nép ajándéka, a sokak által gyűlölt Kultúra és Tudomány Palotája: az épülettel kapcsolatos ellenérzések viszont nem fogták vissza a lengyel főváros terjeszkedését az ég felé. Összesen két tucat épület magasodik száz méter fölé, és jelenleg is hat ilyen épül, ebből a Foster + Partners által tervezett Varsó Torony 310 méteres lesz. Prága Pankrác negyedében három épület nyúlik száz méter fölé, és épül egy negyedik is; de Pozsonyban is találunk hat ilyen magasságot elérő épületet, és a közeljövőben átadják Nivy Tower 125 méter magas tömbjét is.
Budapest sem először álmodik felhőkarcolókkal – sőt, talán mondhatjuk azt, hogy a város sziluettjében alapvetően idegen torony- és magasházakról szóló vita az elmúlt évtizedekben folyamatosan vissza-visszatért, most pedig csak újra kiéleződött. A témában megszólaló hazai építészek szerint Budapestnek – finoman szólva – sem praktikus, sem városképi szempontból nincs szüksége ilyen jellegű épületekre. Eközben viszont, mint látjuk, a környező országokban is sorra-másra épülnek az egyre magasabb épületek. A kérdés valójában tehát úgy szól: vajon Budapest álmodik felhőkarcolókkal, vagy csak Budapestre álmodnak felhőkarcolókat?
Az újbudai Kopaszi-gát mellett kezdődő BudaPart-projekt kapcsán már tavaly szó volt egy magasház építéséről: egy kissé esetlen, százhúsz méteres hasáb tűnt fel az új városrészként hirdetett lakó- és irodanegyed látványtervein. Az elmúlt hónapban azonban új, csinosabb látványterv került elő, és az is kiderült, hogy a tervezett toronyház a jelenleg öt kerületben szétszórt Mol-csoport új székháza lenne a világhírű Foster + Partners tervezésében. A vita azonban már tavaly elindult az ügyben: az Urbanistának nyilatkozó Golda János építész arról beszélt, hogy nem erőltetné a magasházakat, de nem is zavarná egy ilyen beruházás; Varga-Ötvös Béla városfejlesztő közgazdász viszont több szempontból is kritizálta az elképzelést. Szerinte ugyanis a magyar fővárosban nincs „magasépítési kényszer”, egy magányosan álldogáló magasház roncsolja a város egyébként páratlan sziluettjét. Körmendy Imre építész, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke pedig egyenesen arról beszélt, hogy vannak városok – mint Róma vagy Washington D.C. –, ahol nincs helye toronyházaknak, és Budapest is ilyen.
A Mol Campus névre keresztelt projekt honlapján egyébként a cég meg is mutatja, hogy Budapest egyes pontjairól hogy fog kinézni az új torony. A képek tanúsága szerint a Duna budai partjáról gyakorlatilag fel sem fog tűnni a jelenléte, mivel a Gellért-hegy kitakarja az új épületet. A pesti oldalról nézve, illetve a Margit-híd budai hídfőjétől dél felé tekintve azonban többnyire feltűnik az épület a Gellért-hegy lábánál. Az tehát nem kérdés, hogy a Mol Campus tornya a világörökség részének számító városkép része lesz – a kérdés inkább az, hogy ezt mennyire tartjuk zavarónak. Nigel Dancey, az épület tervezője a Hvg.hu-nak arról beszélt, hogy egy 120 méteres épület ma már nem is számít felhőkarcolónak; és azt is hozzátette, hogy szerinte Budapest nem ragadhat bele a múltba. Továbbra sem mindenki osztja azonban Dancey véleményét, sőt.
– Közmegegyezés, hogy ezeket a várossziluett vonalát jelző magasságokat nem lyukasztjuk át, nem bontjuk meg – mondja a városképről Schneller István, Budapest volt főépítésze lapunknak. Vegyük gyorsan sorba, hogyan is rajzolódik ki ez a sziluett. A különböző funkciókat ellátó magas építményeken, így ipari kéményeken és adótornyokon túllépve Budapest két legmagasabb épülete a Szent István-bazilika és az Országház a maguk 96 méterre nyúló kupoláival. A Duna másik partján ezt a folyó fölé 130 méterre magasodó Gellérthegy, illetve az alacsonyabban fekvő Várhegy és a vár kupolája egészíti ki a háttérben Buda dombjaival. A pesti oldalon kiemelkedő magasságú épület még a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téren álló, 88 méter magas Elméleti Tömbje.
– Ez a helyszín pedig nagyon közel van a világörökségi területhez: ha megnézzük a térképet, ezt a terület ugyanolyan messze van a Március 15. tértől, mint a Parlament – mondja a volt főépítész.
Arról nem is beszélve, hogy ezen a területen a Főváros Önkormányzata által jóváhagyott eredeti városrendezési terv szerint a legmagasabb épület hatvanöt méteres lehetne – ennél magasabb épületeket a környéken egyébként egészen közel, a Csepel-sziget északi csücskén engedélyezne a terv. A BudaPart magasházának magasságát azonban ezt a városrendezései tervet semmibe véve, a gyorsított eljárás lehetőségeit kihasználva, az átfogó tervet csupán erre az egy telekre módosítva fogadták el. Schneller István szerint a városfejlesztési koncepció kijátszása, ez az esetlegesnek tetsző módosítás utat nyithat a szerinte átgondolatlan toronyházas projektek előtt. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre a BudaPart beruházásért is felelős Property Market Ingatlanfejlesztő Kft. elmondta: álláspontjuk szerint a magasház megépítését lehetővé tevő szabályozási tervet a vonatkozó magyar jogszabályok, így a világörökség védelmére vonatkozó jogszabályoknak megfelelve fogadták el.
De nem csak a városkép egységét féltő kritikák érték a beruházást. A BudaPart-projektnek csak egy része a torony, ami körül méretben kisebb lakó- és irodaházak épülnek. Ha azonban ehhez még hozzáadjuk a Mol Campus huszonnyolc emeletén dolgozókat, új problémával is szembesülünk. Többen szóvá tették – és a Kopaszi-gátra járók is tisztában lehetnek ezzel –, hogy a terület tömegközlekedési és autós infratstruktúrája jelenleg nem éppen kielégítő, ehhez jönne még hozzá a több ezer új lakó és itt dolgozó ember kiszolgálása, amihez a közeli 1-es villamos és a mostani buszjáratok nyilván elégtelenek lesznek.
A csepeli magasházas tervek kapcsán Schneller István is hangsúlyozta, hogy oda is csak az infrastruktúra megfelelő megerősítésével – tehát például az északi és déli HÉV-vonalakat összekötő ötös metró kiépítésével – lenne érdemes ilyen negyedet tervezni.
A Property Market erre reagálva lapunknak elmondta: jelentős közcélú infrastrukturális beruházást is meg fognak valósítani a belső út és közműhálózat, valamint a BudaPart főterének kialakítása mellett – ezek között legfontosabb a Dombóvári út Rákóczi hídi felhajtója közlekedési csomópontjának átépítése és bővítése, középtávon pedig például Fonódó 2 villamoshálózat, a buszjáratok sűrítése-fejlesztése és BUBI-állomások kiépítése van tervben. A Fonódó 2 tervezése a BudaPart fejlesztőjének finanszírozásában jelenleg is folyamatban van. Schneller István ezzel kapcsolatban elmondta: nem csak a tervezésben, a megvalósításban is részt kellene venni, ahogy az számos hasonló projekt esetében megvalósult külföldön.
Kérdés azonban az is, hogy a kormányzat hogy áll hozzá az első budapesti toronyház fejlesztéséhez. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára ugyanis azt mondta a Hvg.hu-nak, hogy a kormány nem fogja hagyni a felhőkarcoló felépülését, mivel az szerintük is fenyegetheti Budapest világörökségi besorolását. Lázár János pedig egyrészt szintén arról beszélt, hogy az Országháznál magasabb épület építését csak a „mohóság” motiválhatja; másrészt viszont október elején már Csepreghy harcias hozzáállására rácáfolva azt mondta, hogy neki, illetve a kormánynak nincs jogköre, hogy befolyásolja a felhőkarcoló sorsát. Ettől függetlenül a miniszter „tájsebnek” tartaná a tornyot, és ezt Tarlós István főpolgármesternek is megírta. Kérdés, hogy ha valóban lenne szándék a kormány részéről, akkor tényleg nem lennének megfelelő eszközök a cél eléréséhez.
A helyzet tehát úgy áll, hogy a praktikus vállalati érdek egy torony álmában manifesztálódott, a fővárosi és kerületi vezetés pedig a korábban elfogadott tervek ellenére zöld utat adott a projektnek – ezzel szemben a kormány kissé erőtlen tiltakozása és a hazai építésztársadalom ennél határozottabb ellenérzései állnak. Hogy felépülése esetén „tájseb” vagy jelkép lesz-e a Mol Campus, ahogy azt Újbuda főépítésze gondolja, azt egyelőre nem tudhatjuk. Schneller István azonban arra emlékeztet minket, hogy irodaházak a legritkább esetben válnak jelképpé: ha megvizsgáljuk az ilyen épületeket, azt találjuk, hogy ezek mindig olyanok, amelyek valamiféle közösségi funkciót töltenek be. Ez a fajta minőség pedig nem igazán függ attól, hogy milyen magas egy épület.
