Seszták Miklós eltévedt, és szoknyás férfiaktól rettegett egy no-go zónában

A miniszter arról mesélt az ibrányiaknak, hogyan menekült Cardiffban e férfiak elől.

A nemzeti fejlesztési miniszter villogóval érkezett péntek este az ibrányi művelődési házba, hogy lakossági fórumot tartson a migrációról és a Soros-tervről. De hát hiába a sziréna, az az eső ellen ugye nem sokat segít. Mindezt Vinnai Győző fideszes országgyűlési képviselő közölte a rá és Seszták Miklósra várakozó újságírókkal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros rendezvényközpontjának egyik különtermében, majd nem sokkal később kiment. Közben azon morfondírozott, hogy hol is kellene fogadnia a miniszter urat, az előtérben, vagy a folyosón.

Hogy mi volt a válasz, nem tudjuk. A folyosóról ugyanis egyszer csak azt hallottuk, hogy „képviselő úr, szervusz”, majd belépett Seszták Miklós. Lekezelt az újságírókkal, majd miután Vinnai jó házigazdaként felvezette a sajtótájékoztatót („köszöntöm először is miniszter urat”), gyorsan belekezdett. Elmondta, hogy „mi, politikusok nem véletlenül járjuk az országot, azért tesszük ezt, hogy megvédjük az országot Soros György veszélyes terve ellen”. Majd sebtében ismertette is ezt a tervet, amelynek bizonyos elemei még a szabolcsi falvak villanyoszlopairól és buszmegállóiból is visszaköszöntek ránk – természetesen a vigyorgó Soros kíséretében. Retteghetnek hát a szabolcsiak a Sátán földi helytartójától.

Viszont annyira nem kell megijedniük az ország északkeleti szegletében élőknek, a miniszter a Magyar Nemzet kérdésére ugyanis úgy felelt, hogy nem lehet a Soros-teret megyékre lebontani, inkább Magyarország vonatkozásában van csak értelme. És ha már a terveknél voltunk, és Szabolcs-Szatmár Bereg megyében, akkor persze rákérdeztünk, hogy van-e a kabinetnek az ellen valamiféle terve, hogy ebben a régióban a legalacsonyabb az átlagfizetés, és hogy mindezt kudarcként élik-e meg. Íme a válasz: „Ez nem kudarc, hanem egy állapot, és dolgoznunk kell ezen. Azért vannak ilyen jó képviselőink, hogy dolgozni tudjunk.”

Végül érdeklődtünk a fórum lebonyolításáról is. Belépéskor ugyanis nemcsak a nevüket, a címüket, az elérhetőségét, de az életkorukat is elkérték a jövőbeni Soros-ellenes lázadóktól. Seszták szerint azért kellenek ezek az adatok, hogy a látogatók hírt kapjanak a további fórumokról, az életkor pedig azért fontos, mert a kormány nem akarja az egyes korosztályokat „túltölteni információval”, csak azokkal, amelyeket az adott generáció számára érdekesnek tartanak.

Apropó, generáció: a fórumon a tapasztalataink és az előzetes várakozásaink szerint nem a szépkorúak voltak a legtöbben, bár mind Seszták, mind Vinnai erős hangsúllyal emlegette a jövőbeni nyugdíjprémiumot. Ibrányba javarészt a környékbeli polgármesterek, önkormányzati dolgozók és különböző szabolcsi települések különböző intézményeinek vezetői jelentek meg. Vinnai jó házigazdaként ezt ki is emelte, jelenlétüket meg is köszönte.

És persze előttük is köszöntötte Sesztákot, a „szabolcsi minisztert”, akit úgy vezetett fel, hogy „komoly előadással” készült a hallgatóságnak.

Komoly előadás alatt egy olyan, feltételezhetően a Fidesz kampánycsapata által összerakott prezentációt kell értenünk, amelyben kellő arányban szerepeltek közönséges csúsztatások, unásig szajkózott féligazságok, kontextusokból kiragadott idézetek, érvényüket vesztett, valójában fals megoldási kísérletek és a feltehetően kitalált személyes történetek a migrációval kapcsolatban.

Ezek persze nem túl izgalmasak, ráadásul Seszták Miklós reszkető hangú, bizonytalan felolvasása nem is ragadja magával különösebben a hallgatóságot.

Elhangzott ugyan néhány olyan mondat is, amelyeket vélhetően a pártközpontban megszerkesztett üzenetek közé csempészett be a miniszter, de ezeket is síri csend fogadta. Még csak fel sem szisszent, meg sem moccant senki, amikor Seszták közölte, hogy „önök azért vannak most itt, hogy hitet tegyenek azért, hogy amilyen úton járunk, az helyes”. Olyan nagy lett a közalkalmazottak és településvezetők csendje, és mire végiggondolták volna, hogy vajon mi mellett is tettek ők hitet, addigra Seszták már viccelődni kezdett.

Azzal humorizált, hogy bemutatta a 2015 szeptemberében Röszkén készült felvételeket, amelyeken migránsok dobálják meg a lezárt magyar határt.

„Békés, bejönni kívánó, integrálni vágyó migránsok, láthatjuk, hogy kevés a fiatal kisgyerekes hölgy, szinte mind fiatal, életerős férfiak” – mesélte Seszták körülbelül borzongva humorizáló hangsúllyal. Mintha csak David Attenborough-t hallgattuk volna, amint a dzsungel vadainak harcát ecsetelné egy természetfilmben.

Következett aztán a Soros-terv nemzeti konzultációban megfogalmazott hét pontjának ismertetése (felolvasása), a háttérben diák váltották egymást, mindegyik alján ott a szlogen: „Védjük meg Magyarországot!” És persze a Fidesz logója. Ja, meg még a KDNP-é is. Ez az a része a konzultációs fórumoknak, ahol tulajdonképpen minden az előadón múlik. Száraz, pőre adatok robotikus felsorolása, ráadásul az idézet forrásának megjelölésével még akkor sem lesz izgalmas, ha olyan érdekes információkkal leszünk gazdagabbak, mint például hogy a Soros-tervet „Juncker barátunk” is támogatja, és hogy a Fidesz által rettegett spekulánsnak „egy adatbázis szerint” 226 nyíltan is Soros-embere van nyilvántartva. Egyedül akkor hallatszott el egy elfojtott, de őszintének hangzó anyázás a hátsó sorból, amikor megjelent a kivetítőn a „díszpintyként” emlegetett Niedermüller Péter, Botka László és persze Gyurcsány Ferenc.

Talán sejtették a pártközpontban, amikor a diavetítést összeállították, hogy az előadás közepére kell tenni Soros legvérlázítóbb ötletét: nincs ember, aki fel ne háborodna azon, hogy a sátáni spekuláns azt szeretné, ha minden bevándorló kapna kilencmillió forintnyi állami segélyt. Lett is felhördülés, és miközben méltatlankodtak a teremben, Seszták elkezdett beszélni egy olyan Németországban élő, huszonkét gyermekes férfiról, akinek hat vagy négy felesége van, meg tizenkét anyósa – na, neki kilencvenmillió forintot kellene fizetni. Hogy ez a számsor miként jött ki, rejtély, mindenesetre aggasztó, hogy a tárcavezető komoly források sorsáról dönt.

De a miniszter ezt is meg tudta fejelni. Államközi, ha úgy vesszük, egyenesen kontinentális szintre emelte ugyanis azt a fajta bendősovinizmussal kevert bizarr xenofóbiát, amelyet a tavalyi népszavazási kampányban a cigányságnak adtak elő a fideszes politikusok. Jelesül azt, hogy ha jönnek a migránsok, akkor ugrik sokak közmunkája, segélye. Ez ma már nem elég, de sebaj: Seszták Miklós rezzenéstelen arccal bemondta, hogy Soros úgy fizettetne a közép-európai államokkal, hogy adót emeltetne, az unió pedig csökkentené a régiónk országainak szánt támogatásait.

És miután riogatta a tárcavezető az ibrányiakat kicsit pénzzel, nem maradt más, mint bedobni a terror és a bevándorlás kapcsolatát („természetesen van összefüggés”), a terror és Soros, valamint az MSZP kapcsolatát („Soros hálózata egy terroristát vett védelmébe”, „Bárándy Péter, a szocialista kormány igazságügy-miniszter védte a röszkei Ahmed H.-t”).

Majd jött a „jó kis cardiffi meccs”, a BL-döntő után történteknek a bemutatása: a miniszter állítása szerint hatodmagával kilépett az erődként őrzött stadionból, majd betévedt a repilabdával ellátott társaival egy no-go zónába, ahol hetven kaftános férfi vette őket körbe. „Meglett férfiak szoknyában már önmagában veszélyesek” – mondta Seszták, majd közölte, hogy egy húszas csoport üldözte is őket egy darabon.

Szörnyülködött Bécs kapcsán is, ahol szerinte „nincs kávézó, ahol ne ülne legalább három-négy lefátyolozott arcú nő”, valamint panaszkodott az ibrányiaknak egy sort, hogy amikor nyaralni akart menni, ki kellett húznia a listáról Rómát és Párizst.

„Én meg a Tiszára nem jutottam el” – mondta egy hölgy félhangosan a közönség soraiban.

Végül néhány kérdésre is sor került. Egy őszes úr kicsit borzongott a Londonban uralkodó állapotok miatt, majd eleget tett a házigazda, Vinnai kérdésének, miszerint olyan ügyben érdeklődjenek a megjelentek, amely a mindennapjainkat kitölti. Úgyhogy a migránsozás után a férfi gyors választ kért arra a topogva, egyik lábáról a másikra állva előadott felvetésre, hogy mikor lesz kész a balsai híd, szabadkozása is prózai volt: kompon kell hazamennie, ezért sietne. [A balsai híd még a második világháborúban semmisült meg, azóta nem épült újjá – a szerk.]

Seszták a már kontinentális szintre emelt bendősovinizmust helyi szintre hozta válaszában: közölte ugyanis, hogy a kormány abban bízik, hogy ha nem kell a migránsoknak kilencmillió forintot fizetnie fejenként, akkor megmarad a pénz, és így a balsai hidat is be tudják tervezni 2020 előtt. De azért még hozzátette, hogy egy híd nem olcsó dolog, csak a tervezése két-hárommilliárd forint.

„Csak a tervezése” – ismételte meg Seszták a biztonság kedvéért, majd kért még egy kis időt, mert hát csak 2010 óta kormányoznak még. Nem zúgott a taps az ibrányi kultúrház zsúfolásig telt telt termében.

Egy másik őszes férfi valamiért úgy érezte, hogy Seszták Miklóstól kap majd választ arra, hogy a migránsok mi a nyavalyáért nem mennek Putyinhoz. A miniszter szerint azért, mert ott van Szibéria. Az úr feltett kézzel jelezte, hogy értette a választ.

Szólásra emelkedett még Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, ő kétszer is elmondta, hogy mennyire megdöbbent, hogy gyilkos pakisztánit fogtak el Magyarországon. Ezután egy „polgármester úrként” megszólított férfi fogott nyilvános aggódásba, amiért a brit titkosszolgálatok szerint menekülnek az Iszlám Állam katonai, és lehet, hogy pont ez az elnök úr által említett ember is IÁ-katona volt. „A helyzet komoly” – zárta szavait Németh Szilárd-i szigorral a „polgármester úr”.

A fórum sötétedés után ért véget.