Kutatómunka ítéletidőben -hóban és esőben is dolgoztatnák a régészeket

Szűkítené a kormány az ásatási határidőket, és újra átszabnának egy alig kétéves rendszert.

A határidőkkel kapcsolatos viták már akkor is fellángoltak, mikor két éve a baranyai Bonyhád határában épülő elkerülő út előzetes feltárása során akadtak rá a magyar Pompejiként emlegetett gótikus templomra és a környező egykori település romjaira. A 2015 tavaszán is szűkített törvényi határidők miatt rohamtempóban dolgozott csapatával Szabó Gábor régész-történész, hogy minél több történelmi emléket kimentsenek, ugyanis a templom háromnegyede az új út nyomvonalán feküdt. A ritkaságnak számító történelmi emléket végül visszatemették, és az új utat a 6-700 éves romok felett építették meg. Az ásatás területére kilátogató L. Simon László, a Miniszterelnökség akkori parlamenti államtitkára viszont az általa megkérdezett szakemberek véleménye és a templomrom szemrevételezése után úgy nyilatkozott, nem olyan jelentős a lelet, hogy amiatt az út nyomvonalát – nagyobb költségen – meg kellene változtatni.

L. Simon László a határidők korábbi szigorítása kapcsán úgy fogalmazott, hogy „hatékonyabb modellel kívánja biztosítani a kormány a régészeti feladatellátás gyorsaságát”. Ez a modell azonban – L. Simon kormányzati munkájához hasonlóan – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A most terítéken levő módosítás ugyanis felszámolná azt az alig kétéves régészeti akkreditációs rendszert, amelynek célja az lett volna, hogy kizárólag megfelelő személyi állománnyal és eszközökkel bíró múzeumok, egyetemek és régészeti magánvállalkozások végezzenek feltárásokat, aminek eredményeként gyorsabbak lehetettek volna az előzetes feltárások. A Semjén Zsolthoz kötődő javaslat elismeri, hogy „a feltárásra jogosultak akkreditációja önmagában nem sarkallta arra a múzeumokat fenntartókat, hogy intézményeik kapacitásait jelentősen növeljék”. A magánvállalkozások akkreditációjára sem lehet szükség, ugyanis a legfontosabb, régészeti tevékenységeket a területileg illetékes múzeumokhoz rendelték – így a közpénz szinte kizárólag közintézményekhez kerül.

– A kiszámíthatatlanság a legnagyobb probléma, évente rendszerszintű változások követik egymást – mondta Lassányi Gábor. Kiemelte, néhány múzeumigazgatót leszámítva nem egyeztetett a kormány a szakmával. – Mindezek nem kedveznek az örökségvédelemnek – tette hozzá.