Bíróság előtt az ukrajnai szakadároknál harcoló egykori magyar rendőr

Ezt az országot szolgáltam 23 évig, kutyaként bocsátottak el – mondta a vádlott.

Két véglet lehetséges: példát statuálnak velem, vagy a jó magyar–orosz kapcsolatok miatt kedvezőbb elbírálásban részesülök – mondta lapunknak L. Krisztián, akinek büntetőpere kedden kezdődött a Szekszárdi Törvényszéken. A férfit szövetséges fegyveres erőn kívüli, fegyveres összetűzésben részt vevő szervezetbe való belépéssel vádolják, amiért a Magyarország által el nem ismert, a kelet-ukrajnai szakadárok által alapított Donyecki Népköztársaság haderejében szolgált 2015 és 2017 között. A korábbi, téves sajtóhírekkel szemben L. Krisztiánt nem vádolták meg azzal, hogy Magyarországon toborzott önkénteseket a kelet-ukrajnai, oroszbarát szeparatistáknak.

L. Krisztián kihallgatása elején kijelentette: elismeri a vád által leírt cselekményeket, de tagadja annak bűncselekmény voltát. Azt állította ugyanis, hogy nem harcoló katonának, hanem békefenntartónak akart Kelet-Ukrajnába menni, mert tudomása volt arról: 2015 februárjában aláírták a második minszki fegyverszünetet. A vádlott a tárgyaláson kijelentette, alapvetően munkát akart szerezni, mert leszerelték a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól. A rendőrség viszont azt közölte a bírósággal, hogy L. Krisztián mondott fel 2001 óta tartó szolgálata után. A vádlott szerint azonban a parancsnoka tette számára egyértelművé, hogy be kell fejeznie a szolgálatát, mert viselkedésbeli gondok voltak vele: sokszor viselkedett „bántóan”, idegesen, féltek tőle a kollégái és a civilek is. Egy tanúként idézett kollégája azonban pozitívan nyilatkozott róla, jó munkatársnak tartotta, akit magánéletében sok kudarc ért.

„Ezt az országot szolgáltam 23 évig, kutyaként bocsátottak el, nem volt szándékom tovább ezt az országot szolgálni semmilyen formában!”

– felelte indulatosan L. Krisztián arra az ügyészi kérdésére, hogy tisztában volt-e azzal, a Donyecki Népköztársaság sem Magyarország, sem az ENSZ által nincs elismerve.

A vádlott szerint külföldi munkalehetőségek után kutatva, egy internetes oldalon talált rá a lehetőségre, hogy Donyeckbe menjen katonának. Előtte más úton is próbált tájékozódni: egy pécsi rendezvényen kapcsolatba lépett egy orosz–magyar kulturális egyesülettel, egy baráti társasággal, amelynek egyik tagja, B. J. tanúként volt beidézve a bíróságra. Ő elmondta, L. Krisztián arra kérte, segítsen neki Ukrajnába jutni, hogy „forradalmat csinálhasson”, illetve egy kommunista állam létrehozásában segédkezzen. B. J. szerint csak tanácsokat adtak neki, hogyan utazhat ki, de ennek módját nem részletezte.

L. Krisztián a budapesti orosz nagykövetségen vízumot igényelt, de volt házastársának azt állította, hogy akkor „megbeszélésen vett részt” a kijutásával kapcsolatban. A vádlott 2015 szeptemberében utazott repülővel Moszkvába, majd onnan egy ukrán határhoz közelebbi városba repült, ahonnan először taxival, majd egy – a repülőn megismert – embercsempész segítségével átjutott a máig hivatalos orosz–ukrán határon a Donyecki Népköztársaság területére (kiemelte, hogy ez már nem Ukrajna határa volt). Itt egy toborzóirodában jelentkezett, ahol először nem kötöttek vele szerződést. Fegyveres szolgálatra jelentkezett. A vádlott állítása szerint egy bizonyos idő elteltével kapott csak zsoldot. Egy tanúnak egy e-mailben viszont azt állította, hogy az idősebb donyecki katonák elvették a zsoldját. Részt vett a donyecki repülőtér körüli harcokban, kétszer meg is sebesült.

„Láttam, hogy az ukránok által toborzott nyugati zsoldosok mit művelnek Donbaszban, tudnék képeket mutatni róla. Adott esetben egy nagyhatalomnak, vagyis Oroszországnak is lehet igaza”

– mondta L. Krisztián, aki Internacionalista Hős és Spárta Zászlóalj kitüntetést is kapott a Donyecki Néphadseregtől.

Utóbbi kitüntetésről azt mondta, „az oroszok nem osztogatják akárkinek”. Szerinte ők folyamatosan védekeztek az ukrán hadsereg támadása ellen. Kiképzésének körülményeiről, illetve arról sem kívánt beszélni, hogy hány magyar állampolgárt ismert meg a donyecki sereg kötelékében.

L. Krisztián szerint viszont már 2015-ös megérkezése után nem sokkal haza akart térni Magyarországra, mivel internetes levelezése folytán megtudta, hogy édesapja súlyos beteg. Azonban az orosz vízuma lejárt, így állítása szerint nem térhetett vissza Oroszországba, ezért inkább addig szolgált, amíg megkapta a „donyecki állampolgárságát”, amivel már átjuthatott 2017-ben Oroszországba. Mivel az érvényes magyar útlevelével már nem engedték fel a Budapestre tartó repülőre, ideiglenes magyar útlevelet igényelt a moszkvai magyar nagykövetségen. Ezzel tudott hazautazni idén szeptemberben, ahol már rendőrök várták. L. Krisztián leszögezte, hogy önként tért haza és tudott az ellene folyó eljárásról. Előzetes letartóztatásából azóta elbocsátották, jelenleg lakhely-elhagyási tilalom alatt áll. A tárgyalása jövő februárban folytatódik, a pszichológiai szakvélemény beszerzése után.