Sorra gabalyodtak bele korábbi ellentmondásos vallomásaikba a védelem tanúi a „lúgos orvosként” elhíresült Bene Krisztián volt kórházigazgató büntetőeljárásának keddi tárgyalási napján, a Fővárosi Ítélőtáblán. Mint arról akkor beszámoltunk, a múlt heti tárgyalás a vádlott ügyvédje, Szekér Gyula és Renner Erika sértett közötti kérdezz-felelekkel zárult, a mostani pedig ugyaninnen folytatódott.
Szekér hasonló vehemenciával vetette bele magát az áldozat jelenlegi élettársának kikérdezésébe. Az ügyvéd többek között azzal szembesítette, hogy a mentős – a férfival ellentétben – úgy emlékezett, Renner Erika maga jelezte a kórházba szállításkor, hogy maró anyaggal öntötték le. Az élettárs a kérdésre leszögezte, nem emlékszik arra, hogy ezt Erikától hallotta volna a mentőben, a védő viszont újra és újra nekifutott ennek az ellentmondásnak.
Ujvári Ákos tanácsvezető bíró figyelmeztette Szekér Gyulát, hogy kérdéseket tehet fel, de másvalaki vallomása miatt a tanút nem kérheti számon.
„Ez okozza most önök között a feszültséget”
– mondta a bíró, mire az ügyvéd jelezte, ő nem vette észre, hogy lenne feszültség. A hallgatóságon erre halk nevetés futott végig, az ugyanis érzékelhető volt, hogy a tanút felzaklatta a kérdezés stílusa. „Némi feszültséget tapasztaltam” – zárta le a bíró.
Bene tanúként idézett volt titkárnőjét a vádlott alibijéről – miszerint magányosan járta be a kórházat a bűncselekmény idején – faggatták. Csiha Gábor helyettes főügyész egyik kérdésére a tanú arról kezdett beszélni, hogy a vádlott szülei a büntetőeljárás alatt megkérték, keressen olyan dolgozókat az intézményben, akik az alibit meg tudják erősíteni.
– Nem hamis tanúkat, hanem olyanokat, akik tényleg látták
– hangsúlyozta a volt titkárnő, mire az ügyész kérte jegyzőkönyvezni, hogy az ő kérdése erre nem vonatkozott, a tanú ennek ellenére fontosnak tartotta ezt megjegyezni.
Vélhetően azért, mert a kórház egy másik dolgozója az eljárás korábbi szakaszában azt vallotta, hogy látta a főigazgatót az épületben fél kilenc körül; ám később visszavonta ezt a vallomást, mondván, valótlant állított, azért, mert a titkárnő erre kérte. A titkárnő ezt a keddi tárgyaláson tagadta.
A titkárnő egyébként – vallomása szerint – aznap reggel az V. kerületi önkormányzatban intézett ügyeket, utána háromnegyed kilencre ért be az irodába, amikor a főigazgató már bent volt. Renner Erika ügyvédje, Gál András azt firtatta, hogy érhetett be akkorra a hölgy az óbudai munkahelyre a nyolckor nyitó Erzsébet téri hivatalból, ügyintézés után, az általa megjelölt útvonalon.
A kórház liftkezelőjét is beidézte az ítélőtábla; ő a nyomozás idején azzal kapcsolatban változtatta meg a vallomását, hogy melyik nap reggelén látta a liftben a vádlottat. A március 12-i támadás másnapján még március 11-ét jelölte meg, három héttel ezután viszont már a bűncselekmény napjára módosított. Ezt azzal indokolta, hogy
először azért mondott mást, mert nem tudta, miért kérdezik, az „nem volt komoly”, de később „jobban átgondolta”.
– Kérem jegyzőkönyvezni, hogy a tanú az előbb azt állította, hogy amikor találkoztak, a főigazgató kifelé ment, a vádlott viszont azt mondta, hogy befelé tartott – szólt a helyettes főügyész a liftkezelő vallomása végén.
– Hát nem! Én nem hazudok! – kiáltott fel az idős asszony.
A kórház egyik karbantartója három év után szintén Bene védekezésének megfelelően variált a vallomásán. 2013-ban még azt közölte a hatósággal, hogy kilenc óra felé látta a Benét bejönni, tavaly, az elsőfokú tárgyaláson viszont már negyed kilencre emlékezett, ráadásul igen határozottan. A keddi tárgyaláson az ügyészi faggatózás nyomására végül az első verziójához tért vissza, de azt nem tudta megindokolni, miért állított a törvényszéken egyebet. Ujvári Ákos tanácsvezető bíró kérdésére cáfolta, hogy időközben bárki beszélt volna vele erről.
Szekér Gyula védő végül szerette volna elérni, hogy ügyfelét engedjék ki az előzetesből, de a tanács ezt elutasította, így a karácsonyt rácsok mögött tölti a vádlott.
Bene Krisztián az ügyészség szerint 2013-ban, a vádbeli nap reggelén a nő lakásának ajtajában megtámadta az ott kilépő volt barátnőjét, Renner Erikát, akit műtéteknél használt szerekkel elkábított, nemi szervét és tájékát pedig lúggal maratta szét. A megcsonkított sértettre rázárta az ajtót, miután magához vette a lakásban található telefonokat és számítógépet – szól a vád. A vádlottat elsőfokon négy, másodfokon kilenc évre ítélték, de a Kúria döntése nyomán utóbbi eljárás egyes hiányosságait most pótolnia kell a Fővárosi Ítélőtáblának. Jogerős lezárás idén már nem várható.
