Szenteste „szűk” családi körben, tizenhét fővel

Egy rászoruló is mindig helyet kap a karácsonyfánál. Elhunyt testvére négy gyermekét vették magukhoz Komjáthi Imréék.

Arra a kérdésre, hogy tizenhét főre hogyan főznek ünnepi vacsorát, és egyáltalán miképpen férnek el egy asztalnál, Surányi János úgy válaszolt: a húskombinációkat a felesége készíti, míg a gyermekei viszik a köretet. A sütemények készítése pedig a nagyszülők feladata. Olyan sokan vannak viszont, hogy egy asztalnál nem férnek el, így karácsonykor két csoportban étkeznek. Mindig az idősebbek és az éhesebbek kezdik a vacsorát, majd jönnek a fiatalok, akik addig sürögnek-forognak, beszélgetnek.

Kiderült, a házaspártól egyébként sem állt távol a nagycsalád fogalma. Az asszonynak három testvére van, míg Surányi János édesapjának tíz, édesanyjának öt testvére született, így természetes volt ez a közeg. – Nem terveztük, hogy hat gyermekünk lesz, Isten ajándékaként fogadtuk őket. Érdekes, mert mindannyian nagyon különböző személyiségek: egyikük nyitottabb, van, aki zárkózott, visszahúzódóbb. Egyik lányom például racionálisabb beállítottságú, míg egy másik gyermekem sokkal érzelmesebb típus, aki könnyen elsírja magát, és amúgy inkább humán beállítottságú – mondta az édesapa. Az ünneppel kapcsolatban Surányi János kiemelte, hogy ők nem a Jézuskát, hanem azt a Jézust várják, aki itt volt, felment a mennybe, és visszajön azokért, akik hisznek benne. Nem hagyják, hogy befolyásolja őket a médiából érkező nyomás, amely vásárlásra ösztönzi az embereket, hogy minél több pénzt költsenek. – Sokkal nagyobb öröm nekem kitalálni, és megvalósítani azt, aminek valójában örül a feleségem, és ez gyakran nem egy ajándék, hanem egy kis segítség, ház körüli munka vagy egy gesztus. Ez nem mérhető pénzben – mondta.

Az, hogy egy családban mennyire fontos a szeretetteljes közeg, a nyugalom és a közös időtöltés, Komjáthi Imréék példája is mutatja. A férfi feleségével Edelényben hat gyermeket nevel, akik 25, 17, 14, 13-13 és 10 évesek. – A húgom, aki Miskolc mellett élt, 2008-ban elhunyt, és négy gyermeket hagyott árván. Nem akartuk, hogy állami gondozásba kerüljenek, ezért azóta együtt vagyunk. Így lettünk ilyen nagy család – mesélte Komjáthi Imre.

A gyerekek számára óriási váltás volt, hogy új családba, igazi, támogató közegbe kerültek. Korábban ugyanis borzasztó körülmények között éltek, és anyjuk is elhanyagolta őket. Komjáthi Imre és felesége több alkalommal is jelezte az illetékes gyermekvédelmi szerveknek, hogy tegyenek valamit, mégsem történt változás. Édesanyjuk alkoholista volt, és a gyerekek is komolyan nélkülöztek.

– Az első közös év nagyon nehéz volt, szinte az összes tartalékunkat feléltük, de aztán belejöttünk. A feleségem fantasztikus asszony, rengeteget foglalkozott a gyerekekkel, akkor ott is hagyta a munkahelyét, hogy folyamatosan velük lehessen. Az első közös karácsony nagyon emlékezetes, mert addig nem ünnepeltek, nem kaptak ajándékot, nem állítottak fát. Óriási élmény volt nekik egy meghitt karácsony – emlékezett vissza Komjáthi Imre. Két lányuk mára Miskolc legjobb gimnáziumaiban tanul, erre valószínűleg más körülmények között nem lett volna lehetőség, hiszen nem volt mögöttük támogató család.

Karácsonykor a férfi és kisebb fia főzi a halászlét és a töltött káposztát, míg felesége és a lányok készítik a süteményeket. Ez a megszokott munkamegosztás. Mint mondta, amíg kisebbek voltak a gyerekek, gyakran már év közben kiválasztották és megvették a vágyott meglepetést, így anyagilag sem olyan megterhelő a karácsony. Akkor a gyerekek még úgy tudták, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, ezért igyekeztek titokban vásárolni és a fa alá rejteni a meglepetéseket. – Az idén 24-én sajnos délutános leszek, így nem tudok a családdal lenni, ezért most 26-án lesz a közös vacsora, ajándékozás. December 27-től pedig néhány napra közösen Budapestre utazunk. Nagyon várja a család, meglátogatjuk a Csodák Palotáját, de karácsonyi vásárba és élményfürdőbe is megyünk. Nagyon nagy szükség van az ilyen tartalmas együttlétekre, közös élményekre – mondta.

Komjáthi Imre harminchárom éve dolgozik ugyanabban a gyárban, felesége is több mint húsz évet dolgozott ugyanott, ám a gyerekek miatt végül váltott. Szociálpedagógus és általános és igazságügyi mediátori végzettséget is szerzett, jelenleg pedig mentálhigiénés asszisztensként igyekszik segíteni másoknak. Mint mondta, most nagyon jól vannak, és boldogok, hogy így alakult az életük.