Viszlát, kétharmad? – Az összehangolt indulás esélyeiről folyt a vita

Beszélgetést szervezett a Viszlát, kétharmad! mozgalom arról, miként akadályozható meg a Fidesz alkotmányozó többsége.

„A sors fintora, hogy 2014 után Orbán Viktor hibázott, és a Fidesz elvesztette kétharmados többségét. 2018-ban lehetőségük nyílik arra, hogy visszaszerezzék: ez lesz a következő választás valódi tétje. És ne legyenek illúzióink: ha visszaszerzik, még egyszer nem fognak hibázni. Ezért nem mindegy, mennyivel nyer a Fidesz, és ezért kell 2018-ban közös erővel megállítanunk a kétharmadot. Így fogjuk megüzenni nekik, hogy ők sem tehetnek meg bármit – még akkor is, ha ma ez szinte lehetetlennek tűnik. Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!”

Így ér véget a Viszlát, kétharmad! mozgalom első blogbejegyzése. A szervezők hétfő este rendezvényt tartottak a Szív utcai La Vida Rendezvényházban. Az érdeklődőket előbb Pápay György publicista, a Magyar Nemzet volt munkatársa, a mozgalom ötletgazdája köszöntötte, majd Lukácsi Katalin egykori KDNP-tag szólt az egybegyűltekhez. Utóbbi úgy fogalmazott, a Viszlát célja az, hogy megakadályozza a Fidesz újabb kétharmados győzelmét. Elmondta, a szívük piros, fehér, zöld, és nem szeretnék, ha az ország narancssárga masszává válna.

A beszélgetés résztvevői közül elsőként Róna Dániel politológus vonta le a solymári időközi választás eredményéből fakadó következtetéseket, bár az elején leszögezte, hogy a 450 szavazó nem jelent reprezentatív mintát. Ezzel együtt úgy látja, a Fidesz és az ellenzék egyaránt erősödni tudott.

Ember Zoltán Levente, az Iránytű Intézet vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az átlagon felül jómódú solymári körzet nem alkalmas arra, hogy reális képet fessen az országos helyzetről. Elmondta, úgy látják, a Fidesz továbbra is nagyon stabil az egyes körzetekben, és nem elég pusztán összeborulni ellene, az ellenzéknek növelnie kell szavazói számát is.

Reiner Roland az Integrity Labtől mindezt azzal egészítette ki, hogy az időközi választások eleve nem alkalmasak arra, hogy komplett modelleket teszteljenek, így messzemenő következtetést ő sem mert levonni.

A beszélgetés résztvevői megvitatták, a közös lista vagy a koordinált indulás lenne-e a szerencsésebb az újabb kétharmados győzelem megakadályozásában. Ember Zoltán Levente szerint minden egyes újabb nap, amelyet a pártok az ezen való töprengéssel töltenek, rontja az esélyeiket. A potenciális jelöltek ugyanis nem mehetnek ki az utcára bemutatkozni annak biztos tudatában, hogy ők lesznek a majdani jelöltek. Felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi mérések szerint a baloldali pártlisták együttesen kevesebbre számíthatnak, mint ahány százalékot az előző országgyűlési választásokon összeadva kaptak.

Róna Dániel kiemelte, a Fidesz sokkal inkább képes a saját érdekében cselekedni, amit azzal világított meg, hogy Németh Szilárd sem a maga érdekében lép fel, hanem azt teszi, amit a pártérdek megkíván. A Fidesz tehát egy irányba tart, míg az ellenzéki pártok több irányba.

A moderátor, Pápay György javaslatára a beszélgetés az egyes körzetekre terelődött, és adódott a kérdés, honnan tudják a választók, melyik ellenzéki jelölt esélyes ott, ahol ők szavaznak. Reiner Roland kiemelte a területi különbségek, pontosabban a kiegyenlítődés jelentőségét. Mint fogalmazott, 2010-ben a területi eloszlás alapján a Jobbiknak öt képviselője is nyerhetett volna a jelenlegi választási rendszer szabályai szerint. Azóta viszont területileg is kiegyensúlyozottabb a verseny, és az igazi kérdés az, hogy a második helyen a baloldal vagy a Jobbik jelöltje esélyesebb-e.

Ember Zoltán Levente felhívta a figyelmet arra is, hogy egyre nehezebb a közvélemény-kutatások elkészítése, mert romlik a válaszadási hajlandóság. Ami a körzeteket illeti, hatalmas a bizonytalanság, mert még csak az sem látszik, hogy kik lesznek a jelöltek. Ugyanakkor kiemelte, hogy a választók egyre inkább kezdik kiismerni a választási rendszert, miközben élesebb lett az „akarok / nem akarok kormányt váltani” törésvonala, mivel a kormánypárt is sokkal ellenszenvesebb lett, mint 2014-ben volt. A képletet azonban bonyolítja a baloldal szétaprózódása, ami ma súlyosabb, mint az előző választások idején, legalábbis a nagyobb városokban. A Jobbik esetében úgy látja, hogy a kormánypropaganda erősen ráment azokra a körzetekre, ahol a jobboldali párt 2010-ben esetleg befutó lehetett volna, ha a mai rendszer szerint szavazunk.

Pápay felvetette, hogy nem feltétlenül szükséges mind a 106 körzetet elhozni a Fidesz elől, ahogyan természetesen lehetetlen is. Vannak viszont olyan „csatatér” vagy billegő körzetek, amelyek megnyerhetők, és lehet, hogy elég lenne azokra koncentrálni. Róna Dániel erre úgy válaszolt, hogy relatív, mi mikor billeg. Szerinte a jelenlegi helyzetben egyedül az átszavazási hajlandóság ad okot a reményre. Azért lenne fontos mérni a körzeteket, hogy orientálni tudják a választókat.

Reiner Roland úgy véli, a vezető szerep még mindig a pártoké, mivel a magyar alapvetően „pártos” szavazó. Emiatt az átszavazás kérdése sem annyira egyértelmű. Ember Zoltán Levente ezt azzal egészítette ki, hogy nagy kérdés, ki hogyan tanulja meg használni a szavazatát, illetve hogyan tanítják meg rá az olyan szervezetek, mint a Viszlát.

A rendezvényen jelen volt Kész Zoltán is, aki a közönség soraiból felszólalva elmondta, optimista, mert úgy látja, hatmillió olyan szavazó van, aki nem akarja, hogy a Fidesz folytassa. Szerinte ha csak a fele elmegy, és megvalósul a taktikai szavazás, akkor nem lehet baj a kormányváltással. Úgy fogalmazott, nem egy Macronra van szükség, akit sokan várnak, hanem 106 mikronra.

A rendezvény talán legfontosabb konklúziója, hogy 106 kis választás lesz, ezek közül negyven-hatvan lesz sorsdöntően fontos. Az viszont nem derült ki, honnan tudja majd a szavazó, ki a legesélyesebb jelölt.