Viszlát, kétharmad? – Az összehangolt indulás esélyeiről folyt a vita

Beszélgetést szervezett a Viszlát, kétharmad! mozgalom arról, miként akadályozható meg a Fidesz alkotmányozó többsége.

Róna Dániel kiemelte, a Fidesz sokkal inkább képes a saját érdekében cselekedni, amit azzal világított meg, hogy Németh Szilárd sem a maga érdekében lép fel, hanem azt teszi, amit a pártérdek megkíván. A Fidesz tehát egy irányba tart, míg az ellenzéki pártok több irányba.

A moderátor, Pápay György javaslatára a beszélgetés az egyes körzetekre terelődött, és adódott a kérdés, honnan tudják a választók, melyik ellenzéki jelölt esélyes ott, ahol ők szavaznak. Reiner Roland kiemelte a területi különbségek, pontosabban a kiegyenlítődés jelentőségét. Mint fogalmazott, 2010-ben a területi eloszlás alapján a Jobbiknak öt képviselője is nyerhetett volna a jelenlegi választási rendszer szabályai szerint. Azóta viszont területileg is kiegyensúlyozottabb a verseny, és az igazi kérdés az, hogy a második helyen a baloldal vagy a Jobbik jelöltje esélyesebb-e.

Ember Zoltán Levente felhívta a figyelmet arra is, hogy egyre nehezebb a közvélemény-kutatások elkészítése, mert romlik a válaszadási hajlandóság. Ami a körzeteket illeti, hatalmas a bizonytalanság, mert még csak az sem látszik, hogy kik lesznek a jelöltek. Ugyanakkor kiemelte, hogy a választók egyre inkább kezdik kiismerni a választási rendszert, miközben élesebb lett az „akarok / nem akarok kormányt váltani” törésvonala, mivel a kormánypárt is sokkal ellenszenvesebb lett, mint 2014-ben volt. A képletet azonban bonyolítja a baloldal szétaprózódása, ami ma súlyosabb, mint az előző választások idején, legalábbis a nagyobb városokban. A Jobbik esetében úgy látja, hogy a kormánypropaganda erősen ráment azokra a körzetekre, ahol a jobboldali párt 2010-ben esetleg befutó lehetett volna, ha a mai rendszer szerint szavazunk.

Pápay felvetette, hogy nem feltétlenül szükséges mind a 106 körzetet elhozni a Fidesz elől, ahogyan természetesen lehetetlen is. Vannak viszont olyan „csatatér” vagy billegő körzetek, amelyek megnyerhetők, és lehet, hogy elég lenne azokra koncentrálni. Róna Dániel erre úgy válaszolt, hogy relatív, mi mikor billeg. Szerinte a jelenlegi helyzetben egyedül az átszavazási hajlandóság ad okot a reményre. Azért lenne fontos mérni a körzeteket, hogy orientálni tudják a választókat.

Reiner Roland úgy véli, a vezető szerep még mindig a pártoké, mivel a magyar alapvetően „pártos” szavazó. Emiatt az átszavazás kérdése sem annyira egyértelmű. Ember Zoltán Levente ezt azzal egészítette ki, hogy nagy kérdés, ki hogyan tanulja meg használni a szavazatát, illetve hogyan tanítják meg rá az olyan szervezetek, mint a Viszlát.

A rendezvényen jelen volt Kész Zoltán is, aki a közönség soraiból felszólalva elmondta, optimista, mert úgy látja, hatmillió olyan szavazó van, aki nem akarja, hogy a Fidesz folytassa. Szerinte ha csak a fele elmegy, és megvalósul a taktikai szavazás, akkor nem lehet baj a kormányváltással. Úgy fogalmazott, nem egy Macronra van szükség, akit sokan várnak, hanem 106 mikronra.

A rendezvény talán legfontosabb konklúziója, hogy 106 kis választás lesz, ezek közül negyven-hatvan lesz sorsdöntően fontos. Az viszont nem derült ki, honnan tudja majd a szavazó, ki a legesélyesebb jelölt.