– Nekem nincs sertéstelepem. Vagy tudja, mit? Megvettem a fél megyét. – Ezt mondta fiára, Kósa Lajos tárca nélküli miniszterre emlékeztető humorral a Magyar Nemzetnek id. Kósa Lajosné Bacskó Katalin. Debreceni otthonánál kerestük fel a tulajdonába került, több millió forintos – közpénzből származó – támogatást kapó mátészalkai sertéstelep ügyében. Ugyan nem engedett be minket otthonába, de kaputelefonon egy rövid és meglepően szívélyes hangulatú beszélgetésbe elegyedtünk.
Mint ismert, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter anyja különös ritmusérzékkel vásárolta meg két éve a mátészalkai Méker Kft. többségi tulajdonrészét. A cég elődjének tekinthető, a Kósáékkal rokon Szilágyi família érdekeltségébe tartozó Szalka-Pig Kft. ekkoriban felszámolás alatt állt.
Id. Kósa Lajosné megjelenése után ismeretlen eredetű friss pénz került a vállalkozásba, és úgy vette át a több száz milliós értékű mátészalkai sertéstelepet a Szalka-Pigtől, hogy az ki tudott egyezni a hitelezőivel.
A cég később több mint 120 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást is elnyert az Európai Unió Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapjából a telep fejlesztésére. A teljes beruházás díja 251 millió forint, az összeg felét állja az EU. Az, hogy a 82 éves asszony hogyan tudta megvalósítani az összetett folyamatot, és miként lehetett olyan jól informált a pályázatokat illetően, hogy a legmagasabb elnyerhető támogatást érje el a cég, fölvetette a kérdést, hogy talán maga a miniszter áll a cég mögött.
Édesanyám nem strómanja senkinek – mondta keddi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva Kósa Lajos. Ehhez képest lapunknak az asszony az általa is családiként emlegetett vállalkozásról azt mondta, arról a fia tud beszélni. – Megmondom őszintén, nem rám van bízva, hogy én nyilatkozzam, ez biztos – mondta. – Kérdezze a fiamat! Majd megkérem, hogy nyilatkozzon a nevemben – folytatta az idős asszony, akit fellángolt vállalkozókedvéről és sikeres üzleti modelljéről kérdeztünk.
– Az ember a család összes dolgát nem szokta kiteregetni – válaszolta arra a kérdésünkre, miért nem beszélhet a saját vállalkozásáról. Minderre jeleztük neki: nem a családja vagy a fia, hanem a közpénzből származó támogatások felhasználása miatt kerestük meg. – Nem foglalkozom pénzügyekkel – mondta végül. Azt, hogy pénzügyi műveletek nélkül hogyan volt képes a sokáig jelentős veszteséggel működő sertéstelepet rövid időn belül több tízmillió forintot termelő vállalkozássá tenni, már nem volt lehetőségünk megkérdezni. Az agrártámogatási rendszert ismerő forrásunk szerint egy öt-tízezer sertést nevelő vállalkozás lehet képes olyan nyereségre, amilyet a Méker Kft. egyetlen éven belül produkált. Hogy a sertések pontos számáról képet kapjunk, ellátogattunk a Méker mátészalkai telephelyére, ahol ezt firtató kérdésünk után a vállát vonogatva ment vissza a telepre az egyik munkás. A telepen mi nyolc, sertéstartásra alkalmas, nagyobb épületet láttunk a kiszolgálóépületek mellett, ezek legfeljebb négyszáz állat nevelésére alkalmasak. Hogy valóban ennyi sertést tartanának, arról nem győződhettünk meg.
