Bár a Fidesz a migránsok inváziójától kezdve a mecsetépítésig apokaliptikus víziókat vázolt arra az esetre, ha elveszítik a választást Hódmezővásárhelyen, úgy tűnik, a városban zavartalanul folyt tovább az élet hétfőn.
– Titkon reméltük, hogy Márki-Zay nyer – mesélte lelkesen egy idősebb, jól szituált úr. A nyugdíjas férfi elmondta, nem merte aláírni Márki-Zay ajánlóívét, mert ő is félt a helyi Fidesz bosszújától, igaz, nem maga, hanem már felnőtt gyermeke egzisztenciája miatt. Arról beszélt, az is elképzelhető, hogy Lázár János is – akit pökhendinek tart – elbukja az áprilisi választást. Több más vásárhelyihez hasonlóan ő is arról panaszkodott: a városban nincsenek munkahelyek, a fiatalok vagy külföldre mennek, vagy marad a „lélekromboló” közmunka.
– A Fidesznek jobban kellett volna mocorognia – mondta egy idősebb kalapos asszony, aki érezhetően a kormánypárttal szimpatizált. Szerinte Márki-Zayéknál „volt felhajtás”, míg a másik jelölt csendesebb volt. Vagyis az történt, amire „számítani lehetett”. Arra, hogy jobb lesz-e városnak az új polgármester, először úgy reagált, fél év múlva kiderül, majd azt mondta: biztosan nem.
– Áprilisban újrakezdjük, hej-hej – így ugrált örömében az a negyven-ötven, Márki-Zay Pétert támogató hódmezővásárhelyi, aki vasárnap éjszaka a dermesztő hideg ellenére is a város főterére vonult ünnepelni újdonsült polgármesterével együtt. Többen közülük Márki-Zayt ölelgették, magyar zászlót lobogtattak, az ünneplés egy pontján pedig – az este folyamán nem először – közösen elénekelték a himnuszt.
„Nagyon bíztunk, nagyon boldogok vagyunk és fölszabadultak” – erről beszélt egy idősebb nő lapunknak az ünneplők közt, míg ismerősei buzgón helyeseltek. „Talán most már lájkolhatom, ha Péter föltesz valamit a Facebookra” – jegyezte meg egy ötvenes éveit taposó másik hölgy. „Ő nagyon rendes ember, biztos, hogy nagy reménysége még az országunknak is” – vette vissza a szót az első hölgy. Elmondta, először ő sem hitt Márki-Zayban, de amikor meghallgatta a lakossági fórumát, akkor „úgy éreztem, hogy a szívemből beszél”. Kérdésünkre, hogy nem tartanak-e valamifajta megtorlástól, egymás szavába vágva magyarázták: eddig féltek, de most már nem.