– Ön hosszú ideig a sajtóban dolgozott. Éveken át a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, aztán egy hirtelen váltással a Jobbik sajtófőnöke lett. Most politikusi pályára lép, a Jobbik országgyűlésiképviselő-jelöltje a Szentendrét és környékét magába ölelő választókörzetben. Milyen megfontolások késztették arra, hogy az újságírás helyett a politikusi munkát válassza?
– 2010 elején hagytam fel az újságírással. Nagy csalódás volt számomra már akkor is a sajtó állapota, a pártutasítások alapján működő, a függetlenség látszatát is hanyagoló médiarendszer kiépülése. A hazug, korrupt Gyurcsány-rezsimmel ott állt szemben a hazug és korrupt Fidesz. Bár arra büszke vagyok, hogy a politikai megrendelésre készített, lejárató anyagok egyikében sem vettem részt, mert mertem ellentmondani, sok kollégám nem így járt el. Emberileg is csalódtam számos kollégámban. Ekkor tűnt fel új erőként a rendszerellenes Jobbik, amellyel én már a 2006-os őszi eseményeknél is kapcsolatba kerültem. Számos mai politikusát, vezetőjét, így Vona Gábort is jól ismertem már akkoriban. Ő kért fel a Jobbik sajtófőnöki feladatainak ellátására. Vagyis átültem az íróasztal másik oldalára. A sajtófőnöki munkakör sokkal inkább politikai tevékenység, mint újságírói munka. Most azért küzdök, hogy az emberek használják a józan eszüket, és gondolkodjanak. A hatalom ugyanis az emberek butításában érdekelt, mindent elkövet annak érdekében, hogy ne használják a fejüket, ne legyenek kritikusak, hiszen a hazugságra épülő kommunikációja, propagandája csak így lehet hatásos.
– Nyilvánvaló, hogy ebben a média szerepe is meghatározó. Hogy látja, milyen ma a sajtó helyzete Magyarországon?
– Siralmas. Magyarországon nem szabad a sajtó, csak egy nagyon kis része. A 80-as évek második felében szabadabb volt a magyar sajtó, mint most. A felpuhult diktatúrában a Magyar Nemzet, a Hitel, a Kapu, a Mozgó Világ és más sajtóorgánumok hitelesen és szabadon tájékoztathatták már olvasóikat. Ennyire pártállami jellegű, a hatalom által kézi vezérelt még a közmédia sem volt, mint napjainkban. Az úgynevezett Habony-műveket – ide tartozik lassan minden, az összes megyei napilap, közmédia, TV2, Echo TV, Origo, Ripost, Lokál, 888, PestiSrácok, Mandiner, számos helyi és országos kereskedelmi rádió – közpénzből, vagyis állami hirdetéseken keresztül tartja el a hatalom, cserébe ezeknek a kanális szintjén álló, sajtónak a legkevésbé sem nevezhető propagandaoldalaknak teljesíteniük kell a hatalom minden kérését. Összejátszanak, hiszen egy helyről kapják reggelente az eligazításokat, s teljesen mindegy nekik, hogy egy utasítás száz százalékban hazugságra épül, a karaktergyilkosságokat, lejárató anyagokat el kell készíteniük. A sajtóperek sem számítanak, a Jobbik csaknem száz sajtópert nyert ellenük, a költségvetésük a bírósági elmarasztalások költségeit is fedezi. Azon csodálkozom, hogy a fideszes hazugsággyárakhoz hogyan adhatják a nevüket olyan emberek, akik újságíróknak tartják magukat. Persze valójában nem azok. Kiemelt célunk, hogy visszaállítsuk Magyarországon a sajtószabadságot, újra kiépüljön a pártbefolyástól mentes, kiegyensúlyozott médiarendszer. Viszont azt is tudniuk kell a hatalmat kiszolgáló, a tájékoztatást észak-koreai szintre süllyesztő kormánypárti firkászoknak és szerkesztőknek, hogy az elszámoltatást ők sem fogják megúszni.