A nyugdíjasok semmibevételéről és megvetéséről tett ismét tanúbizonyságot a Jobbik, illetve a párthoz tartozó Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki far-hát kommandónak nevezte az időseket.
Egy lapunk birtokába került hangfelvételen Silhavy Máté többek közt Z. Kárpát Dániellel, a Jobbik alelnökével beszélget arról, hogyan lehetne aktivizálni a Jobbik Facebook-kommentelőit.

„Mi ezeket úgy hívtuk a szakmában, hogy far-hát kommandó, ezek nagyrészt nyugdíjasok, otthon ülnek, és várják azt, hogy jöjjön valami. Bedobod nekik a tartalmat, megírod, hogy »Jaj a rohadék, már megint mit mondott! Mondjátok meg ti is jól!«, és akkor oda mennek és ráírogatnak. A troll az viszonylag kevés, ezek tényleg élő hülye nyugdíjasok, akik ott ülnek és egész nap ezt várják, hogy mikor tud…”
Az egyik jelenlévő, aki felajánlotta saját édesanyja segítségét, még meg is jegyzi a felvételen, hogy „mondjuk anyukám nem hülye nyugdíjas”, mire Z. Kárpát Dániel azt feleli, „far-hát kommandó alezredese”.
A tavaly áprilisi országgyűlési választások után pár héttel lezajlott beszélgetésből egyértelműen kitűnik, a Jobbik megveti és lenézi saját időskorú szavazóit is, hiszen Silhavy pont azokat nevezi hülyének és hívja far-hát kommandónak, akiknek a pártot támogató véleményére a közösségi oldalakon számítanak.
Z. Kárpát Dániel pedig, ahelyett, hogy helyére tette volna Silhavyt, még poénkodott is a munkatárs édesanyjával összefüggésben. A Jobbik persze nem először alázza meg a magyar nyugdíjasokat. A legemlékezetesebb kétségkívül Vona Gábor gyűlölködése volt. A Jobbik volt elnöke 2017 nyarán, Orbán Viktor tusványosi beszéde után közösségi oldalán írt becsmérlően a – megfogalmazása szerint – „viktoriánus nyugdíjasokról”, akiken szerinte Tusványoson „eluralkodott a lincshangulat”.
A miniszterelnök beszédét hallgató nyugdíjasokról Vona azt írta, „egy szerencsétlen szandis papa sunyin megtapossa a földön fekvő nőt, azt gondolja, biztos ő is csak egy Soros-bérenc”. A volt elnöknek saját bevallása szerint erről azonnal eszébe jutottak nemzeti ünnepeink, „ahol most már rendszeres esemény, hogy hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a XX. század minden traumáját”.