Az ingyenes tankönyvellátás bevett gyakorlat az EU-ban

A magánkiadók tankönyveinek ötéves engedélye 2018-ban (néhány speciális kivételtől eltekintve) lejárt, az idei évben több száz kiadványt vesznek le a tankönyvlistáról. Emiatt vetették be ellenakcióként a Szülői Hang Közösség nevű szervezetet, amely azonnal elkezdett kampányolni az ingyenes állami tankönyvek ellen, többek között a kiadványokat kritizáló cikkek megjelentetésével.

Fontos megemlíteni: bevallottan nem politikailag független szervezetről van szó, miután saját honlapjukon állítják, hogy a közösségük a Civil Közoktatási Platform tagja.

Mára egymillió diák kapja térítésmentesen az oktatási kiadványokat
Fotó: Éberling András

Ez utóbbi pedig a balliberális politikai felhangoktól kísért pedagógustüntetéseket szervező Tanítanék Mozgalomból „nőtt ki”. A kampány hátterében pedig elsősorban az áll, hogy csaknem 24 milliárd forintról van szó, ennyi volt ugyanis a magánkézben lévő tankönyvkiadók nyeresége 2003 és 2014 között.

Felvetődik a kérdés, miként tudtak ekkora mennyiségű profitot termelni ezek a magáncégek. Egyrészt úgy, hogy a három nagy magánkiadó felosztotta egymás között a piacot, másrészt úgy, hogy erőszakos marketingtevékenységet folytattak, ami torz tankönyvrendelési gyakorlatot eredményezett.

Ahogy Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára nemrég lapunknak elemezte a helyzetet: „A tanároknak nemhogy szabad tankönyvválasztási lehetőségük nem volt, de például a 4., 6. és 8. osztályos diákoknak, az iskolaváltóknak új tankönyvcsaládokkal kellett megismerkedniük, ami hátráltatta őket az előrehaladásban.”

Harmadrészt pedig egyes piacvezető kiadók a terjesztést is közösen szervezték meg, így az árképzést is befolyásolni tudták. Ezért a tankönyvek ára évről évre nőtt, ezt a magyar családoknak kellett megfizetniük.

2005 és 2009 között az alsó tagozaton 68 százalékkal, felső tagozaton 72 százalékkal, a középfokú oktatásban pedig 71 százalékkal drágultak a tankönyvek. Mindez erőteljesen hozzájárult a kiadók óriási, 24 milliárdos nyereségéhez, valamint ahhoz, hogy 2003 és 2014 között a magánkiadók osztaléka már 14,6 milliárd forintra rúgott.

A 2013/2014-es tanévig ingyenes tankönyvre rászorultsági alapon voltak jogosultak a diákok. Mára viszont 1–9. osztályig mindenki, egymillió tanuló kapja ingyen a tankönyveit.

Így a szülők tankönyvkiadásai öt év alatt 7,3 milliárd forintról 1,5 milliárd forintra csökkentek. Jelzi az állami kiadó meghatározó, ám nem kizárólagos jelenlétét a piacon, hogy 61 kiadó került fel a 2018/2019-es tanév tankönyvjegyzékére.

Nemzetközi kitekintésben látható: a tankönyvkiadást az oktatási kormányzatok kontrollálják és irányítják szinte mindenütt. Csak néhány kivétel van, ahol a profitérdekek utat törnek maguknak.

Ilyennek tekinthető az Egyesült Államok, ahol a tankönyvkiadás az egyik legdinamikusabban fejlődő és leginkább jövedelmező területévé vált a tartalom- és tudásiparnak. Ennek viszont az a következménye, hogy óriási teher hárul még a középosztálybeli családokra is, ha iskolába megy a gyerek.

A tankönyvek ára ugyanis 812 százalékkal nőtt 1978 és 2013 között. Sokan reménykedtek, hogy a digitalizációval megjelenik a megfizethető tudás is, de nem így történt, mivel hatalmas üzletről van szó. Jól illusztrálja mindezt, hogy a tankönyvárak az infláció négyszeresével emelkedtek 2006 és 2017 között az USA-ban.

Az ingyenes tankönyvellátás széles körű elfogadottságát bizonyítja az EU országainak oktatási rendszereit és oktatáspolitikai törekvését monitorozó Eurydice szervezet 17 tagállamra vonatkozó jelentése.

Ebből kiderül, hogy 12 tagállamban biztosított az ingyenes tankönyvellátás a kötelező közoktatásban, így tehát Csehország, Dánia, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lettország, Málta, Hollandia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország gondolkozik hazánkhoz hasonlóan úgy, hogy nem a piaci szereplők meggazdagodása, hanem a családok terheinek csökkentése révén lesznek sikeresebbek a felnövekvő generációk.