Amíg generációk nőttek fel azokkal a tiltó mondatokkal, miszerint „Ne ülj be idegen autóba!” vagy „Ne fogadj el idegen emberektől semmit!”, mégis egyre több dolgot osztunk meg egymással. Ma már közösségi kertekben termelhetünk, közösségi irodaházakban dolgozhatunk, idegenek otthonában szállhatunk meg, ismeretlenekkel ülünk be ismeretlenek autójába és idegenekkel költözhetünk össze a világ számos pontján. Ez utóbbi, az úgynevezett community living, avagy közösségi élet egyre nagyobb teret hódított az évek során.
Az életforma lényege, hogy több ember osztozik egy otthonon, amelyben a privát szférán túl különféle közösségi terek jellemzik az együttélést: a fürdőszobák, a konyha és a nappali mellett közös munkatereket alakítanak ki a lakók. Sőt nem csupán a helyiségeken osztoznak, hanem a szabadidejükön is, így együtt vacsoráznak, sportolnak, kirándulnak vagy épp pihennek.
Az első co-living otthont Londonban hozták létre az 1930-as években, de a fogalmat a 2007-ben kirobbant gazdasági világválság és az emelkedő ingatlan-árak keltették életre. A jelenségre reagálva a világ nagyvárosaiban élő fiatalok olyan közösségi házakat hoztak létre, amelyek sokak szerint puccos kollégiumokra emlékeztetnek leginkább, és bár van, hogy jóval magasabb a bérleti díj, mint egy átlagos lakásé, a népszerűsége folyamatosan nő.
Ez az életforma néhány év alatt mondhatni kortalan lett, a huszonévesek mellett ugyanis sok harminc, negyven vagy ötven év feletti indul útnak és költözik a világ bármely pontjára, mondván, ha a munkája nem köti egy irodai székhez, miért ne dolgozhatna mondjuk egy ázsiai kisvárosban. Míg másoknak azért vonzó, mert egy új városba költözve gyorsabban integrálódhatnak vagy épp saját vállalkozásuk beindításához keresnek motiváló személyeket, üzlettársakat.

Fotó: 123RF
A fúzió legnagyobb előnye azonban egyértelműen az ökológiai lábnyom csökkenése. A The Guardian brit újság szerint a mozgalom egyik úttörője egy Bio-Regional nevű cég, amely több mint egy évtizede alapított meg egy nyolcvan, alacsony energiafelhasználású házból álló közösséget Londonban. Néhány évvel később a vállalat egy nyolcezer lakásos ökofalut épített fel egy kínai városban, Kantonban.