– Távolról sem volt ez így, hisz munkásságukkal éppen hogy kiegészítették egymást. Az első időkben Széchenyi programja bizonyult a legkedvezőbbnek, aztán a gróf kicsit hátrébb húzódott, és Kossuth Lajos, valamint Deák Ferenc ázsiója emelkedett. Az összes liberális személyiség – akiket a mai rossz tapasztalatok miatt hitelesebb az akkori szóhasználattal szabadelvűnek nevezni – megkísérelte megfogalmazni a maga újító ideáit, reformelképzeléseit. Az esszenciát – némileg leegyszerűsítve a helyzetet – Deák, a későbbi haza bölcse fogalmazta meg, és alkotmányos formába is öntötte. Széchenyi mindent akart a népért, de kvázi a nép aktív közreműködése nélkül. Kossuth szintén mindent akart a népnek, de mindent a nép által. Széchenyinek az volt a véleménye, hogy ha hirtelen túl sok lehetőséghez jutnak az emberek, az akár parasztháborúhoz is vezethet. Úgy lehet leírni a munkamegosztást, hogy Széchenyi programja gazdasági volt, Kossuthé társadalmi, Deáké pedig jogi. Ezek a tervek, programok elvbarátaik segítségével folyamatosan csiszolódtak, kiegészítették a másikat, voltak különbségek a részletekben, vitáztak, de nagyra értékelték egymást. Erre meg is volt minden okuk.