Helyre kell állítanunk az önbecsülést

Minden nép keresi eredetét, származását, minél pontosabb képet szeretne kapni múltjáról, hiszen annak tudatában lehet dönteni az előttünk álló kérdésekben – mondta lapunknak Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója. Őstörténetünket új módszerekkel kutatják, a magyar történelmi kérdésekhez pedig előítéletek nélkül állnak hozzá abban a tizenegy kutatócsoportban, ami az intézethez tartozik.

Az új intézet a tudatosan elhallgatott vagy perifériára szorult témákat is feltárja Fotó: Mirkó István

– A magyar őstörténet mégis az egyik fő profiljuk. A hasonló kutatócsoportok mellett mi újat hozhatnak az önök kutatásai?

– Újfajta, egymást kiegészítő módszerekkel kutatjuk a magyar őstörténetet, amelyet eddig főleg történeti, filológiai és régészeti módszerekkel vizsgáltak. Az archeogenetikai kutatóközpontunk már megállapodott a Szegedi Tudományegyetemmel, mindkét kutatónk ott kutat majd a mi eszközeinkkel, és új archeogenetikusokat is képzünk. Egy elnyert pályázatunk keretében a késő avarkor és a honfoglalás kori népesség genetikai vizsgálatához kezdtünk hozzá. Ez az első lépése annak a munkának, amelyben a Kárpát-medencében élt népességek genetikáját tárjuk fel, azaz azt, hogy mely népekkel vagyunk rokonságban és milyen arányban. Meg vagyok győződve, hogy ezek a kutatások roppant érdekes eredményekre vezetnek majd, másként fogjuk látni Magyarországot Euró­pában, más lesz az önbecsülésünk.

– Ez lényegében őstörténet.

– Több területen vannak még feladataink. Sok velünk kapcsolatban álló nép pontos ismereteket jegyzett le rólunk sok száz éven keresztül. Keleten grúz, örmény, bizánci levéltárak várnak még feldolgozásra, de a vatikáni levéltárban is jó lenne állandó jelenlétet kialakítanunk, ahogy a szlovák vagy a román kutatók ezt már megtették. Klasszika-filológusainknak ez nagy feladat, hiszen a XV. századtól kezdve számos fontos forrás még feltáratlan és feldolgozatlan. Jó tudni, hogy időversenyben vagyunk a szomszédos országokkal, amelyek a jelenlegi státus quóhoz akarnak történeti ideológiát teremteni, saját forrásértelmezésük szerint. Így a Monumenta Slovaciae Vaticana című sorozatban a nem létezett középkori Szlovákia dokumentumaiként adják ki a magyar történelem középkori római forrásait.

– Arról volt már szó, hogy neves kutatók dolgoznak önöknél, de neveket eddig elvétve lehetett hallani. Mondana néhányat?

– Természetesen: Szovák Kornél, Tusor Péter, Neparáczki Endre, Ma­yer Gyula, Bódi Zoltán, Hajagos-Tóth Tibor és még sokan mások.

– Volt olyan sajtóorgánum, amely a tevékenységüket és terveiket „magyarkodásnak” nevezte.

– Ez is a Magyarságkutató Intézet szükségességét jelzi, mert ha a magyarkodás szót valaki szitokszóként használja ebben az országban, azzal csak azt bizonyítja, hogy sok dolgunk van még ezen a téren. Azt is szeretnénk, hogy minél több nemzet megismerje a magyarságot, a magyar nép eddigi teljesítményét, azt, hogy mit köszönhet nekünk Európa és a világ. Az intézet éppen ezért legalább öt nyelven – angolul, németül, spanyolul, fran­ciául és oroszul – is fogja publikálni az eredményeit, hogy azok eljussanak az amerikai vagy az ázsiai kontinens egyetemistáihoz, érdeklődőihez is. Jelenleg a környező országok szemszögéből írják meg Közép-Európa történetét, tehát a rólunk szóló könyveket is. Ezeket forgatják külföldön, ezek hatnak a világra, de nem biztos, hogy ezekben mindig olyan tartalom jelenik meg rólunk, ami hiteles vagy ami a magyar helyzetet és az eredményeinket megfelelően ábrázolja. Ebben is feladatot látunk, és igyekszünk helyreállítani a magyarságképet a világ felnövekvő generációi számára is.

– A fiatal nemzedékek magyar identitásának megerősítését is tervezik. Hogyan?

– A magyar történelem olyan páratlanul gazdag, hogy nem kell kitalálnunk eseményeket, tetteket, hanem a megtörténteket kell megismertetnünk a fiatal nemzedékekkel. Ott kell kifejteni a tevékenységet, ahol az érdeklődők vannak, ezért applikációkat vagy vlogokat is tervezünk a fiatalok számára, amelyekben tudományosan alátámasztott tartalmak is vannak. Ma nem elég csak tudományos szaklapokban publikálni, más, innovatív csatornákat is kell használni.

– Nemrég erdélyi körúton jártak. Miként mutatkozott be az intézet?

– Ferenc pápa csíksomlyói látogatására készítettünk ajándékba egy, a magyar szentekről és boldogokról szóló, latin nyelvű, 120 oldalas kiadványt, amely emlékeztet és bemutatja, hogy az Árpád-ház adta a legtöbb középkori szentet és boldogot a katolikus egyház számára. A székelyföldi előadás-sorozat jól sikerült, komplett líceumi osztályokat hoztak előadásainkra, és a külön, előre nem tervezett előadások megtartására is minden esetben igent mondtunk. Mondhatom, hogy óriási igény és érdeklődés kísérte a hét helyszínen megtartott több mint 100 előadásunkat. Böjte Csaba testvér és több iskolaigazgató kérésének eleget téve megbeszéltük, hogy ősszel folytatjuk ezt a kezdeményezést.