Budapesten a Krisztinavárosban a június 22-i úrnapi körmenet elénekli a Himnuszt, mire Cserny József különítményeseivel rájuk ront. Dénes Arthur ügyvéd az egyik lövésbe belehal. Aznap Herczeg Géza bankhivatalnok kommünellenes röpcédulákat osztogat a bazilikában. Egy detektív letartóztatja. Másnap a forradalmi törvényszék halálra ítéli, s hajnalban agyonlövik.
A 24-i Népszava szalagcímben hozza, hogy a főváros katonai parancsnokát statáriális intézkedési joggal ruházzák föl. Haubrich József parancsa:
„A legkérlelhetetlenebb szigorral, a proletárforradalom minden hatalmával fogok eljárni az ellenforradalmi zsidó bankárok és klerikális papok aknamunkájával szemben. Fölszólítom a proletárokat és elsősorban a dolgozó asszonyokat, hogy ne üljenek föl a vagyona után kesergő zsidó tőke és a hatalmát féltő egyház bűnös szövetségének, és ne hagyják magukat eszközül fölhasználni más vallású proletártestvérek ellen. A mai naptól kezdve betiltok mindennemű gyülekezést és fölvonulást (a szak- és pártszervezeti gyűlések kivételével). Teljes védelmet biztosítok a templomokban a vallás gyakorlata számára, de egy pillanatig sem tűrhetem, hogy a vallás leple alatt nagyranőjjön az ellenforradalom.”
Az Isten nevében című vezércikk folytatja az antiszemita és antiklerikális uszítást, előkelő püspököket, potrohos zsidó bankárokat és földesurakat kárhoztatva. Szintén végigfutó felirattal, vastag betűkkel közlik: a vallásos gyülekezetekbe betolakodó „»agent provokatőröket« el kell fogni, ártalmatlanná kell tenni őket és át kell őket adni a vörös őrségnek! Ez kötelessége a Tanácsköztársaság minden hívének!”
A Lemberkovics Jenő által vezetett felkelők 24-én tévesen azt hiszik, a szocdem Haubrich is megbuktatná Kun Bélát, és a munkások fellázadnak. A századost letartóztatják és lelövik. A lázadás gerincét alkotó Ludovika Akadémia 254 fiatal növendéke hősiesen harcol, ám másnap délelőtt kénytelenek megadni magukat. Közben az ellenállásban részt vevő monitoroknak és őrnaszádoknak, miután lövéseket adnak le a szovjetháznak hívott Hungária Szállodára – ahol a kommün vezetősége székel – sikerül elhagyniuk délen az országot. Az egyik hajót találat éri, két tiszt elesik. Három ludovikás veszti életét: Karátson István tüzérszázados, Erődy Ödön tartalékos főhadnagy és Pogány Jenő akadémiai növendék. Romanelli alezredes, az antant képviselője, az olasz misszió feje 26-i levelében súlyos felelősségre vonást helyez kilátásba, ha más elbánásban részesülnek a lázadók, mint amit a genfi konvenció a hadifoglyok részére megállapít. Kun Béla harcias válaszlevélben reagál, ám a kivégzések később mégis elmaradnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!