Az arculati kézikönyvek tehát egyfajta „dress code-ként” kell működjenek az adott településen – összegzett Füleky Zsolt.
Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke felidézte, hogy a MÉK-nek kettős szerepe volt a munkában: a területi kamarák végezték el a kézikönyvek szakmai véleményezését, de tagjaik sok helyen részt vettek azok megalkotásában is.
Mindezt megkönnyítette az is, hogy a Miniszterelnökség erkölcsi és anyagi segítséget is nyújtott a településeknek a kézikönyvek elkészítéséhez – közölte.
Noll Tamás építész elmondása szerint nemcsak Magyarországon érezték úgy, hogy a modern építészet nem mindig találja a választ a megfelelő környezet kialakításának problémájára, ezért a munka során nemzetközi, például írországi példákra is lehetett alapozni.
Az első „prototípus”, a Balaton-felvidéki kézikönyv 2013-ra készült el, ezután a kormány is felkarolta a kezdeményezést – emlékeztetett Noll Tamás, hangsúlyozva: a szabályozás oldaláról már sok minden a helyére került, jó lenne, ha az építtetők is éreznék ennek a jelentőségét.
