Nagyjából egymillió magyar állampolgár lépett be a választókorúak körébe 2010 óta. A KSH nyilvántartása alapján míg a 2010-es évek elején évente százhúszezer, addig az utóbbi időkben már évente kevesebb mint százezer állampolgár lett választásra jogosult. Az elmúlt évtizedben felnőtt új generáció kihívást jelent a politikai pártoknak, egyre többen, egyre nagyobb lendülettel igyekeznek megnyerni maguknak a fiatalságot. Mindez komoly kihívást jelent, mert a 15–34 közöttiek, illetve a 18–35 év közötti választók aktivitását mérő kutatási eredmények megegyeznek abban, hogy e korosztály Magyarországon a régió többi országához képest a legkevésbé aktív. Ugyanakkor, ha ehhez hozzátesszük, hogy a felsőoktatásban tanulók és a pályakezdő értelmiségiek aktivitása viszont kiemelkedő, és akár 75-86 százalékuk is aktív politikai véleményformáló, illetve résztvevője a választásoknak, akkor egyértelműen kimondható, hogy e választóréteg mára megkerülhetetlenné vált.
Zárug Péter Farkas politológus a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott, a 2014-es internetadó elleni hangos generációs fellépés mutatta meg először, hogy a rendszerváltás politikailag aktív generációja 25 év elteltével már öregnek számít az 1990 után születetteknek. – Bár a nyugdíjasok az elmúlt két ciklusban jelentős társadalmi bázist jelentettek, s talán még a 2022-es választásokon is meghatározó szavazók lesznek a Fidesz–KDNP oldalán, az Y generáció bizony már kopogtat a politikai aréna ajtaján, s aktivitása és szavazati aránya az idő előrehaladtával egyre csak növekedni fog – mondta.
A főiskolások és az egyetemisták pártpolitikai preferenciáit mérő 2019-es MTA-kutatás változatos képet fest a fiatalok politikai beállítottságáról. A felmérés szerint náluk 16-16 százalékon áll a Fidesz és a Momentum, őket a Jobbik követi 14 százalékkal, aztán a Kétfarkú Kutya párt jön 13 százalékkal (ami önmagában is figyelemreméltó jelenség), őket követi az LMP kilenc százalékkal. Az MSZP és a DK az öt százalékot sem éri el a köreikben. Zárug szerint ez alapján biztosan megállapítható, hogy a fiatal értelmiségiek politikailag aktív köre elsősorban a húszas, harmincas éveikben járók új politikai formációi iránt nyitott.