Mindenem begörcsölt, még a szemem is! – tréfálkozik a társainak a Bornemissza Gergely felderítőezred egyik katonája a Bükk-hegység oldalában, az erdő mélyén. Az utóbbi napok esőzéseiben dagonyává vált őszi avarban állunk a 16. nemzetközi felderítő verseny második napján. Ez a legkeményebb szakasza a megmérettetésnek, a járőrverseny.
A katonáknak két, óriási harcjárműabroncsot kell cipelniük, majd kézigránátot kell hajítaniuk egy kisebb gumikerék közepébe, húsz méterről. Amíg a hatfős csapatból be nem talál mindenki a célba, addig nem mehetnek tovább a következő akadályig. Pedig nem nagyon kívánkozna oda a földi halandó, hiszen egy emelkedőn kell feljutni a hegyoldalba, de nemcsak úgy egyszerűen, hanem egy kúszófolyosón át, teljes menetfelszereléssel.
Fotó: Havran Zoltán
A verseny ezt megelőző helyszínén sem volt sokkal könnyebb a feladat, a Lillafüred melletti Hámori-tavon kellett átkelni egy gumicsónakkal, de az útra csak egy evezőt kaptak a katonák, így kézzel-lábbal is eveztek, hogy gyorsabban érjenek partot.
A biztonságukról eközben katonai búvárok gondoskodtak. Tegnap egyébként leginkább egy lengyel csapat jeleskedett, vagyis ők értek be először a célba, mintegy nyolcórás küzdelem után. A versenyen összesen tíz csapat vett részt, hat magyar, két lengyel, egy horvát és egy román.
Cserháti Andrea főhadnagytól, versenybírótól megtudtuk, a nap egy késdobásos feladattal kezdődött, öt méterről kellett eltalálni a célt, majd le kellett küzdeni egy kötélhidat a tíz kilogrammos teljes menetfelszereléssel.
A mai Rambóknak ezután egy sebesültszállítást kellett imitálni, vagyis az egyik társukat kellett elszállítani egy következő pontig, akinek eközben természetesen nem volt szabad segítenie a többieket, mozdulatlannak kellett maradnia.
Ezt követte annak a gyakorlása, hogyan visznek utánpótlást a katonáknak egy műveleti területen a mélységi felderítők. Két, a versenyen homokkal megtöltött lőszeresládát kellett átcipelni két kilométeres távolságra súlyvesztés nélkül. A ládák 17-18 kilogrammot nyomtak. Az ellenőrzések után következett a kereső-kutató állomás, ahol egy 150 méteres sugarú körben kellett három pontot megtalálnia a felderítőknek. Ezt követte a már említett vízi átkelés és a gumiabroncsos, kézigránátos akadálypálya.
