Charles Darwin volt az első, aki feltételezte – és később be is bizonyította –, hogy a vonuló madarak különböző élőlények magjait, petéit, tojásait is szállíthatják. Ezzel a kérdéskörrel később a brit botanikus, Henry N. Ridley is foglalkozott – azt sejtette, hogy a Magyarországon is előforduló vízi rucaöröm nevű haraszt vízimadarakkal is terjed.
– Ha a madarak általi terjedésre gondolunk, akkor legtöbbször az úgynevezett epizoochória jelenségére asszociálunk. Ez az a laikusok által is jól ismert folyamat, amikor a madarak lábára, csőrére tapadt sárban vagy a tollazatukhoz ragadva szállítódnak a növények és állatok. Azonban az utóbbi időben megjelent tanulmányok nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az endozoochór terjedésnek. Ennek lényege, hogy a madarak elfogyasztják a növények magjait, valamint az állatok petéit, és ezek életképesen haladnak át a bélcsatornán, miközben nagy távolságokat leküzdve szállítódnak egyik helyről a másikra – tudtuk meg Lovas-Kiss Ádámtól, az Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport munkatársától.
A kutatócsoport tagjai korábban a Tisza-tavon és a Balatonnál vizsgálták a tőkés récék magterjesztését. A kutatás során 22 növényfajhoz tartozó több mint 1300 magot találtak az ürülékmintákban. Az egyik növény éppen az a vízi rucaöröm volt, amelynek az ilyen módon való terjedését Ridley közel száz évvel korábban feltételezte, a világon elsőként szolgáltatva bizonyítékot arra, hogy a páfrányok spórái is túlélhetnek a madarak bélcsatornájában. De ez és az ehhez hasonló kutatások nem csak az alapkutatási eredmények szempontjából érdekesek. Nemcsak azért, mert esetleg egy régi hipotézist sikerül bizonyítani, hanem mert felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen kevés ismeretünk van arról, hogy mi mindent képesek az élőlények ilyen módon terjeszteni, és hogy milyen sokféle élőlény képes túlélni a vándorló madarak emésztőrendszerén történő áthaladást.
Az említett kutatócsoport egyik fő kutatási alanyai a vízimadarak. Ezek a madarak annak ellenére, hogy vizes élőhelyeken tartózkodnak, nemcsak vízi, hanem szárazföldi fajokat is képesek terjeszteni. Növények esetében már tudjuk, hogy egyes fajok akár egy hétig is életben maradnak a tőkés récék tápcsatornájában. A parti madarak közé tartozó kis lile egyedein kimutatták, hogy bizonyos magok akár 13 napig is képesek túlélni az emésztőrendszerben. Ezek a madarak a vándorlás során ezer kilométernél is nagyobb távolságot megtehetnek, ez idő alatt nagyon sok élőlényt képesek magukkal vinni. Az egyik rekorder a kis goda, amely nyolc nap alatt több mint 11 ezer kilométert repülhet.