– Sokkal nehezebb ma megszólítani a fiatalokat, mint régebben vagy akár a szocializmusban – mondja határozottan Ábrahám Béla szerzetes atya, aki az óbudai szalézi központ átépítése miatt az Újpesten működő ideiglenes tartományfőnökségen fogadja lapunk munkatársait.
A magyarországi szalézi rend korábbi tartományfőnöke emlékeztet arra, hogy az alapító, Bosco Szent János az első nehéz sorsú fiúval egy sekrestyében találkozott, és így indult el a műve. Hozzáteszi: manapság ugyanakkor hosszú éveket is eltölthetnének a sekrestyében, amire esélyük nyílhatna egy ilyen alkalomra. Ezt azzal indokolja, hogy régen más volt az egyház beágyazottsága és a társadalmi közeg, amelyben a rend működött. – Akkoriban hatásosabb volt az atyák hangja, meghívása, mert kevesebb volt a zaj az emberek körül.

Fotó: Bach Máté
Egyértelműbb volt mindenkinek, hogy mi az érték és mi nem, a meglevő keresztény családok megtartása könnyebb volt – teszi hozzá. Úgy tapasztalják, hogy manapság hatalmas a verseny a fiatalokért, akiket rengeteg információ, élmény ér.
Egy részük ugyanakkor kritikusabb tud maradni, megérzik, hogy valamire fel akarják őket használni. – Sokaknak elegük lett a nagy zajból, és kiléptek a virtuális térbe, ami biztonságosabbnak tűnik nekik, talán ott kevesebb a csalódás, a megbántás, és több a sikerélmény is. Az biztos, egy fiatalnak nem könnyű ma felnőni. Mi azonban utat tudunk nekik mutatni, ehhez viszont hitelesen kell érzékeltetnünk, hogy „nekem fontos, mi történik veled”.
Éppen ezért az iskoláinkban a nevelés az első, mert azt a fiatalt, aki tudja a helyét a világban, talpán áll és helyén van az esze, érdemes oktatni. Ő tényleg használni fogja a tudását. A szalézi gondolkodás a szabadidő-pedagógiára hajaz, valljuk, hogy a szabadság légkörében, előfeltételek nélkül kell együtt lennünk, a magunk szívét nyitva tartva, és közben a másik szívét is meg kell próbálni nyitogatni. Ez maga a csoda
– hangsúlyozza a szerzetes.
Fiatal novÍciusok
Ábrahám Béla atya kitér arra: nehéz dolguk van azoknak is, akik a szerzetesi pályára készülnek. Ők azok közül kerülnek ki, akik fiatalon megjelennek a rendben és különböző szolgálatokat vállalnak. Sokan közülük nem lesznek szerzetesek, talán papok sem, vagy más rendben teljesedik ki az életük. Az atya azonban azt tartja a legfontosabbnak, hogy mindannyian találják meg a hivatásukat és az életük értelmét.