Elmondom, hogy néz ki egy vakcinagyártás. Az első lépés ott pattog az olyan kutatóknál, mint mi. Ülünk a laborban, fogjuk a vírust, flaskákban kísérletezünk vele, hogy különféle anyagokkal, vakcina-prototípusokkal hogyan tudjuk a fertőzési sajátosságait befolyásolni. Hogyan tudunk úgynevezett ‘in vitro’ (mesterséges körülmények) között olyan vakcinaelődöt előállítani, ami alkalmas lehet arra, hogy majd egyszer embereknek adva jó lesz. Most halljuk, hogy Ausztráliában, Amerikában, Izraelben, Európában készül a vakcina. Ez azt jelenti, hogy az olyan kutatók, mint mi, létrehoztak egy ilyen elővakcinát. Miért hívom elővakcinának? Mert most jön a fontos és lassú része a vakcinagyártásnak, amikor ezt az elővakcinát, amit laboratóriumi körülmények között hatásosnak ítéltem, először állatkísérleteken, majd utána úgynevezett klinikai fázisokon, embereken is kipróbálják, hogy nincs-e esetleg valamilyen káros mellékhatása. Valóban olyan hatást fejt-e ki emberben is, mint amilyet itt nálam a flaskában, és ez az a rész, ami lassabb. A tudományos világ most nagyon jól teljesített, a tudósok nagyon gyorsan elértek idáig, hogy legyenek vakcinajelöltek, ugyanakkor tudni kell, hogy most hosszú hónapok lesznek addig, amíg egy doboz vakcina fölkerül a gyógyszertárak polcára, és azoknak az embereknek lehet adni, akik még nem érintkeztek a vírussal és meg lehet őket védeni.