Egy ismerősöm ismerősének az ismerőse mesélte, hogy az önkéntes kijárási tilalom – népiesen hómofisz – alatt, most szerdán eszébe jutott, hogy szeretne növényeket ültetni a lakótelepi lakása erkélyén, amihez mindene megvan, csak épp két dolog hiányzik: a föld és az ültetni való.
A virágbolt felé vette az irányt, és már távolról látta, hogy az zárva van – az egész országhoz hasonlóan. Hősünket ez nem tántorította el, közelebb merészkedett és lenyomta a kilincset. Ő is meglepődött, hogy halk beszélgetést hallott belülről. – ... jó, persze, viszem a ... igen ... – hangzottak el a szavak, ami miatt felbátorodott és benyitott. A virágárus férfi meglepődve nézett rá, épp telefonált és a boltban pakolászott.
Fotó: Bujdos Tibor
Hamarosan letette a készüléket és így szólt: „ne haragudjon, zárva vagyunk”. – Nézze, tudom, hogy be kellett zárniuk, de hamarosan mindannyian be leszünk zárva és szeretnék majd kicsit kertészkedni az erkélyemen. Nem lehetne, hogy még utoljára viszek földet és néhány virágot? – kérlelte hősünk az eladót, aki először makacskodott, mondván, több százezer forintnyi büntetést kell kifizetnie lebukás esetén. Néhány perces győzködés után azonban ráállt az üzletre. – Kártyával lehet fizetni? – kérdezte naivan az ismerősöm ismerősének az ismerőse, akiben még éltek a régi reflexek. „Csak készpénz” – mondta az árus, szigorú pillantásokat vetve hősünkre, aki értett a szóból és felkereste a legközelebbi automatát, majd visszament az üzletbe.
„Vigye az ötven literes földet, szerintem az a biztos” – mondta az árus. – Muskátli van? – kérdezte a vevő. Az árus azonban kioktatta hősünket, hogy muskátlit most ne ültessen, mert még fáznának a növények, vigyen tulipánt, és trombita nárciszt. „Föld, tulipánok, nárcisz” – pötyögött a számológépbe, majd közölte az összeget: „Az annyi, mint tizenkétezer-ötszáz”. Hősünk szó nélkül kifizette a borsos árat, a hóna alá csapta az illegálisan vásárolt földet és a virágokat, majd elindult hazafelé.
