Harminc éve szerezte vissza Magyarország szuverenitását, a náci, majd a szovjet megszállást követően – erre emlékeztek ünnepi üléssel a Magyar Országgyűlésben. 1990. május 2-án az első szabadon választott parlament alakuló ülésével Magyarország visszaszerezte függetlenségét, melyet 1944-ben vesztett el. Ezzel azonban a rendszerváltás nem befejeződött, hanem megkezdődött egy olyan átmeneti korszak, mely 2010-ben ért véget – mondta Kovács István.
Máthé Áron kiemelte: ’90 május 2-a azért is fontos dátum, mert az országgyűlés végre teljesen függetlenül működhetett megszálló csapatok nyomása nélkül. „Még mindig van mit tennie a társadalomnak, hogy befejezze a rendszerváltást” – érvelt Törcsi Péter. A Központ kutatási igazgatója szerint ugyanis, ha nem lett volna rendszerváltás és tovább folytatódott volna a kommunista elnyomás, akkor ’94-ben Horn Gyulának, 2002-ben Medgyessy Péternek, 2004-ben pedig valószínűleg ugyanúgy Gyurcsány Ferencnek hívták volna a miniszterelnököt. Ezek a kommunisták a rendszer részei voltak ’90 előtt is.
Mégis a rendszerváltás eredményének tekinthető, hogy sikerült átvezetni az országot a kapitalista gazdaságba, vannak négy évente választások, ugyanakkor a számlájára írható, hogy mégis azok jutottak több esetben is hatalomhoz, akik kommunista rendszerben is vezető tisztségviselők voltak. A rendszerváltás eszközei nem voltak adottak, hiába volt ugyanis politikai pluralizmus, a vagyon, a média, a hatalom különböző ágensei a volt pártelit kezében maradtak – mondta az Alapajogokért stratégiai igazgatója. Ezért is tudtak visszajönni a kommunisták ’94-ben. Nem lehet azt sem elfelejteni, hogy a privatizációt szabotálta a kommunista elit.
Máthé Áron arra emlékezetetett, hogy már a 80-as években is világosan kivehető volt több különböző erővonal, mely a rendszerváltás után meghatározta a magyar politikát: a történész a Pozsgay-Aczél és a Bethlen és a Soros Alapítványok kettőségére utalt. Ugyanakkor fontos fejleményként említette, hogy a KGST és a Varsói Szerződés felmondását is Budapesten mondták ki először, melyek az Antall-kormány nagy eredményeinek tekinthetők.