10 éve zajlik politikai boszorkányüldözés Magyarország ellen, amióta a magyar parlament elfogadta a médiatörvényt – fogalmazott Kovács István. Az Európai Parlament (EP) Magyarországról szóló múlt csütörtöki vitája egy újabb olyan koncepciós eljárásról volt, mely esetében az ítélet már készen állt és még a védelem sem kapott szót – utalt Kovács István arra, hogy az EP-ben nem engedték felszólalni Varga Judit igazságügyminisztert. Panyi Miklós szerint, mivel a járványhelyzet miatt az EP saját maga is áttért az online ülésezésre és online szavazásra, világosan látszik, hogy képes sajátos szabályokat alkalmazni, ha az érdekei úgy kívánják, azonban, ha arról van szó, hogy egy magyar miniszter védje meg a magyar álláspontot, akkor szokásjogra hivatkozva tagadják meg ezt tőle.
Az ilyen parlamenti vitáknak nem egyszer olyan anyagok adják az alapját, mint a Freedom House, vagy a Bertelsmann-jelentés, melyek szerint Magyarország demokratikus helyzete Kelet-Timor szintjén van. A Bertelsmann jelentését a Soros György által finanszírozott Political Capital készítette. Nem meglepő tehát, hogy 49 mutatóból 44-ben teljesít rosszabbul Magyarország, mint a Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején. Állításuk szerint például gazdasági teljesítményben és monetáris politikában is rosszabb a mostani kormány teljesítménye, mint az, amely csődbe vitte Magyarországot. Ebből is látszik, hogy ezek a dokumentumok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal – fogalmazott az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese.
Bár a Bertelsmann riportja szerint Afganisztán jobb hely Magyarországnál, az afgánok mégis a magyar határnál kopogtatnak. Az Európai Unió Bíróságának ítélete pedig kimondta, hogy a magyar tranzitzóna őrizetben tartásnak felel meg és elítélte a magyar gyakorlatot. Kovács István szerint mivel a tranzitzóna Szerbia felé nyitott övezet, így olyan, mintha a bíróság egy olyan börtönre mondaná, hogy őrizet, melynek nyitva van az ajtaja. Panyi Miklós szerint mindez egy kísérlet arra, hogy újra megnyissák Európa kapuját a bevándorlók előtt, holott nem alapvető emberi jog, hogy mindenki abban az országban élje le az életét, amelyben szeretné.