Jöhet a csekk a „békésen dudálóknak!”

Ingyenes jogsegélyt ígér a Clark Ádám téri kormány ellen hétfőn „békésen dudálóknak” (Szél Bernadett megfogalmazása) a Helsinki Bizottság.

Mint ismeretes, a rendőrség indokolatlan hangjelzés címen lefülelte a higgadtan dudálgató autósokat, és pénzbüntetést sózott a nyakukba. Nem lesz könnyű dolga a civil szervezet jogászainak. A véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva próbálják megkímélni a dudanyomkodók pénztárcáját. Ezzel szemben áll az egészséghez való jog. Márpedig a zajszennyezés egészségkárosító élettani hatásai közé tartozik az alvászavar, az ingerlékenység, az alkalmazkodóképesség csökkenése és a szellemi leépülés fokozott kockázata.

A jelek szerint a vérszegényre sikeredett demonstrációt szervező Momentum aktivistái, Hadházy Ákos és Szél Bernadett sokat időzhettek légkalapács közelében aszfaltfeltörésnél. Ingerlékenyek. A Fidesz-túlsúly folyamatos nyomása alatt alkalmazkodóképességük mindinkább csökken.

A hajdan miniszterelnöki székre ácsingózó Szél Bernadettnél remélhetően nem szellemi leépülésre, csupán átmeneti zavarodottságra utal a kijelentése: ”normálisan működő demokráciában elképzelhetetlen” a rendőri igazoltatás autós dudálás fennforgásánál. Nem érzi a fonákságát, hogy ezzel az általa is elismert demokráciában tiltakozik a tomboló zsarnokság ellen.

Állítása szerint Orbán Viktor „minden eszközt” bevet ellenük, elfeledkezve például a 2006-os lovas rendőrrohamról. Az is szürreális, hogy balliberális harcostársaival kínai import arcmaszkban kritizálják a kormány minden megmozdulását, így a keleti nyitás politikáját is. Az ellenzék mindinkább a zajártalom különböző tüneteit mutatja a gyűlölet alapbetegségével súlyosbítva.

Viszket a talpuk, álcivil szervezetekkel az oldalukon már sorra szerveznék a különféle kormánybuktató tüntetéseket – a női jogok, az érettségi időpontok, a segélyek összege, stb.- ürügyén, de az átkozott koronavírus meggátolja őket a kibontakozásban. A virtuális demonstrációk sorra elernyednek.

Miközben a társadalmi szolidaritás, az összetartozás érzése erősödik, mindenki szívesen segít másokon. A kormány támogatottsága pedig a rendkívüli helyzet ügyes kezelése nyomán tovább emelkedik.

Az ellenzéket ettől a rosszullét környékezi. Úgy viselkedik, mint a csúszós hegyi úton manőverező autóbusz hibbant utasa, aki azért szurkol, hogy a gyűlölt sofőr vétse el a kanyart, és boruljon a szakadékba. Legszívesebben megbuherálná a féket.

Hadházy, Szél Bernadett és egy sor más önhítt ellenzéki politikus tarsolyában nincs semmi szellemi muníció, amivel vetélkedni tudna az általa mélységesen lenézett, vidéki bugrisokból álló kormánnyal. Kreativitásukból csupán provokációkra futja. Ennek elviselése azonban hozzátartozik a demokrácia állandósult, nagy önmérsékletet igénylő szakítószilárdsági próbájához. Lehet anyázni, és ha pénzbe is kerül, akár fülsértően tűlkölni. Emiatt a „diktatúra” mindmáig még senkit sem tanított meg kesztyűbe dudálni.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma