Az ellenzéket ettől a rosszullét környékezi. Úgy viselkedik, mint a csúszós hegyi úton manőverező autóbusz hibbant utasa, aki azért szurkol, hogy a gyűlölt sofőr vétse el a kanyart, és boruljon a szakadékba. Legszívesebben megbuherálná a féket.
Hadházy, Szél Bernadett és egy sor más önhítt ellenzéki politikus tarsolyában nincs semmi szellemi muníció, amivel vetélkedni tudna az általa mélységesen lenézett, vidéki bugrisokból álló kormánnyal. Kreativitásukból csupán provokációkra futja. Ennek elviselése azonban hozzátartozik a demokrácia állandósult, nagy önmérsékletet igénylő szakítószilárdsági próbájához. Lehet anyázni, és ha pénzbe is kerül, akár fülsértően tűlkölni. Emiatt a „diktatúra” mindmáig még senkit sem tanított meg kesztyűbe dudálni.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
