A Jobbik tündöklése és bukása

Mára a totális szétesés határára sodródott a Jobbik, amely egy ideig az ellenzék vezető ereje volt. A párt a Vona Gábor-féle vezetés által szorgalmazott balratolódás, valamint a Simicska Lajossal kötött szövetség nyomán roppant meg. A 2018-as pártszakadás, a tiltott pénzügyi manőverek miatt kiszabott büntetések, valamint ismertebb politikusaik távozása után a parlamenti jelenlét megőrzésének esélye is egyre távolabb kerül a Jobbiktól.

Vona Gábor azt mondta, hogy ő adta a párt lelkét, és ő is veszi el. Megtörtént Fotó: Kurucz Árpád

Bár a Jobbik a látványos 2006-os megerősödését követően a 2010-es években a szocialistákkal küzdött az ellenzék vezető ereje címért, az utóbbi időben a széthullás határára került. A tavalyi EP-választáson már csak egyetlen mandátumot szerző párt támogatottsága néhány éve még húsz százalék körül mozgott, ma már alig van a parlamenti küszöb fölött. A jelenlegi állapotukhoz vezető tendenciák azonban már 2015-ben körvonalazódni kezdtek. A párt Vona Gábor pártelnök elképzelése szerint egyre inkább elhagyta korábbi radikális jellegét, és néppártosodni – vagyis, mint hamar kiderült, balratolódni – kezdett. A folyamat a 2015. február 6-i, úgynevezett G-nap után kapott nagyobb lendületet, amikor is Simicska Lajos médiatulajdonos a kormányoldal ellen fordult, s a kabinetet kezdte támadni a polgári média zászlóshajóival. Ezzel párhuzamosan pedig a jobbikos politikusok egyre nagyobb megjelenési lehetőséget kaptak a kormányoldaltól gyorsan eltávolodó Hír TV-ben, Magyar Nemzetben és Lánchíd Rádióban. A Jobbiknak kapóra jött a lehetőség, hiszen Volner János alelnök már 2014-ben arra kapott megbízást, hogy kerítsen kereskedelmi csatornát a párt számára. Vona Gábor abban reménykedhetett, hogy a médiafelületekkel a balra át!-ot végrehajtó Jobbik képes lesz megszólítani a bizonytalan szavazókat, és leváltani a kormányt.

Bár a Jobbik hivatalosan sosem ismerte be a Simicskával kötött szövetséget, erről a párt politikusai részéről is több megnyilvánulás tanúskodik, de az is sokat elárul, hogy a milliárdos a 2018-as választás előtt arról nyilatkozott: a Jobbikra szavaz.

Ráadásul 2017-ben Simicska a piaci ár töredékéért bocsátotta a Jobbik rendelkezésére reklámfelületeit, így az egész országot ellepték Vonáék plakátjai. Ily módon – az időközben napvilágra került szerződések szerint – Simicska több száz millió forinttal támogatta a Jobbikot, ami tiltott pártfinanszírozásnak minősült, s az Állami Számvevőszék (ÁSZ) később szankcionálta is. 2018 őszén Szabó Balázs, a szekszárdi Jobbik volt elnöke pedig arról számolt be, hogy Simicska nejlonzacskókban küldte a pénzt a pártnak – az ügyben máig nyomozás folyik –, és a jobbikos N1TV-n átfolyatott több millió forint mögött is sokan a nagyvállalkozót sejtették.

Vona Kálmán Olgánál

A baloldali irányváltást Vona azzal is világossá tette, hogy 2016 áprilisában háttérbe szorította a párt meghatározó radikális prominenseit, amikor bejelentette: nem szeretné alelnöknek Szávay Istvánt, Apáti Istvánt és Novák Elődöt. Utóbbi mégis jelöltette magát a tisztségre, mire Vonáék kizárták a frakcióból. Novák ekkor a parlamenti mandátumáról is lemondott. A pártelnök ugyanazon év nyarán egy terjedelmes Facebook-bejegyzésben beszélt arról, hogy ő adta a Jobbik lelkét, és ő is veszi azt el, jelezve ezzel is, hogy letérnek a radikális útról.

Mindeközben a Vona Gábor-féle pártvezetés egyre markánsabb gesztusokkal jelezte a párt baloldali fordulatát. Így például a pártelnök az ATV-ben, később pedig Simicska televíziójában – az azóta a DK-ba belépő – Kálmán Olga készített vele interjút a magánéletéről, majd a liberális holdudvar egyik emblematikus helyszínén, a Spinoza-házban beszélgetett Rangos Katalinnal.

Sőt még Köves Slomó rabbinak is levelet írt hanuka alkalmából. Eközben a balliberális értelmiség – köztük Kőszeg Ferenc, Mérő László, Haraszti Miklós – részéről olyan írások jelentek meg, hogy az egyéni körzetekben való győzelemért érdemes lehet akár orrcsipesszel is a Jobbikra szavazni. Sőt Medgyessy Péter egykori MSZP-s miniszterelnök is arról beszélt, nem finnyáskodhatnak a baloldaliak és a jobbikosok sem, ha Orbán leváltása a cél, és Konrád György, valamint Heller Ágnes is hasonló véleményt fogalmaztak meg.

Vona Gábor azt mondta, hogy ő adta a párt lelkét, és ő is veszi el. Megtörtént
Fotó: Kurucz Árpád

Szakadás

Az éles baloldali fordulat és a korábban az évtizedekig a Fideszhez közel álló Simicskával kötött szövetség felerősítette a Jobbik belső konfliktusait, amelynek eredményeként számos alapszervezet oszlatta fel magát. A szimbolikus hanukalevél is elégedetlenkedési hullámot indított el, a vecsési alapszervezet tiltakozott elsőként, nem sokkal később Debrecenben pedig jobbikos alapszervezetek korábbi vezetői szerveztek tüntetést a párt új irányvonala ellen. A Jobbik egyik legnépszerűbb politikusa, Morvai Krisztina 2017-ben szintén a párt balliberális erőkhöz közeledésével indokolta, hogy távozik a politikából európai parlamenti képviselői mandátuma lejártával.

Ilyen körülmények között a pártszakadás sem váratott sokat magára.

Bár a 2018-as országgyűlési képviselő-választáson jól szerepelt a Jobbik – közel húsz százalékot ért el –, Vona Gábor a voksolás másnapján lemondott pártelnöki tisztségéről és parlamenti mandátumáról, mivel előzetesen győzelmet ígért. A pártelnöki tisztségre bejelentkező, a radikális vonalat képviselő Toroczkai László alulmaradt Sneider Tamással szemben, majd ezt követően platformot hozott létre Mi Magunk néven. Toroczkait ezért kizárták a Jobbikból, Dúró Dórát a frakciótagságától fosztották meg, őket pedig Volner János, Fülöp Erik, valamint Apáti István követte, és csatlakoztak az időközben párttá alakuló Mi Hazánkhoz.

Adósságok és büntetések

A legismertebb arcainak nagy részét elvesztő Jobbiknak a tiltott pártfinanszírozás miatt kiszabott ÁSZ-bírsággal, valamint a hatalmas adósságokkal is szembe kellett néznie. A plakátkampányuk miatt kirótt több mint hatszázmillió forintos bírság befizetésére kapott haladék menthette meg a pártot a csődeljárástól. A Magyar Postától pedig 2018-ban kapott fizetési felszólítást a Jobbik 61 millió forint lejárt tartozás miatt. Ekkorra Simicska pénzére és médiafelületeire sem számíthattak már, hiszen a nagyvállalkozó túladott a médiaportfólióján. A 2019-es európai parlamenti választáson már a szavazatokban is megmutatkoztak a Jobbik válságának jelei, hiszen mindössze hat százalékot szereztek, amivel mindössze egy képviselőt delegálhattak Brüsszelbe.

A tavaly őszi önkormányzati választáson – a balliberális pártokkal immár nyíltan összefogva – 14 Jobbikhoz köthető politikus jutott polgármesteri poszthoz. Ekkorra már az ellenzék vezető erejévé a DK és a Momentum vált, jelentősen rontva a Jobbik alkupozícióit.

A helyhatósági választásokat követően felgyorsult a Jobbik szétesése, amit az is jelez, hogy Vona Gábor már a pártból is kilépett, és vloggerként folytatta tevékenységét.

Jakab tovább rombol

Tavaly februárban folytatódott a Jobbik erodálódása, Hegedűs Lórántné országgyűlési képviselő is távozott a pártból, aki a közösségimédia-oldalán azzal indokolta döntését, hogy a posztkommunistákkal történő bármilyen közösségvállalás ellentétes a személyes meggyőződésével. Múlt nyáron pedig Kepli Lajos döntött úgy, hogy visszaadja parlamenti mandátumát, és függetlenként méreti meg magát Balatonalmádiban a polgármesterségért.

Tehát már számos Jobbik-prominens elhagyta a pártot, amikor az idén januári tisztújító kongresszuson Jakab Pétert választották elnöknek. Majd márciusban – parlamenti mandátumát megtartva – kilépett a Jobbikból Bencsik János és Bana Tibor is. Utóbbi a Facebook-oldalán azt írta, szerette volna, ha a párt jobbközép, polgári és európai erőként működik, ehelyett nihilizmus és belső leszámolás jött Jakab Péter és Gyöngyösi Márton vezetésével. Februárban távozott a pártból Szávay István is, aki már 2019 elején kilépett a frakcióból Staudt Gáborral együtt, aki vélhetően azért távozott, mert nyomozás indult ellene.

Fogyatkozó frakció

Mindemellett a teljes debreceni Jobbik-szervezet is otthagyta a pártot, valamint négy fővárosi, kerületi önkormányzati képviselő is lemondott. Legutóbb pedig Sneider Tamás volt pártelnököt akarták leváltani a parlamenti alelnöki tisztségről, aki előbb nem állt kötélnek, ám aztán mégis lemondott, és a frakcióból is kilépett. Ebben követte őt Farkas Gergely és Varga-Damm Andrea is.

A Jobbikon belüli kaotikus viszonyokat mutatja, hogy utóbbit először a pártvezetés szólította fel a mandátuma visszaadására, s miután a képviselőnő ezt visszautasította, a frakció­ból történő kizárását helyezték kilátásba.

Végül a pártvezetés meghátrált, de Varga-Damm kilépett a képviselőcsoportból, és a választmány összehívását szorgalmazta, hogy új elnökséget válasszanak. Abból a 26 képviselőből, akik parlamenti mandátumot nyertek 2018-ban, mindössze kilencen tagjai továbbra is a Jobbik frakciójának. A párt a szétesés határára került, nem csoda, hogy Vona Gábor a napokban az ATV-ben is arról beszélt: legfeljebb szorítani tud volt pártjának, de nem látja, hogy mit lehetne kezdeni a kialakult helyzettel.

Sümeghi Lóránt, a Századvég vezető elemzője:

A Vona Gábor által megálmodott „néppártosodás” politikai értelemben tökéletes kudarc volt, hiába nyilatkozta akkoriban a Jobbik elnöke, hogy tanítani fogják politológusoknak ezt a stratégiát. A koncepció pusztán elméleti síkon tűnt életképesnek: a gyengülő baloldal által létrejött űrt betölthetné egy centrumpárt-jellegű formáció. Ám tekintettel a Jobbik alulról szerveződő, kifejezetten szélsőjobboldali szubkultúrából táplálkozó állományára és infrastruktúrájára, már a kezdeteknél fogva belátható volt, hogy a koncepció nemcsak hibás, hanem reálpolitikai értelemben kontraproduktív lesz.

Tóth Erik, a Nézőpont elemzője:

A Jobbik az egykori szimpatizánsi körének legalább felét elvesztette 2018 óta, a párt 26 fős parlamenti képviselőcsoportjából kicsit több, mint két év leforgása alatt 9 politikus távozott. Röviden ezt a folyamatot úgy lehetne összefoglalni, hogy a baloldal megkapta a Jobbik politikusainak, a jobboldal pedig a szavazóinak egy részét. A párt Jakab Péter politikai leszámolása miatt szervezetileg is tovább gyengült. Kijelenthető, hogy sem a népesedés, sem a pártosodás terén nem tudott Jakab Péter pozitív eredményeket felmutatni.

Kiszelly Zoltán politológus:

Ironikus módon a Jobbik akkoriban volt igazán működő néppárt, amikor Vona ezt még nem is hirdette meg. A párt a 2010-es évek elején még szerves közösség volt, sikeresen integrálta a páriákat, mások mellett a nem belvárosi értelmiséget, a vidéki kisvállalkozókat, a sámán-hívőket, de még a korábbi szocialista vezetésből kiábrándult csoportokat is. Ezt a valódi közösséget azonban Vona végleg lerombolta, amikor Simicska Lajossal kötött szövetséget. Az, hogy a pártelnök abban reménykedett, hogy a pénz és a média elég az áttöréshez, színtiszta XX. századi gondolat, a korábbi pártelnök pedig ízig-vérig múlt századi politikus.