Az alumíniumgyártás nehézfémekkel, lúggal, arzénnal és egyéb veszélyes anyagokkal teli melléktermékét, vagyis a vörösiszapot, nyolc hatalmas tározóban terítették szét Almásfüzitőn annak idején. Az elmúlt több mint tíz évben a kazettákon elvégzett, komposztáló hulladékhasznosítást követően fűmagok keverékével ültették be a területet, de számos bokor, cserje és kisebb gyökérzetű füzek és akácok is benőtték a gyűjtőhelyek tetejét. Már csak egy ötszázaléknyi terület vár a lefedésre, illetve néhol vastagítani is kell a fedőréteget.
A Greenpece csaknem tíz évvel ezelőtt azért jelent meg először a területen, mert lakossági bejelentések alapján azt feltételezték, vörösiszap szivároghat a tározókból a közeli Dunába. Farkas Béla, üzletfejlesztési igazgató szerint azonban a vörösiszap a kazetták tetejéről, vagy oldaláról nem juthat a folyóba, mert a már eleve megmagasított árvízvédelmi gáthoz képest is további hat méter magas a tározó oldalát védő, vastag fal. Arról azonban jelenleg senki sem tehet, ha esetleg a talajvízen keresztül eljut némi szennyezés a Dunába, de ezt a mérések nem igazolják – tette hozzá. – Ez sajnos egy örökség, amellyel nem nagyon lehet mit kezdeni. A szocializmusban úgy alakították ki ezeket a vörösiszap-kazettákat, hogy az aljukat nem szigetelték – mondta. Felmerült ugyan, hogy szállítsák el innen az összes hulladékot, de ez lehetetlen, hiszen hatalmas mennyiségről van szó, végeláthatatlan munkába és óriási összegbe kerülne, amit nem bírna az állami költségvetés.
